Nem is olyan kis dolog

A "dolog", melynek szenvedő alanya a sérelmét állítólag a városi újságban is szóvá tette, bármelyik magyar város bármelyik lakótelepén, forgalmas utcáján, közterén megtörténhetett volna. A fővárosban éppúgy, mint a nagyobb vidéki településeken. Mert uniós ország lévén arra már nagyon ügyelünk, hogy oszlopainkon virágládák díszelegjenek. Köztéri szobrainkat (ha ugyan el nem lopják őket) szépen formált parkok fogják körbe, antik utánzatú lámpatestek szórják az esti fényt, és kecses lábazatú padokon üldögélhetünk mellettük. Ám ha ránk jön a szükség, nemigen tudjuk, merre keressünk, vagy óriási távolságokat kell megtennünk, hogy leljünk valahol egy nyilvános vécét.
Merthogy nagyon kevés van belőlük. A szükséglethez képest legalábbis. Ha egyáltalán van - mert azokban a nagyobb magyar falvakban, ahol nyaranta nem nyüzsögnek a turisták, az ilyesmire aztán végképp nem adnak.
Miskolcon éltem több mint harminc évig. Fél kezemen is meg tudnám számlálni a létező illemhelyeket. Tapasztalatból tudom, hogy legtöbb helyen nincsen, ha pedig elérhető valahol, gyakran zárva tart, mert a tulaj talán éppen akkor pótolja az ellopott szappant, törlőt, javíttatja meg az eldugított tartályt.
Szóval a nyilvános illemhelyek számát tekintve nemcsak a miskolciak, hanem mi, magyarok általában is nagyon rosszul állunk, noha nincs normális ember, aki ne szánná rá a megszabott pénzt, hogy ott és akkor könnyíthessen magán, ahol rájön a szükség. Az avasi lakótelepen élő miskolci férfi, már távol a lakásától, történetesen egy félreeső hely bokrát kényszerült kiszemelni magának alkalmi vizeldeként. De volt olyan peches, hogy a közbiztonságáról híresnek aligha nevezhető "lakótelepi dzsungelben" az egyébként csak elvétve feltűnő "egyenruhás közegek" éppen a művelet közben érték tetten. Az illetőre nézve ez már önmagában véve szégyenletes trauma, melyet az követett, hogy szemérem elleni vétség miatt nyolcezer forintra megbírságolták, majd közölték vele: örüljön, hogy csak ennyivel, és nem a maximálisan kiróható ötvenezer forinttal büntették bokorbéli cselekményét.
A férfi nem örült, hanem felháborodott. És nem cselekményét, hanem az Európa kulturális fővárosa címre korábban pályázó város állapotait tartotta szégyenletesnek. Köztudott, hogy a lakótelep önkormányzati képviselőinek fogadóóráin már többször szóba került: ahol csaknem harmincezer ember él, a temérdek garázsból lett italbolt mellett szükség van legalább két (ha nem több) nyilvános vécére is. Erre a tervezett helyszíneket már kiszemelték, "vandálbiztos" megépítésük azonban - a képviselők szerint egy ilyen beruházás tízmilliókban mérhető - még várat magára.
Addig marad a bokor, legalábbis a lombhullásig. Úgy néz ki, hogy a remélt "kulturális rangtól" elesvén már nem is olyan sürgős az építkezés dolga. A "kisdolog" azonban továbbra is nagy dolog marad az önbecsülésüktől megfosztott érintetteknek.