Allah nevével

Az iszlám hazánkban egyébként nem csak a török hódoltság óta van jelen, a régészeti leletek tanúsága szerint muszlimok már honfoglaló őseink között is akadtak. Befolyásuk a kereszténység térnyerésével fokozatosan halványult, egészen addig, amíg végül Kun László király a XIII. század végén be is tiltotta tevékenységüket. Újbóli szabad vallásgyakorlásukra a királyi Magyarországon egészen 1916-ig kellett várniuk.

"Tanúsitom, hogy nincs más Isten"
Ritka szakállú, kék szemű fiatal férfi caplat előttem a Pilisben. Mindketten teljesítménytúrázunk, hol ő jár énelőttem, hol én őelőtte. Beszélgetésbe elegyedünk, s a szó valahogyan hamar az iszlámra terelődik. Hogyne, hiszen túrázó társam maga is a próféta tanításait követi - hasonlóan tizennyolcezer magyarországi társához.
Ettől kezdve hosszú kilométereken át hallgatom Jakab Györgyöt.
Beszélgetésünk csupán napszálltakor szakad meg, amikor a férfi imádkozik. Mert azt egy igazhitű muszlim semmilyen körülmények között el nem hagyhatja, még a dobogókői parkolóban járva sem.
Kedd este, hat óra, egy Király utcai lakás a budapesti Terézvárosban. Az ajtó előtt cipők sorakoznak, belépés szigorúan csak zokniban.
A hely afféle átmeneti szállás lehet a muszlimok számára, néha tízen is laknak benne. Most azonban csak ketten. Egyikük, Ahmed, Törökországból érkezett. Kiválóan beszéli a nyelvünket, ami persze nem csoda, hiszen már ötödik éve él a fővárosban. Újságírást tanul, s ha végez, török lapokat fog tudósítani Magyarországról.
A lakást nemcsak szálláshelyként használják, hanem közösségi összejövetelekre is. Hetente kétszer találkoznak itt néhányan a négyezer magyar származású muszlim közül, de szívesen látják a világ bármely tájáról ide vetődött hittestvérüket.
Mellettem Jakab György, az ő történetét ismerem. Nem nevelték vallásosnak, az Istennel kapcsolatos kérdések már a nagyszülei számára sem volt fontosak, őt sem ilyen szellemben nevelték.
- Szkopjéban láttam először muszlimot, úgy tizennégy éves koromban - mesélte még közös túránk során. - Akkor jártam először mecsetben is.
Azt mondja, az iszlám igazságosságra törekvése ragadta meg. Gimnazistaként már tudatosan kereste a kapcsolatot Allah vallásával, a könyvtárakban is az erről szóló könyveket lapozgatta. Főiskolásként pedig - francia-földrajz-Európa-tanulmányok szakot végzett Szombathelyen - elsősorban iszlám országokba utazott.
Ekkor már tudta, át fog térni. Majd egyszer, még a halála előtt.
- S tudod, mikor fog maga elé szólítani Allah? - kérdezte tőle egy idős imám Burkina Fasóban, Nyugat-Afrikában.
Nem tudta.
Hazajőve plakátot látott a hirdetőoszlopokon, "Ha többet akarsz megtudni az iszlámról, keress bennünket." Így került kapcsolatba Abdulbaszirral, egy afgán férfival, aki hatszáz magyar áttérítésével dicsekedhet.
{p}
Nem tudott tőle olyat kérdezni, amire az afgánnak ne lett volna válasza.
Végül, néhány hónap múlva Jakab György kimondta:
- Tanúsítom, hogy nincs más istenség, csak Isten, és tanúsítom, hogy Mohamed az ő prófétája.
Aki ezt kimondja, az muszlim, ebben senkinek nincs joga kételkedni.
Azóta életcélja az iszlám hit terjesztése, szabad idejének jó része a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány férfirészlegének irányításával telik. A hanif arab szó, és egyistenhivőt jelent.
