Gavallérok almabálja

Pedig milyen szépen indult minden. A rendszerváltás előtt a szabolcsi gyümölcstermesztők gond nélkül adtak túl a portékájukon, a keleti piacok összeomlása után azonban egyre sűrűsödtek a gondok. A kilencvenes évek derekán már alig-alig tudták eladni az almát meg a többi gyümölcsöt, felvetődött hát, hogy - nyugati mintára - értékesítő szövetkezetekbe kéne tömörülni. Mert a kis termelőket a felvásárló úgy játssza ki, ahogy csak akarja. Ha viszont a sok kicsi összeadja az erejét, szembeszállhatnak a legerősebb forgalmazókkal is.
A Nyíregyházán működő Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány bábáskodásával létrehozták hát a SZEMA-t. S - láss csodát! - a pár kezdeti, majdhogynem kötelező bizonytalan lépést követően már 2000-ben tekintélyes árualap jött létre, úgy tűnt, a szövetkezet megvalósítja az alapítók szándékát: képes lesz szabályozni a piacot. Természetesen a kívülállók is csak a szépet, a jót látták. Hogy növekszik a tagság, látványos fejlesztéseket hajtanak végre. A 41-es számú főút mellett, Napkoron például másfél éve impozáns épületegyüttes bújt ki pár hét alatt a földből. A szövetkezet új bázisának csodálatára messzi földről is érkeztek a szakemberek, akik elismerően csettintettek, mondván, ilyet legközelebb Münchenben meg Rotterdamban látni. Pedig akkor már gyülekeztek a viharfelhők. S abból nem is vihar, hanem orkán kerekedett - és magával ragadott mindent. Kevésbé színpadiason fogalmazva: 2005 késő őszén megkezdődött a szövetkezet felszámolása.
Több mint háromszázötven tag bánja. De alighanem sokan mások is futhatnak a pénzük után. A szabolcsiak értetlenül állnak az események előtt. A szövetkezet felügyelőbizottságának legutolsó elnöke, Kerék Tibor szerint azonban törvényszerűek a következmények. A cég vezetői ugyanis "csak" két szempontot nem vettek figyelembe: a piacot és a magyar paraszt észjárását. A várakozásokkal ellentétben a menedzsment képtelen volt új piacokat felkutatni. Ezt látva a termelők más cégekkel kötöttek értékesítési szerződést. Így kezdett kialakulni egy ördögi kör: ha volt piac, nem volt áru, ha lett volna áru, hiányzott a piac.
{p}
De ettől még korántsem fenyegetett csőd, sőt úgy tűnt, megkerült a megoldás. A megye vezetői 2002-2003-ban komoly erőfeszítéseket tettek az almagond megoldásáért, és ígéretesnek látszó orosz piacot kerítettek. Előbb a nagy iparváros, Perm, majd az orosz főváros, Moszkva vezetőivel tárgyalva újból megnyílt a hatalmas piac a szabolcsi alma előtt. Kézenfekvő volt, hogy a több száz tagot számláló SZEMA is beszáll az üzletbe. A felügyelőbizottság elnöki posztját 2005 januárja és 2005 májusa között ellátó Kerék Tibor szerint azonban már-már tragikomikus hibákat vétett az akkori irányító gárda. A szerződésnek például nem volt magyar nyelvű változata. De még ez hagyján - tételezzük fel jóindulatúan, hogy a szerződő felek mindegyike beszélt oroszul -, ám a szerződésben nem szerepel sem súly, sem határidő, sem az alma fajtája. És ez nem zavarta a magyarokat abban, hogy itthon óriás hűtőraktárakat béreljenek. Aztán várták az almát. Igen ám, de ekkor már október volt. Októberig pedig csak a legütődöttebb gazda vár, az almára a szerződést már jóval korábban megkötik a szállítóval. Hiányzott tehát az árualap. Fuccsba ment az orosz üzlet... - pontosabban nem egészen. Öt kamion szabolcsi alma azért mégis eljutott Moszkvába. Igaz, annak tulajdonosai sem SZEMA-tagok voltak. A szövetkezet ilyen helyzetben is igazi gavallérként viselkedett: alma ugyan nem volt, de azért egészen februárig fizette az üresen álló tárolókat.
A szakértői vizsgálatok szerint csak ezen az egy üzleten hatvan-hetven millió forintot vesztettek! A szekér azonban még ekkor is ment. Elégedett volt a menedzsment, elégedettek voltak a választott társadalmi tisztségviselők is. Nem csoda. Volt köztük például olyan társadalmi megbízott, aki a főállású munkája mellett egymaga háromszázezer forintot kapott havonta, a felét költségtérítésként, hogy ne kelljen utána adózni. S mikor az idén megkérdezték tőle, hogy ugyan merre tartotta a szemét, hogy nem látta a lejtőt, még neki állt feljebb. Hogy ő csak az alakulásnál bábáskodott! Ehhez képest több mint fél évtizeden keresztül vette fel a tiszteletdíját.
Tavaly télen aztán végképp kitört a botrány. A napkori raktárbázis elkészülte után kiderült, csőd közeli állapotba került a SZEMA. Már nemhogy a felvett banki hiteleket, de a szövetkezeti tagoktól átvett gyümölcs árát sem tudta kifizetni. A felháborodás hatására az igazgatóság elnöke előbb leváltotta az ügyvezető igazgatót, majd pár hónapra rá lemondott ő is. Mindhiába. A legutóbbi számítások szerint a szövetkezet adóssága meghaladja a négyszázmillió forintot, a SZEMA saját vagyona kevesebb, mint a banki követelés. Tehát a felszámolás során a tagság csaknem százötvenmillió forintja is odaveszhet.
Ez is nagyon nagy baj. De a csődnek minden bizonnyal más következményei is lesznek. Egy biztos: Szabolcsban belátható időn belül aligha alapítanak a gazdák szövetkezetet.