Bombasiker a pápától

XVI. Benedek, mielőtt évtizedekkel ezelőtt a Vatikánba hívta volna elődje, II. János Pál pápa, dogmatikát tanított. Enciklikája ennek megfelelően tömör, helyenként kifejezetten nehéz olvasmány. Mintha csak a teológia iránt érdeklődő egyetemi hallgatóknak készült volna... Az érdeklődés mégis hatalmas iránta, Olaszországban a január 25-i megjelenése óta harmadszor adják ki, az eladott példányok száma már millión felüli. Soha pápai enciklikát ilyen sokan nem vásároltak meg. A vékonyka kötet nemcsak könyvesboltokban, hanem bevásárlóközpontokban, sőt benzinkutaknál is kapható.
Szeretet sokféle van, írja XVI. Benedek, a hazaszeretettől kezdve a baráti és szülői-gyermeki szereteten keresztül az Isten iránti szeretetig. A szövegben idáig jutva az olvasó esetleg kajánul arra gondol, hogy, lám, a férfi és a nő közötti szeretet, szerelem fölött könnyedén átsiklik a pápa. Ám erről szó sincs: a felsorolásban talán csupán azért marad utoljára a szeretet eme megnyilvánulása, hogy aztán a szerző annál bővebben fejthesse ki az álláspontját.
A kereszténységet sokan vádolják a férfi és a nő közötti testi kapcsolat ellenzésével - igaztalanul, írja a pápa. Az egyház nézete szerint az ember önmagában tökéletlen, a férfi és a nő csak egymás közösségében válhat egésszé. Az ember teremtésének bibliai történetéből kiolvasható az is, hogy erre az egységre, a két nem közötti lelki és testi kapcsolatra a házasság rendeltetett. A kereszténység tehát nem gátolni igyekszik a testi kapcsolatot, hanem mederbe terelni, s csupán annak minden elé helyezését, a szerelem istenítését helyteleníti. Ezért fordult szembe már az Ószövetség is az ókori vallások termékenységi kultuszaival. A testiség kizárólagossá tétele éppen hogy nem szabadságot nyújt, hanem megfosztja a nőt a méltóságától és lealacsonyítja.
{p}
A szeretet azonban nem csupán a társas kapcsolatok területére korlátozódik, s nem is csupán magánügy, tanítja XVI. Benedek. Az embertársaink iránti odaadás nem maradhat szép szó, annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. A marxizmus visszautasította az egyház szeretetszolgálatát, mondván, hogy nem erre, hanem a társadalmi igazságosságra van szükség, mivel enélkül a nyomor enyhítése elviselhetővé teszi, s ezáltal tartósítja az igazságtalanságot. Ebben az érvelésben van némi igazság, áll az enciklikában, csakhogy átsiklik afelett, hogy olyannyira igazságos társadalom, amelyben egyáltalán nincs szükség szeretetszolgálatra, csupán az álmok világában létezik. Az egyháznak egyébként sem közvetlen feladata az igazságos társadalom megteremtése, az a politika dolga - amelyben persze minél több hívő részvétele ajánlott. A szeretetszolgálat viszont az egyház feladatai közé is tartozik, s ebben nemcsak a különböző felekezetekkel és vallásokkal érdemes összefognia, hanem mindenkivel, aki hasonlóan cselekszik. Célja azonban nem lehet az, hogy híveket halásszon magának a katolicizmus, hiszen a szeretet és az érdek kizárja egymást.
Talán a pápa fenti kijelentésének is köszönhető, hogy az enciklikát a katolikus egyház megnyilvánulásaira oly érzékeny orosz ortodox egyház is kedvezően fogadta.

Enciklika
Az enciklika görög eredetű szó, olyan körlevelek jelölésére használták, amelyeket fejedelmek és bíróságok küldtek szét, hogy ismertté tegyék a törvényeket, rendeleteket, előírásokat. Az egyház a kifejezést a XVIII. század óta használja az egyetemes tanítóhivatal legünnepélyesebb dokumentumainak jelölésére. Címzettjei általában a katolikus egyház püspökei és hívei, de gyakran előfordul, hogy minden jóakaratú ember. Vannak olyan enciklikák is, amelyek egyetlen ország püspökeihez szólnak.
Az enciklikák foglalkozhatnak tanbeli kérdésekkel, buzdíthatnak közös imádságra közös célért, vagy megemlékezhetnek egy esemény évfordulójáról. Az 1956-os magyar forradalom idején például rövid időn belül három enciklikát is kiadott XII. Pius pápa.
A hivatalos szöveg latinul lát napvilágot, s az első két-három szava egyben az enciklika címe. A dokumentumot az egyházfő öt példányban írja alá, majd több világnyelvre fordítják. A Deus caritas est című enciklikát XVI. Benedek a múlt év karácsonyán látta el kézjegyével, s Pál apostol megtérésének napján, január 25-én mutatták be. A két időpont közötti hónapban fordították le olaszra, franciára, angolra, németre, spanyolra és portugálra. A többi nyelvre való átültetéshez ezek közül bármelyik fordítást alapul lehet venni. A magyar fordításhoz a német kiadást használta fel Diós István.
Az enciklikát magyar nyelven a Szent István Társulat jelentette meg ötezer példányban, ez azonban kevésnek bizonyult. A kiadó újranyomtatja a szöveget, igazgatója, Farkas Olivér arra számít, hogy az enciklika húszezer példányban talál gazdára.