Már csak a barátok kölcsönöznek!

- A Tokajit, hangozzék bármily furcsán is, de még fel kell építeni - fogalmazott a szakember. - Csak nekünk, magyaroknak "világhírű" ugyanis a tokaji bor. A határainkon túli minőségi bort fogyasztó nagyközönség nem ismeri, nem tudja hova tenni. Pedig egyedi az itt termett bor, csakhogy évszázadok távlatából - amire közismert szólásunk utal - már elfeledte a világ. Itthon is inkább egy-egy palack szekrény tetejére állított aszúban vagy szamorodniban gyönyörködik a magyar ember, semmint hogy színét, illatát és ízét élvezné.
Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád utcáit járva feltűnően sok a rég múlt jólétét mutató, romjaiban is látványos polgári ház. Többségüket zsidó borkereskedők lakták valaha, akik Európa-szerte forgalmazták a Hegyalja levét. Most más a helyzet. Alkonyi László borszakírónál aligha lehet ezt érzékletesebben leírni, aki egy helyütt így fogalmaz: Tokaj-Hegyalját százszor magasba emelték, és százszor a mélybe dobták, felmagasztalták, és visszaéltek a nevével. A legismertebb és a legelfelejtettebb borvidék ez a Földön.
A már-már költői magasságokból szálljunk kissé alább. Az elmúlt másfél évtized hatalmas változást hozott a Hegyalján. Jelenleg csaknem száz kisebb-nagyobb szőlész-borász vállalkozást jegyeznek a borvidéken. Egy részük külföldiek, jobbára franciák és spanyolok kezén van. Aki számít e hazában, annak már van szőlőbirtoka errefelé, miként a történelmi nemesi családoknak a maguk idejében volt. Beleborzongok, mekkora feltáratlan szociológiai-szociográfiai tényanyag hever előttem. De kinek van most ideje, pénze ennek feltárására, hogy ki ne feledjem a legfontosabbat: ki kíváncsi a mai Magyarországon a tényekkel és dokumentumokkal alátámasztott kendőzetlen valóságra...
Már megint elvitt a kissé keserű emelkedettség. Vissza, vissza! - parancsolok megálljt gondolataimnak.
Jelenleg öt és fél ezer hektár termő szőlő fekszik a Tokaj-Hegyaljai Borvidéken. Ebből majd' minden ötödik Mádon, szám szerint 960 hektár - tudom meg Csubák Attilától, a Mádi Hegyközség elnökétől. A fiatalember magántermelő szőlészként, valamint, mivel a Promontorbor Rt. helyi kirendeltségének vezetője, borászként és kereskedőként egyaránt érintett az üzletben. Már akinek az, hiszen vendéglátóm igen szemléletesen érzékelteti az utóbbi évtizedek romlását.
{p}
- Szüret után a nyolcvanas évek végén még egy 1200-as Ladát vehetett alig harmadhektárnyi szőlő árából egy gazda. Az idén egy Suzukira tíz hektár jövedelméből, ha futja. Ilyen tükörből nézve nem csoda, ha több kis ültetvény gazos, elhagyott, betegségek bölcsője. Azok vannak igazán kemény helyzetben, akik két ilyen, a sorsra bízott parcella között művelik ültetvényeiket. A hegyközség bejelenti, majd a közigazgatás felszólítja a tulajdonost, aztán minden kezdődik elölről - utal legnagyobb gondjaik egyikére az elnök, majd hozzáfűzi: - Hegyalján is a koncentráció a jövő, noha a kisebb ültetvényekre nincs komoly érdeklődés.
A mádi szőlőkben mély nyomot hagytak a nyári felhőszakadások. Ezúttal szó szerint is, hiszen a betonozott utak helyenként arasznyi vastagságú tömbökre töredezve most valóságos tankcsapdákat állítanak a járművek elé. Az öreg Audival igencsak kerülgeti őket ifjabb Terjék Lajos. Mellette ülve más a szőlőhegy, mint a 37-es főút távlatából. A szakszerűen művelt sorok így is megkapóak, az elhagyott szőlők viszont ugyancsak lehangolók. "Csontvázfürtök" éktelenkednek a méteres gaztengerben futó indákon.
- Megették őket a gombák és a kártevők - jegyzi meg a tősgyökeres hegyaljai család sarja.
A Terjék famíliáé a legidősebb ház Mádon, amelynek eredeti pincéje a felszín alatt 12 méterrel az utca aszfaltja alá nyúlik. A fölötte lévő szint járataiból is csak Ariadné fonalával találnék vissza. Hordó hordó hátán mindenütt. Hathektárnyi terület néhány éves és évtizedes nemes aszúit, szamorodnijait rejtik.
- Tele van a pince - kommentálja a látottakat a kertészmérnök fiatalember. - Az idei termésnek még van hely, aztán vége. Tartalékaink kimerültek, most a baráti kölcsönökön a sor. Féláron nem adjuk a tízéves aszút.
Noha Kiss László vezérigazgató és Terjék Lajos nézetei bizonyára sok mindenben különböznek, egyvalamiben megegyeznek. Ha a Hegyalján nem maradnak meg a tradicionális oxidatív borkészítésnél, hanem követik a reduktív erjesztés divatját, az egyenlő a Tokaji halálával.

A végén csattan az ostor
A szőlőtermés az országoshoz hasonlóan Hegyalján is harmadával kevesebb a szokásosnál. Mégis mélyről indultak az árak, szeptember derekán kilónként 25-30 forintos, megalázóan alacsony fehérszőlőárakról lehetett hallani. Egyetlen hónapos, a cukorképződésre és az aszúsodásra kifejezetten kedvező időjárás elegendő volt viszont a dráguláshoz: ma dupláját éri a szőlő, mint egy hónapja. Keresik a hegyaljai szőlőt nemcsak hazai, hanem szlovák és ukrán pincészetek is. A külföldiek néhány héten belül, a hazai vevők viszont több részletben fizetnek a szőlőért. Változatlanul a végén csattan hát az ostor!