A vacsora alatt is az iszlámról esik a legtöbb szó. A legfontosabb hitelvekre okítanak, a napi ötszöri ima fontosságára például, amely az iszlám alappillére, akárcsak a már említett hitvallás, a ramadán, a zarándoklat és a szegények számára szedett különadó fizetése.
Közben egyre többen érkeznek. Egy hallgatag török fiú, aki szintén évek óta Magyarországon él, s a józsefvárosi piacon árulja portékáit. Egy szelíd arcú, testes férfi az Egyesült Arab Emírségekből, aki a SOTE-n végezte az orvosi egyetemet, átutazóban jár erre, a következő napon már indul tovább.- Úgy ismerik a hitet, akárcsak mi. Vagy még jobban - szólal meg néha -, pedig nekünk, araboknak kellene példát mutatnunk.
Újabb vendégek érkeznek, ezúttal magyarok. Ramon, aki biofizikus, s ma már Abdulrahman névre hallgat. Szakterülete a fénypolarizáció hatása a bogarak tájékozódási képességére. Gábor, a zenész, muszlim nevén Isza, vagyis Jézus, aki még érettségi előtt csatlakozott a muszlimokhoz.
- Paráztak egy kicsit az öregek, de aztán megnyugodtak - fejezi ki pesti szlenggel szülei aggodalmát. - Látták, nincs ebben semmi rossz.
Még fiatalabb fiú ül mellém, Áron (Hárun) az egyetemen spanyol és arab szakra jár.
- Október 11-én mondtam ki a hitvallást - meséli ragyogó arccal.
- Ilyen pontosan emlékszel?
- Az volt a második születésnapom.
Az esti imát Ahmed vezeti. Tíz-tizenketten lehetünk, a török férfi előre áll, a többiek mögötte egy sorban, természetesen valamennyien kelet felé fordulva. Ahmed éneklő hangon említi Allahot. Többet nem is értek a szövegből, ahogy később megtudom, a Koránt recitálta, Isten nagyságát dicsérte, hálát adott, s könyörgött, hogy vezesse tovább a helyes úton.
A többiek közben hajladoznak, letérdelnek, majd leborulnak, többször egymás után. Mint annyi évszázad óta, szerte a világon. Több mint egymilliárd muszlim, napjában ötször.
Az ima után tanítás következik, ezt Jakab György, vagyis Jákub tartja. Az iszlám hat alaptanításáról beszél, a hitről Allahban, a küldötteiben és a prófétáiban, a szent könyvekben, amelyek közé tartozik a Tóra is, az angyalok milliárdjaiban, a túlvilágban és a sorsban. Egyszerűen beszél, a figyelem az övé.
Amint befejezi, el is búcsúzik, reggel vidéki kisvárosba indul franciát  tanítani. Állnék fel én is, ám Musztafa, egy Szudánból származó mérnök még szóval tart. Magyarországon végezte ő is az egyetemet, aztán ittragadt, vállalkozó lett. A hitéről beszél, alig hallhatóan, meggyőződéssel. A végén megköszöni, hogy meghallgattam.
A többiek már veszik a cipőjüket, lassan mindenki szedelődzködik. A tanítás mára véget ért, s különben is menni kell, pirkadatkor ima, addig pihenni is illene valamennyit.
{p}
Újabb feleség csak hozzájárulással
- A legtöbb nyugati nő irigyelné muszlim társait, ha ismerné az életüket - jelenti ki Halima, miközben süteménnyel és teával kínál.
Halimával a lakásán találkozom (természetesen szigorúan sokszemközt). Néhány nappal korábban kértem Ahmedet, mutasson be muszlim nőknek, hogy mégse férfiaktól ismerjem meg a véleményüket a saját helyzetükről. Ahmed készségesen ígérte, hogy szól néhányuknak, s amikor ezt megköszöntem, mondván, hogy akkor már boldogulok egyedül is, s felkeresem őket az egyik összejövetelükön, a férfi csak nevetett:
- Az ilyesmi a muszlimok között nem szokás. Mint ahogy férfiak összejöveteleire sem járnak nők, láthatod.
