Csak halottakat találtunk

A hétszáz méter magas Borsó-hegy, amelybe belecsapódott a szlovák katonai gép, a község minden pontjáról jól látszik. Itt lent a napok óta tomboló viharos szél feketére seperte a földet, de a hegy fehér, távcsővel felnézve jól látni, hogy hótól roskadoznak a fenyőfák.
Még vasárnap is nagy volt ott a nyüzsgés, estére azonban elcsendesedett a hegy, akkorra a holttestek után a gép roncsait is lehozták és elszállították. A zárlatot feloldották. Vasárnap estig, érthető okokból, civilek nem mehettek a hegyre. Három hejcei férfi kivételével. Szörnyű kép fogadta őket.
Kovács Attila hivatásos vadász volt talán az, aki először észlelte a faluban a bajt. Este háromnegyed nyolc körül járhatott az idő. Kint szöszmötölt a garázsban, mikor meghallotta egy repülő zúgását. Pokoli szélvihar volt akkor is, el-elfújta a gép hangját. Kint fák suhogtak, lemezek zörögtek, de azért eljutott hozzá egy furcsa, távoli morajlás. Kilépett a garázsból, kereste a moraj okát. Nem látott azonban semmit, csak fent a Borsó-hegyen egy fekete füstoszlopot. Más semmit. Biztosan valami érdekes árnyék, gondolta, s ment vissza a garázsba.
De azért csak nem hagyta nyugton a lelkiismerete. Felnézett megint a hegyre, ám az "árnyék" eltűnt.
- Akkor már a legrosszabbra gondoltam - sóhajt keservesen a fiatal vadőr. - Két ismerősöm kint vadászott azon a részen, felhívtam őket mobiltelefonon, hogy hallották-e a robbanást. A lángokat is látjuk, szóltak vissza halálra rémülten. Rögtön tárcsáztam a gönci rendőröket, hogy tudnak-e a repülőszerencsétlenségről. Tudtak. Csak ők abban a hiszemben voltak, hogy Telkibányán történt mindez.
A tragédia helyszínét lehetetlen személyautóval megközelíteni. Mi azért megpróbáljuk. Kovács Attiláéknál lenne egy öreg dzsip, de a reggeli mínusz 18 fokon nem boldogulni vele. Kezdetben egészen jól haladunk a városi autóval is; aztán kezd szűkülni az erdei út, s egyre meredekebb. Félarasznyi hó takarja, alatta tükörsima jég van. A szél itt csendesebb, ám ahol megnyílik az erdő, kettőzött erővel támad. Akármerre néz az ember, mindenütt letört faágak, az utat kísérő patakszurdokban gyökerestül kifordított fenyők, gyertyánok. Borzasztó nehéz dolguk lehetett a mentőknek.
{p}
Vagy öt kilométer után kis vadászház tűnik fel, a ház mögött egy Lada Niva, határőrök autója. Tovább már azzal is veszélyes lenne menni. Pedig a csúcs még több mint négy kilométer, legfeljebb négykézláb tudnánk megközelíteni.
- Ott már semmit sem találnánk - legyint Kormos Péter, a másik hejcei férfi, aki az első nyolc-tíz emberrel érkezett a tragédia helyszínére. - Csak a feltúrt havat meg a derékban kettétört fákat. De jobb is, hogy nem látnak semmit. Engem is egész életemben kísérteni fog az a borzasztó látvány.
Ő is igazi, edzett, erdei ember, de ahogy felidézi azt a csütörtököt, el-elhalkul a hangja.
- Nyolc óra múlt pár perccel, elment a házunk előtt egy mentő - mondja. - Majd még egy. Aztán a harmadik. Hát ennek fele sem tréfa, szaladok ki az utcára; de ott csend van. A feleségem erre felhívja az encsi mentősöket, hogy mi történik itt, s látom, hogy elsápad. Nekiment egy repülő a hegynek, mondja remegő hangon. Ugyan már, biztosan ugratja őket valaki. Úgy, mint a hetvenes évek elején egy részeg, aki egészen elbolondított mindenkit, hogy a Gergely-hegyen lezuhant egy repülőgép. De azért szomszédom, Lévai Csaba terepjárójával mégiscsak elindultunk a mentősök után. Itt, az erdészháznál értük utol őket, elakadtak a hóban. A barátom terepjárójával jutottak fel a hegyre. Ők találtak rá az egyetlen túlélőre, Farkas Martinra, akinek a nevét az aprócska fiam is naponta emlegeti azóta, s akit kihallgattak a szlovák hatóságok, bár részleges amnéziája van. Így nem derült ki, hogy valóban a pilótája hibázott-e.
A Borsó-hegy környéke amúgy szelíd, barátságos vidék. Nyáron. Télen azonban rideg, elutasító. Különösen éjszaka. Itt nincs út, villany, telefon, a tetőn még a mobil is szakadozva beszél. Innen kellett volna kimenteni a túlélőket. Ha lettek volna.
- A dermesztő csend volt a legnyomasztóbb - mondják az újdonsült barátaink. - És az a sok mozdulatlan test a havon. Azok a sápadt, már deresedő arcok az elemlámpák fényében. Bénító volt a tudat, hogy már nem volt kin segíteni. Megpróbáltuk persze, de csak halottakat... halottakat találtunk.
