Békében a tényekkel

- Megváltoztatta a siker?
- Nagyon remélem, hogy nem. A környezetemben akadnak olyanok, akik teljesen kicserélődtek, miután elkezdtek tévézni. Nehéz feldolgozni, helyén kezelni a népszerűséget, az ismertséget, különösen, ha olyasmi is éri a tévében szereplő embert, hogy érdemtelenül túlsztárolják. Én tisztában vagyok azzal, hogy nem azért kerülök fel a címlapra vagy nem azért kérnek tőlem interjút, autogramot, mert érdekes vagyok, hanem azért, mert a televízióban dolgozom, gyakran látnak. Esténként én is ott ülök a nappaliban vagy a konyhában a családdal, ahol épp szól a tévé.
- Ez az egészséges önismeret?
- Lehet, hogy ez az, de miért lennék más, mint amilyen vagyok? Ezen a pályán előfordul, hogy valaki nagyobbnak, szebbnek, okosabbnak, érdekesebbnek mutatja magát, de hosszú távon úgyis lelepleződik. Megértem ezt is, nem ítélek el senkit. Azt gondolom, a népszerűséget könnyű megszerezni, még igazán tehetség sem kell hozzá, de megtartani nagyon nehéz.
- Szemtelen. Pimasz. Harcos. Hűvös. És kedves. Ezek tények? Melyik a legjellemzőbb tulajdonsága?
- Mindegyik igaz rám, azt hiszem. Mondhatjuk tényeknek, megtanultam békében lenni velük. Igyekszem odafigyelni a környezetemre. Az igazságtalanság darabokra tud törni. Ha kell, persze, hogy harcolok, a kudarcokat kerülöm.
- Mit hoztak az évek? Rutint?
- Azt mindenképpen. De nem lenne jó, ha eluralkodna fölöttem. Éppen ezért igyekszem kívülről szemlélni magam. Ebben sokat segít, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen leendő műsorvezetőket tanítok. Folyamatosan érzem a kontrolljukat, kíméletlenül őszinték.
- Megbánt valamit?
- Nem pontosan értem, mire gondol, de azt hiszem, nem. Ha az A leggyengébb láncszem műsorra célzott, csak azt tudom mondani, nagyon szerettem, pedig az elején sokat gondolkodtam, hogy belevágjak-e egyáltalán. Mi tagadás, sajátos szabályai voltak, a felvételek hangulata nem látszott a képernyőn, pedig, ha hiszi, ha nem, nagyon jó volt. A játékosok és én is kimondottan élveztük. Azzal együtt, hogy a kereskedelmi televíziók népszerűség-számítási rendszerében igencsak visszavetett egy időre. Egyébként ezzel sem akkor, sem azóta nem foglalkozom, teszem a dolgom. Bár annak örülök, hogy ennyi év után már kezdik megbocsátani nekem az emberek.
{p}
- Megváltoztatta az életét a gyerek?
- Persze. Az eddigieknél összehangoltabban kell szerveznem napjaimat. Nem adtam fel a tanítást sem, a munkámat sem, úgyhogy nagyon pontos a napirendünk. Ha átfedések vannak Andrással a programjainkban, akkor jönnek a nagymamák. Alig várják, hogy megcsörrenjen a telefonjuk...
- Tolakodó újságírók, kíméletlen lesifotósok rontanak időnként önökre, hogy mutassák meg kisfiukat a nyilvánosságnak. Nem tudják "megtörni" a családot?
- Nem. Igazából nincs rossz érzésem a bulvársajtó iránt, teszi a dolgát. Remélem, nem veszi senki rossz néven, hogy én is teszem a dolgom, vagyis védem a családom, a gyerekem érdekeit. Nem dugdossuk Ádámot, egyre többször visszük magunkkal, de pózolni vele nem szeretnék. Rajtam kívül éppen elég tévés van, akinek ügyes-bajos dolgait napról napra megírják az újságok.
- Kíváncsiak még rájuk az olvasók?
- Biztosan, hiszen megveszik a lapokat. Álságosnak tartom szidni a kereskedelmi televíziókat, a leggyakrabban szidott műsorokat nézik leginkább az emberek. A legtöbben álmukból riasztva is fel tudják sorolni például a szappanoperák, a valóságshow-k hőseit, miközben a felmérések szerint éppen ők mondják, hogy színházi közvetítéseket, természetfilmeket szeretnének látni.
- Nekem a műsorok színvonalával van gondom. Egyre lejjebb és lejjebb süllyed.
- Lehet, hogy furcsa, de én nem pontosan tudom meghatározni, hol a lent és hol a fent. A tévének az a dolga, hogy szórakoztasson, a tévéseknek, hogy olyan műsorokat csináljanak, amelyeket megnéznek az emberek. Egy kereskedelmi tévé nem tarthat fenn olyan műsort, amit a kutya sem néz. A nézőknek pedig lehetőségük van kikapcsolni vagy átkapcsolni a készüléket. Egyébként pedig bízni kell abban, hogy időben helyrebillen a kibillent egyensúly, és lesznek nézők is hozzá.
- Jó hallani ezt egy kereskedelmi televízióstól!
- Nekem ebbe nincs beleszólásom. Csak örülhetek, hogy a tv2 keresi a kapaszkodókat, és egyre inkább az igényesség kerül előtérbe. A Megasztár például tömegeket vonz, mégsem értéktelen. Ha látná, milyen lelkesen szurkolok a versenyzőknek! Egymás után küldöm az sms-eket a szavazáskor.
- Ki lehet szállni a verkliből? Ott lehet hagyni a képernyőt?
- Tizenkilenc év televíziózás és nyolc év tv2-ben eltöltött idő után is azt mondom, hogy ki lehet, s van, hogy ki kell szállni. Saját döntés alapján, vagy ha rákényszerítik az embert. Én szerencsés vagyok, a képernyős munka soha nem teher számomra, mivel a hobbim is egyúttal. De gyerekkorom óta van egy titkos álmom: belsőépítész szeretnék lenni. Időnként elkap a hév, saját lakásunkban falakat rakattam arrébb, megterveztem a konyhabútort, és barátainknak is szívesen adok tanácsokat.
- Milyen lesz Máté Krisztina tíz év múlva?
- Ráncos. És remélem, ugyanúgy két lábbal a földön járó, mint most.