Balatoni fölösleg

Az ember gyomra összerándul a hír hallatán, aggodalom szállja meg az ott lakókért. Hamarosan homlokára szalad azonban a csodálkozástól a szemöldöke. Mert kiderül, hogy egyetlenegy településen, Balatonfenyvesen veszélyezteti a tó az ingatlanokat. És ott sem a lakóházakat ám, hanem a nyaralókat! Amelyek jó része közvetlenül a tó mellé, még pontosabban fogalmazva, úgyszólván a tóra épült, kisajátítva természetesen magát a partot is. Most ennek a nyolcvan-száz nyaralónak a "veszélyeztetettségére" hivatkozva sietnek felnyitni a zsilipkapukat.
Döbbenetes. Emlékszünk rá, ha a múlt évet nem számítjuk, hosszú időkre visszatekintve azzal teltek a balatoni nyarak, hogy - sirattuk a tavat. Hogy lassan kiszárad, hogy eltűnik belőle az élet. Még tervek is születtek: a Dráva vagy a Rába elterelésével kell megoldani a vízpótlást. Hál' istennek odáig nem fajult a dolog - elég volt egy kicsit hűvösebb, esősebb idő, s visszaállt a tó rendes vízállása. Nem tudjuk, milyen lesz az idei nyár, de a mögöttünk hagyott évek tapasztalatai szerint lehet megint forró és száraz. Eső híján pedig majd újból kínlódhat a Balaton. És mi is gyalogolhatunk megint száz métereket, hogy legalább térdig érő vízbe érjünk. Mert most leengedik azt a három centit, nehogy víz érje a dácsák lábát. Ahelyett, hogy tartalékolnák az ínséges időkre.
Így bűnhődik száz nyaralótulajdonos miatt sok százezer nyaraló.