Így jutottam el Halimához, két férfi kísérőmmel három muszlim nő társaságába. Hangját azonban csak egynek hallottam. Ahmed felesége Németországban született török, magyarul egyelőre nem tud. A másik hölgy magyar, egyházi gimnáziumban végzett - ám ezt is Halimától tudom, ő ugyanis egyetlen árva hangot ki nem ejtett a száján a több mint kétórás találkozásunk során.
Amúgy pedig mind a hárman kendőt viseltek.
- Isten igazságos, nem jutalmaz és büntet olyasmi miatt, amiről az ember nem tehet - fejtegeti Halima, miközben kellő távolságra helyet foglaltunk egymástól. - Az, hogy férfinak vagy nőnek születünk, nem a mi döntésünk. Ezért az iszlámban fel sem vetődik, hogy az egyik előbbrevaló a másiknál.
Halima világosan és érthetően érvel, magyar-angol szakon végzett az egyetemen, s - ha jól olvastam a névtábláján - Kiss Zsuzsanna néven anyakönyvezték. Néhány évig tanított, kutatóintézetben dolgozott, ma fordításokból él. Szülei nem vallásosak, tudatosan lett Allah követője.
- A muszlim férfiak és nők szerepe pontosan szabályozott, a férfi kötelezettségei közé tartozik például családjának eltartása. A muszlim nők általában éppen ezért nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, nagyobb biztonságban érzik magukat, mint a nyugati nők többsége.
Halima szemében a nyugati nőt az jellemzi, hogy többet dolgozik a férfiaknál - azok bérének háromnegyedéért.
- Amikor először Magyarországra érkeztem - veti közbe Ahmed -, s leszálltam a buszról, megdöbbenve láttam, hogy nők utcát sepernek. Ez mifelénk megalázó volna egy nő számára, ezért elképzelhetetlen.
A kép idilli, néhány kérdésem azért még van.
Például a kötelező kendőviseletről:
- A kendőviselet a Korán előírása, amit a nők természetesnek tartanak.
A válás lehetőségéről:
- A válás a Korán szerint megengedett, ám a legutálatosabb dolog. Éppen ezért a muszlimok között felettébb ritka.
A többnejűségről:
- A többnejűség megengedett, de nem dicséretes és ajánlott, mivel a férjnek valamennyi nejhez igazságosnak kell lennie, például valamennyinél egyforma hosszúságú időt kell töltenie. Ráadásul nem is olcsó mulatság, mivel mindegyiket külön háztartásban kell elhelyeznie. Ezért csak a gazdagabb országokban elterjedt. Új feleség elvételébe egyébként a korábbiaknak bele kell egyezniük. Így is legfeljebb négy feleség engedélyezett.
- S a szultánok háreme? - kérdezek rá.
Halina türelme mintha itt kezdene véget érni.
- A hárem a szultánoknál a magánlakosztály volt, semmi más.
Ahmed engedékenyebb.
- Hétszáz évig állt fenn a szultanátus intézménye. Természetes, hogy ennyi idő alatt bármi előfordulhatott...
{p}
Jézus Damaszkuszban
Az iszlámot és a kereszténységet számos tanítás köti össze, nem csak az, hogy mindkét világvallás monoteista, vagyis egyistenhitű.
A muszlimok a keresztényekhez hasonlóan tisztelik, sőt prófétaként tartják számon Ádámot, Ábrahámot, Mózest, Dávidot, sőt Jézust is, akit a Korán harmincszor említ a legnagyobb tisztelettel. (Mohamed összesen négyszer szerepel a szent könyvben.) Hiszik azt is, hogy Jézus Máriától született, hiszik Jézus mennybemenetelét, sőt várják a visszatérését is.
