Szíve minden indulattyával

- Életemben nem hallottam még Csikai János nevét - fedem fel számára eléggé el nem ítélhető tájékozatlanságomat kézfogásunk közben.
- Pedig ő volt a kunok Mózese, ahogyan mi emlegetjük - válaszolja -, aki 1711-ben Rakamaz környékéről visszavezette családi tűzhelyeihez a rácok által elűzött népét.
Barta László hagyományőrző és lovassport-egyesületet alapított, élénken érdeklődik szűkebb hazája, a Nagykunság múltja iránt. Nem véletlenül esett rá a soros nagykun kapitányt adó Kunmadaras önkormányzatának és civil szervezeteinek választása. Ő korunkban a kunok hatodik, a hajdani tradíciót ápoló kapitánya.
- Magam még a régi nagycsaládban nőttem fel - válaszol gyökereit firtató kérdésemre. - Nagyapám gyakran mesélt az ő nagyapjáról, aki a kunok ősi viseletében s befont hajjal járt-kelt még a XVIII. század elején. Sajnos a mai fiatalok keveset tudnak az elődökről. Ezért kezdeményeztem általános iskolai vetélkedősorozatot a tucatnyi nagykun településen. A téma természetesen a múltunk, a Nagykunság története és a kunok kultúrája. Sorra-rendre jelentkeznek felhívásomra.
Az anyai ágon redemptus felmenőket magáénak tudó kapitány gyakran látogat Erdélybe, leginkább testvérfalujukba, Backamadarasra. Előszobájukban ottjártamkor is tucatnyi csomag várta a következő "járatot".
- Meglehet, hogy a Temes és a Maros mentén is nyomot hagytak a Keletről érkező kunok. Értékes leletek bújhatnak meg arrafelé is a régmúltból - jegyzi meg mellékesen a részben gazdálkodásból élő Barta László, miközben portájának megtekintésére indulunk. Három ló, aprójószág, no és a gépek. Nem is olyan rég még húsz tehén, száz disznó volt a portán. Hírmondó sem maradt belőlük. A mondókához méltóan mérges pulykakakas támadásának kivédése viszont, mi tagadás, próbára teszi reflexeimet.
- Kínlódás ez a tizenöt hektáros gazdalét - nyújt egy cső kukoricát Villámnak, a szabadon kószáló sárgának -, de tavaszonként a föld illata minden keserűséget feledtet velem.
Egykor Madaras György kunkapitány szálláshelye volt a községszerte Kossuth-házként ismert műemlék épület. Állítólag Görgey Artúr tábornokhoz menet egyetlen éjszakát töltött itt 1849-ben a szabadságharc vezére, mégis megőrizte őt az emlékezet. Barta László fejében már kész az élő falumúzeum terve. A jurtától a félig földbe vájt kunyhón át sorakoznának az udvaron a korokra jellemző szálláshelyek. Helyet kapnának itt a régi magyar állatfajták is. Kapitányi vállalásainak ezt a stációját hallgatva talán megérzek valamit az emberből, s érteni vélem a névjegykártyájára rótt sorokat: "A múltat tiszteld a jelenben, és tartsd meg a jövőnek."
{p}
- Számomra kaotikus, kiismerhetetlen és érzelmek nélküli ez a mostani világ. Inkább visszafelé menekülök hát az időben - vélekedik, s villanásnyira feltámad benne az igából szabadulni akaró konok kun mentalitás. - Megvallom, közelebb áll a szívemhez a magyarság ősi hitéért küzdő Koppány vezér, mint a karddal és kereszttel, valamint külső segítséggel országot alapító István király.
A Kossuth-háztól csendben sétálunk vissza. Darab időbe telik, amíg Barta László kapitányi kötelezettségéről beszélni kezd.
- A nagykun kapitány jelképeit, közöttük "A Szabad Nagykunok Kerületének Czímerét", az oroszlános pecsétet még a nyáron vettem át. "Irigyellek benneteket az összetartásotokért!", mondtam akkoriban Jánoshidán, a jászok világtalálkozóján. A felemelő esemény megerősítette elhatározásomat: néhány éven belül mi, kis- és nagykunok szintén világtalálkozót szervezünk.

Kapitányok egykor és ma
A Jászkun Hármas Kerület (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) első embere hajdan a nádor által kinevezett jászkun főkapitány volt. Az egyes kerületek élén választott kapitányok álltak, akik a közigazgatást és a jogszolgáltatást irányították. Egy-egy kapitány a maga kerületében teljhatalommal rendelkezett mindaddig, amíg viselkedése, intézkedései, emberi tartása és igazságérzete alapján élvezte a lakosság bizalmát. Korunkban nagy megtiszteltetés a soron lévő település önkormányzatának javaslatára egy esztendőre elnyerni a kapitányi címet. A rang tényleges hatalommal természetesen nem jár, inkább megjelenésükkel és közszerepléseikkel a hagyományok letéteményesei ők. Az első jászkapitányt Jászfényszarun választották 1998-ban, Ézsiás István személyében. A nagykunságiak két évvel később, 2000-ben Kisújszálláson helyezték először tisztségébe Horváth György nagykun kapitányt. A Kiskunságban 2005 májusában ébredtek: Kiskunfélegyházáról Ván Jenőt választották első újkori kiskun kapitányukká.

Nem tűrték a jobbágyságot
A kunok a mai Mongólia és Kína határvidékéről, a jászok pedig a Fekete- és a Kaspi-tenger közötti területről indultak, s a tatárjárás idején, a XIII. század elején a magyar főhatalmat elismerve telepedtek az országba. Katonai szolgálataikért részleges adómentességet és területi autonómiát kaptak. Legfontosabb kiváltságuk az önálló jogszolgáltatás, legfőbb bírájuk pedig a mindenkori nádor volt. Kiváltságos helyzetüket az 1700-as évek elején veszítették el, amikor I. Lipót a Jászkun Kerület tulajdonjogát ötszázezer rajnai forintért eladta a német lovagrendnek. Nem sokáig tűrték a jobbágyságot. Szervezkedésük eredményeként Mária Terézia 1745. május 6-án engedélyezte megváltakozásukat, önmegváltásukat, vagy ahogyan leggyakrabban említik: a jászkun redemptiót. Irtózatos erőfeszítések árán visszavásárolták földjeiket, mentesültek a földesúri függéstől, és szabadparaszti jogállást kaptak. A Jászkun Hármas Kerület önállósága a közigazgatás reformja nyomán, 1876-ban szűnt meg.