Három lépés

Mifelénk máshogy megy ez. Hatalomra törő politikai pártok és velük "stratégiai szövetséget" kötő szakmai és érdekvédelmi szervezetek páros tánca gyűjt (vagy riaszt el) szavazókat. Mindeddig ennek nem volt igazán látványos megnyilvánulása (bár még emlékezünk Vadász szakszervezeti vezetőre, aki egyik napról a másikra a hatalom sáncai között kívánta szolgálni az érdekegyeztetés ügyét), de mára változott a helyzet. A legnagyobb ellenzéki párt ugyanis hat előkelő parlamenti listás helyet felajánlott a vele szerződéses alapon szövetségre lépett gazdaköri szervezetnek, sőt, ígérete szerint választási győzelem esetén a vidékért és a mezőgazdaságért felelős "csúcsminisztérium" vezetőjét is a Magosz delegálhatja. Különös együttélés lenne.
A gazdakörösök elnökének érvelése szerint e helyzet főként azért lehet üdvös, mert kormányzati pozícióból könnyebben érvényesíthetik azokat a célokat, amelyeket érdekvédelmi szervezetként a magukéinak vallanak. Meg is mondta, mik ezek: a hazai termelők és a termőföld hatékony védelme. A sajtónyilatkozatok szerint "Jakab István elsőként a termőföldről szóló törvényt módosítaná, úgy, hogy az a helyben lakó magyar gazdákat visszahelyezi jogaikba, és biztosítja a föld magyar tulajdonban maradását. A kérdésre, hogy mit szól ehhez az unió, az elnök Dániát hozta például, ahol mindenkivel szemben megvédik saját gazdáikat. (...) Fontosnak nevezte az uniós támogatások gyors kifizetését, a pályázók segítését és a piacvédelmi intézkedések meghozatalát." Eddig rendben is van a dolog - hazánkban aligha alakulhatna olyan kormány, amely úgy általában ne értene mindezzel egyet. Földügyben létezik a dán korlátozás módszere, de tulajdonképpen a nevezett állam sem tiltja a külföldi állampolgár birtokszerzését, ahhoz módosítani kellene az uniós alkotmányt. A támogatások már most is időben érkeznek, pályázók nemhogy kevesen lennének, inkább a hivatal nem tud mit kezdeni a beérkező folyamodványok tömkelegével, a piacvédelem pedig pillanatnyilag elsősorban állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági gond Magyarországon.
Nem itt van a bibi. Érdekvédelmi szervezet általában akkor szokott "szerepbe kerülni", ha valamiért nagyon harcolni kell. Például - mondjuk - 1997-ben azért, hogy a gazdák ne fizessenek egészségügyi járulékot, 2005-ben meg a többlettámogatások gyorsabb kifizetésért. Ám kormányzati szerepben más a helyzet. A kormány minisztere a kabinet gazdaságpolitikáját hajtja végre az adott ágazatban, és ennek során nincs túl sok módja a forradalmárkodásra, sőt a szó igazi értelmében vett érdekvédelemre sem. Most különösen nem a mezőgazdaságban, ahol az összes támogatás alig tíz százalékát teszi ki az a pénz, amit az uniós regulákon kívül elkölthet az éppen regnáló agrárminiszter. Szép summa persze ez a csaknem negyvenmilliárd is, de ennek mozgatása igazából szakmai, és nem érdekvédelmi feladat. A gazdakörös miniszter ettől persze még lehet jó főhivatalnok, kiszolgálhatja a választók bizalmából létrejött kabinet céljait, de bárhonnan is nézzük, innentől kezdve ő (és szervezete) saját korábbi szerepléséhez, a tüntetésszervezéshez, a számtalan tiltakozásához képest már fordítva ül a lovon. Emlékszem Jakab István arcára, tüzes, indulatteli tekintetetére, ahogy az útelzáró traktorok élén követelőzik, fenyeget. S már látni vélem Jakab jövő tavasszal magára öltendő ábrázatát, amikor ugyanezen az úton a másik oldalról érkezve kiszáll fekete Mercedeséből, és szembemegy a gazdákkal kérni, remélni.