Amit viszont határozottan elvetnek, az a Szentháromság-tan és Jézus kereszthalála. Szerintük ezek a tanítások tévelygések, terjedésük miatt küldte el Allah az utolsó prófétáját, Mohamedet is.
A körükben terjedő vicc szerint egy jó és egy rossz hírt jelentenek a pápának. - Öreg vagyok már, kezdd a jó hírrel - kéri majd az egyházvezető a hírhozót. - Visszatért Jézus. - Visszatért? Lehet ezután bármilyen hír rossz? - Lehet. Az, hogy Damaszkuszba.
Az iszlám követői szerint ugyanis Jézus muszlimként fog visszatérni, ledönti a kereszteket, s el fogja pusztítani a disznókat is. Így fejezi ki, hogy a kereszthaláláról szóló keresztény tanítások és a tisztátalan állatok fogyasztásának szokása nem tőle valók, vélik a muszlimok.

Vahhábiták a terror pártján
Mohamed prófétának az egyik hős katonáját a hajbari csata végén nem találták a társai. Odamentek a prófétához, s kérdezték, hol lehet? - A pokolban - válaszolta a férfi. A katonák persze megdöbbentek, hiszen társuk számos ütközetben tüntette ki magát. - Pedig ott van - erősítette a próféta a szavait. Hírvivők érkeztek, jelentve, hogy a harcost a kardjába dőlve találták. Súlyos sebet ejtettek rajta a csata során, a fájdalmat nem tudta elviselni, ezért végzett magával. Evvel azonban olyan súlyos bűnt követett el, amely elhomályosította az összes korábbi érdemét.
A történetet akkor hallottam muszlimoktól, amikor az iszlám és a terror kapcsolatára kérdeztem. Az iszlám a béke vallása, mondták, maga a szó is békét jelent.
Kívülállóban mégsem ez a benyomás támad, már-már nem múlik el nap, hogy ne hallanánk áldozatokat követelő robbantásokról, s szinte mindig valamelyik muszlimok lakta országból. Igaz, de ne felejtsük, hangzott az ellenérv, hogy az áldozatok között maholnap több a muszlim, mint a más vallású. Aki tehát ilyet tesz, s közben a Koránra hivatkozik, az mindenképpen elferdíti a tanításokat. S ezt nemcsak az öngyilkosság elvetéséről szóló történet bizonyítja, hanem a Korán tanítása az ártatlan életek kioltásának tilalmáról. Márpedig egy robbantás buszon vagy zsúfolt piactéren mindenképpen ilyen cselekedet.
S hogy kik azok a muszlimok, akik ennek az ellenkezőjét vallják? A XVIII. században Mohamed Ibn Abdul-vahháb vallástudós vezetésével csoport alakult Arábiában, amely meg kívánta tisztítani a hitet a babonáktól. Követői kegyetlen eszközöket használtak, városokat irtottak ki, nem kímélték a gyerekek, a nők életét sem. Utódaik a vahhábiták - vagy ahogy magukat nevezik, szelefik -, az ő tanításukat terjesztik ma is a radikális, fundamentalista imámok. Ahol megjelennek, ott előbb-utóbb békétlenség támad. Pénzük bőven akad, az olajból sok mindenre telik. Napjainkban hasonló tevékenységet folytat az Iszlám Testvériség nevezetű, egyiptomi eredetű szervezet, amelynek tagjai független jelöltekként indulva éppen a közelmúltban szerezték meg a parlamenti helyek felét.
Tanításaikat szívesen terjesztik Magyarországon is, emiatt nem egy imámot utasítottak már ki hazánkból. Akárcsak Franciaországból a legutóbbi gyújtogatások során. A fundamentalista vallási vezetők igyekeztek megragadni az alkalmat, hogy híveket szerezzenek maguknak egy alapvetően nem vallási, hanem társadalmi feszültség miatt kirobbant konfliktusban.