Kormos Péter a fővárosi tizenötödik kerületi önkormányzat erdei iskoláját vezeti Hejcén. Hajnalban ért vissza a faluba, s nyomban hozzáláttak gulyáslevest főzni. Aztán a szállást előkészíteni, mert tudta, a sok magyar meg szlovák katonának, rendőrnek, határőrnek valahol enni és aludni is kell majd. Többen hasonlóképpen buzgólkodtak a faluban. A vendégeket mélyen meghatotta ez a segítőkészség, jellemző például az az sms-üzenet, amit Kormos Péter kapott vasárnap este az egyik náluk megszállt szlovákiai századostól: "Elnézést, hogy nem álltunk meg a ház előtt. Sürgősen vissza kellett térnünk Szlovákiába. Hálás köszönet mindenért, mindenkinek. Hajzer Attila Szlovákiából."
- Bár ne lett volna rá szükség! - búcsúzik csendesen a két hejcei férfi. - Bár sose hallottak volna a Borsó-hegyről Szlovákiában.
{p}
Több mint százhúsz baleset
Az orosz gyártmányú, AN-24-es típusú repülőgépet az ötvenes évek végére fejlesztették ki az Antonov tervezőiroda mérnökei. A repülő két motorját a szárnyakon helyezték el, egy feltöltéssel legnagyobb hatótávolsága 2400, maximális sebessége óránként 450 kilométer. A gép maximum 50 utas szállítására alkalmas. Az AN-24-esekből és a mellettük kifejlesztett AN-26-os típusokból összesen ezerszáz darabot gyártottak, eddig 123 zuhant le közülük, és a balesetekben 1863-an vesztették életüket. Mintegy nyolcszáz gép még mindig repül a volt Szovjetunió tagállamaiban és néhány környező országban. A magyarországi légi katasztrófa előtt két nappal az ukrán védelmi miniszter AN-26-ossal érkezett Budapestre.
Magyarországon AN-24-esek már nem repülnek, 1992-ben kivonták őket a forgalomból. A történtek ellenére hazai szakemberek állítják: megbízható típus. A Hejcénél lezuhant gépnek is jó esélye volt a békés nyugállományba vonulásra. Az 1969-ben készült repülő 36 évet szolgált probléma nélkül, ez idő alatt öt nagyjavításon esett át, a legutóbbi óta 508 órát töltött a levegőben jó műszaki állapotban, repülési engedélye 2006 májusáig szólt. A tragédia utasainak zöme műszaki feladatokat látott el a koszovói békefenntartó erők missziójában, most tértek volna végleg haza, sokan közülük nyugdíjazásukra vártak.

AN-24-esek katasztrófái az elmúlt tíz évben
1996. február: Egy román gép Nagybánya közelében kőbányába csapódott. Tízen haltak meg.
1996. május: A szudáni légitársaság belföldi járatának gépe a fővárosba tartva Kartúm közelében zuhant le. Ötvenhat halott.
1997. március: A Törökországba tartó orosz személyszállító a Kaukázus északi térségében csapódott a földbe. Ötven halott.
1997. július: A Havannába repülő kubai gép felszállása után pár perccel a tengerbe zuhant. Negyvennégy halott.
1999. december: A moszkvai repülőtéren felszállás közben lezuhant az üzbég légitársaság gépe. Öt halott.
2004. január: Az Üzbegisztánban, Taskentben bekövetkezett légi szerencsétlenségben 37 haltak meg.
2005. március: Oroszország északi részén, Nyenyecföldön a leszálláskor talajnak ütközött, lángba borult gép 29 utasa halt meg.
2005. július: Egyenlítői-Guineában egy magán-légitársaság AN-24-ese zuhant le, hatvan ember halálát okozva.
{p}
Soha ennyi halott
Repülőszerencsétlenség még soha ennyi áldozatot nem követelt Magyarországon, mint Hejcén. A hatvanas évektől 2001-ig hat nagyobb légi baleset történt, összesen 66 halottal (a kimutatásban azonban nincsenek benne a kisgépek, a vitorlás- és sárkányrepülők tragédiái).
1961. augusztus: A Malév C-47-es repülőgépe, "dugóba" kerülve budapesti sétarepülése közben, Zugló egyik utcai kereszteződésében zuhant le, a gép húsz utasa, négyfős személyzete és három utcai járókelő életét követelte a tragédia.
1975. január: A Malév Il-18-as repülője Berlinből hazatérőben lezuhant a Ferihegyi repülőtéren, majd felrobbant. Utasai nem voltak, kilencfős személyzete életét vesztette.
1982. május: A budapesti Hármashatár-hegy oldalának ütközve lezuhant a Magyar Honvédelmi Szövetség egy AN-2-es gépe, a fedélzetén tartózkodó kilenc sportrepülő meghalt.
1993. december: Egy Mi-2-es helikopter a sűrű köd és a szabályok megszegése miatt nekiütközött a Tiszai Erőmű kéményének. A balesetben a pilóta, két mentős és két, pár hónapos csecsemő az életét vesztette.
1994. október: Egy városnéző helikopter Orosháza és Pusztaföldvár között a pilóta hibájából lezuhant, a vezető és kilenc utasa meghalt.
2001. június: A Somogy megyei Tapsony közelében a Zágrábból Siófok felé tartó Cessna-210 típusú magánrepülőgép a viharos idő miatt lezuhant, fedélzetén a Sinergon Részvénytársaság vezetőivel. A balesetben hat személy vesztette életét.