Egyedül a méreggel

A kállósemjéni Fábián István szomorú történetével tavaly tavasszal már találkozhattak lapunk olvasói. Akkor két nap leforgása alatt kilenc tehene pusztult el iszonyatos kínok között. Egyik óráról a másikra történt minden. Délben még kint volt a tanyán, szénát szórt a jószágok elé, s mikor hazaért a faluba, már várta a hír: betegek az állatok. A jelekből tudta, hogy nagy a baj: három évvel korábban pontosan ilyen körülmények között döglött meg négy tehene. De azt azért nem gondolta, hogy most kilenc marhájától kell megválnia.
Mi akkor látogattuk meg, mikor a tehenek már ki voltak terítve. Borzasztó volt a látvány. Nyilvánvalóan megmérgezték őket. Már abban is biztosak voltak, hogy még a nyáron, a renden száradó szénára szórta valaki a mérget. Csak azt nem tudták, hogy ki, s hogy milyen mérget használt.
A méreg már megvan, a tettes azonban mindmáig ismeretlen. A vizsgálatok a szénában karbofurán tartalmú növényvédő szert mutattak ki, s Fábián István azt is kiderítette, honnan származik. A közelben egy régi, de ma már magánkézben lévő téeszmajor méregraktárában bukkant a gyilkos szerre. Ám ezzel nem ment semmire. Ettől még nem támadtak fel a tehenei. És persze a kára sem térült meg. Több mint 2,75 millió forintja bánja, s ebben még nincs benne az állatorvosi költség és a tetemek szállítási díja. Az első 174 ezer, a második 168 ezer forint.
Még egyiket sem rendezte.
- Miből? Mondják meg, miből fizettem volna ki!? - kérdi keserűen Fábián István, amikor megszólal a telefonja. Valami borjak után érdeklődik a hívó. Fábián hangosan, már-már kiabálva beszél: - Még van három. Jöjjenek bátran! Bármikor! Engem éjszaka is megtalálnak.
Hárommillió forintot egy nagyobb gazdaság is megsínylene, nemhogy az övé. Nem is olyan régen még félszáz tehene volt, de ma már csak huszonhetet tart, és árulja a borjakat. Rákényszerül, csak ebből tud egy kis pénzt hazaadni. A múltkor is eladott kettőt - de milyen áron? A majd' kétmázsás állatokért még nyolcvanezer forintot sem kapott.
A tanya vagy öt kilométerre van a falutól, az utat most fél lábszárig érő hó takarja. Ma még nem volt kint a jószágoknál, várt minket, így mi törjük a havat, s riogatjuk az őzeket, a nyulakat. Meg az ölyveket, a hihetetlenül életrevaló ölyveket. De a tavalyi s a három évvel korábbi méreg közülük is sokkal végzett.
- Még annak nagyobb is volt a híre, mint az én teheneim pusztulásának - néz ki a kocsi ablakán Fábián István. - Énvelem a Szabad Földön kívül a kutya sem törődött. A rendőrség is felfüggesztette a nyomozást még a nyáron, arra hivatkozva, hogy az elkövető kiléte nem állapítható meg. Fellebbeztem persze, de most januárban azt is elutasították, mert - vesz ki egy iratot a zsebéből, és hangosan olvassa -"a nyomozás során olyan személyi és tárgyi bizonyítékokat felkutatni, melyek alapján az elkövető kiléte megállapítást nyerne, nem volt lehetséges". Nem haragszom én a rendőrökre, rendes fiúk jöttek ki hozzám, körbe is járták alaposan az itteni tanyákat. De hát mit értem vele? Pedig tudja itt mindenki, hogy ki volt a tettes. Az egyik szomszéd. Csak azt bizonyítani is kéne. Én ugyan képes lennék rá, de a joghoz értők óvatosságra intenek. Ha nem sikerül, én kerülhetek bajba. Így aztán hallgatok.
{p}
Fábián István nem azért hívott minket, hogy másodjára is kipanaszkodja magát, hanem azért, hogy tanácsot kérjen: hová fordulhatna segítségért a nagy bajában? Írt ő már boldog-boldogtalannak, de mindenhol elutasították. Igaz, kedves hangon, ám azt felelték mindenütt: sajnáljuk, de nálunk nincs ilyen célokra pénzügyi keret.
Jogos lehet azonban a kérdés, miért nem kopogtat a biztosítóknál. A válasz egyszerű: mert nincs biztosítása. Nincs? - kaphatják fel sokan erre a fejüket. És miért nincs?
- Három évvel ezelőtt volt, de nem értem vele semmit - feleli. - Szándékos mérgezésért a biztosító nem fizet. Csak ezt elfelejtik közölni az emberrel a szerződés megkötésekor. Ha nem döglenek meg azok a szegény jószágok, tán még mindig fizetném a súlyos forintokat, gyanútlanul.
A tanyán amúgy az elmúlt egy évben nem változott semmi. Csak Tücsök, az öreg kutya lett még süketebb, és a verebek még tolakodóbbak. A tehenek a karámmal körbekerített kifutóban eszegetik a szénát, a kacsák nagy élvezettel fürdenek a hóban, a borjak pedig türelmetlenül topognak, várják az anyjuk tejét.
- Túladok rajtuk, túl én! Csak azt nem tudom, hogy akkor mihez kezdjek - áll meg az ajtóban a gazdájuk, aztán a megcsörrenő telefonjához kap. Hallgat, majd keservesen ránk pillant:
- Na, megmaradnak! Most telefonáltak, hogy mégsem kellenek a borjak.
Pár nap múlva felhívott minket Fábián István. Végre egy kis jót is elújságolhatott: a semjéni önkormányzat magára vállalta az állati tetemek elszállításának költségeit. Ez sem kevés a nagy bajban.
A kormány nemrég létrehozott egy kárenyhítési alapot a mezőgazdaságból élők számára. Másfél milliárd forintot tartalékolnak a rendkívüli helyzetek okozta károk enyhítésére. Ha valakinek például jég veri el a gyümölcsösét, víz viszi el a búzáját, vagy, mondjuk, villám csap a birkanyájába, jó eséllyel pályázhat az alapnál. Az állatok szándékos megmérgezése azonban ebbe a keretbe sem fér bele.