Kényszerített nyelvcsere

Ha az ilyen mondatokat fejkendős öreg nénitől hallom, nem csodálkozom. Popovicsné Szemán Edit azonban fiatal óvónő Komlóskán. A falu kétszázhatvan kilométerre fekszik a fővárostól, a Zemplén-hegység egyik völgyében megbúvó zsákfalu. Nem egészen négyszázan lakják.
A legnagyobb ruszin közösség ez az országban.
- Csak ruszinul értettem. Mindenki úgy beszélt a faluban. Esténként nálunk jöttek össze az asszonyok, varrogattak, édesanyám énekelt. Karácsonykor meg betlehemeztek.
- Sokfelé szokás az ilyesmi - jegyzem meg.
- Sokfelé, mert felújították a hagyományát. De nálunk nem kellett felújítani, mert meg sem szakadt. Emlékszem, bejött a szobába az anhel, vagyis az angyal, Fedor, az első pásztor, a druhi pasztir meg a tretyi pasztir és a két öreg guba. Úgy féltem tőlük, hogy a dunyha alá bújtam. Karácsony vigiliáján vacsora után indulnak, végigjárják a falut, az éjféli istentiszteletre is elmennek.
A részlet folytatása: "Megmagyarázhatatlan okok miatt "beszlovákosítottak" bennünket, azzal a pejoratív jelzővel "tót hát tót". Aki a környékünkön nem magyarul beszélt, azt a "tót" szóval bélyegezték meg. Én is abban a tudatban nőttem fel, hogy "tótnak" lenni majdnem szégyen, de szlovák iskolába járni büszkeség."

*

- Egy Gombos nevezetű ember írta össze, ki szeretne elmenni - meséli Zajakovszki Jánosné. Az özvegyasszony nyolcvanéves, de agya, mint a beretva, mondatai egyszerűek, világosak. - A komlóskaiak egy része 1948 októberében elhagyta a szülőföldjét, áttelepült Szlovákiába.
- Tudták, mi vár rájuk?
- Négy-öt ember kiment előbb Bodrogszerdahelyre, Borsiba, Szögbe, Szőllőskére.
Vagyis éppen csak a határ túloldalára, próbálom magam elé idézni a térképet.
- Mennyien mentek el?
- Négyszázan.
- Kényszert alkalmaztak?
Az asszony szelíden néz rám.
- Nem kényszerítettek itt senkit. Csak alá kellett írni, hogy szlovákok vagyunk.
- De hiszen ruszinok... Miért mentek el? A megaláztatások miatt?
(A két háború között "izomból" magyarosítottak mindenkit, aki nem annak született. A komlóskai iskolában például, ha egy gyerek megszólalt az anyanyelvén, a tanítója egy súlyos faalkalmatosságot, koloncot akasztott a nyakába, olyant, amivel a tehenek mozgását igyekeztek gátolni. Hazafelé ezzel kellett végigmennie a falun.)
{p}
- Nem tudom - gondolkodik el az asszony. - Nem hinném, hogy a megaláztatások miatt. Egyébként szép falu Komlóska, ugye? - néz rám.
Meglep a kérdezésével.
- Tetszik, hogyne, gyönyörű völgyben fekszik. A hegyek, az erdők, a táj - lelkesedem. - Nagyszerű túrázó helyek lehetnek itt, a friss levegő, a...
- És tudja, mi terem meg ezeken a földeken? - szakítja meg az áradozásomat, mielőtt túlságosan belelendülnék. - Szinte semmi.
Hogyan is írta Szabó Zoltán a Cifra nyomorúság című szociográfiájában Észak-Magyarországról? Töméntelen témát talál az ecset, s rengeteg nehézséget az eke.
- Szinte semmi - ismétli az asszony. - Csak az erdő adott némi megélhetést, de a szegénység örökös volt. Mentek Amerikába is, még az első háború előtt, a második után meg ide, a Bodrog túloldalára, a síkságra, ahol házat ígértek nekik s földet.
- Tartották az ígéretet?
- Tartották.
- Jött valaki a helyükre?
- Ide? Senki. Ki is jött volna egy ilyen házba? Ilyen hosszúkás épületek voltak akkor még a faluban mindenütt, mint az enyém. Némelyikben húszan is laktak. Tőlünk is elment az apósom, az anyósom, meg a hat gyerekükből négy, mi meg ideköltöztünk az urammal, hogy egy kicsit tágasabban legyünk.
- Rózika néniék miért nem mentek el?
Most ő lepődik meg.
- Erről nem szívesen beszélek - néz maga elé. - Szóval... Az apósom miatt. Nemigen fogadtak be a családba.
- Jobb módúak voltak?
- Régen föld a földdel házasodott akkor is, ha a párok nem voltak egymáshoz valók. Ismeri a mondást: mit ér a vagyon, ha benne a majom? De nálunk nem erről volt szó. Az apám úgy települt ide a városból. Hiába voltak emberek a keze alatt a kaolinbányában, ő azért csak "gyüttment" maradt élete végéig. Annak meg "gyüttment" a lánya is. Az apósom még a válút is elvitte az ólból, meg a kapufélfát, amikor elment. De, mondom, ez nem lényeges.
A következő év őszétől pedig megindult az iskolában a nemzetiségi nyelv oktatása. A szlováké. Ebben az időben törölték a ruszint - vagy ahogy abban az időben nevezték, a rutént - a magyarországi nemzetiségek sorából. Hasonlóan Szovjetunióhoz.
- Én elmondom magának, mi a helyzet, de ha megírja, abból prücök lehet.

*

Ilyen mondatok hallatán mindig felvillanyozódom, mert ilyenkor szoktam megtudni a legizgalmasabb részleteket.
Bődi Gyula egykori iskolavezető a hatvanas évektől egészen 2003-ig a szlovákot tanította; ő kínál hellyel. Sokáig kerestem, mire egymásra akadtunk. Egyszer ugyan mintha elegánsan öltözött férfiakkal láttam volna az utcán, de hát mostanában a szavazatokért még a legeldugottabb falvakat is megtalálják a városiak.
- Szerintem nem jártak rosszul a gyerekek avval, hogy nem a ruszint tanulták évtizedeken át.
- De hát mégiscsak az az anyanyelvük...
- Hadd ne mondjak erre semmit! De nem is erről van szó. Hanem arról, hogy a gyerekek innen Sátoraljaújhelyre kerülhettek, a szlovák iskolába. Tudja, mekkora előrelépés volt az egy ilyen elzárt településen lakó gyereknek? Látta, hogy van másféle élet is.
{p}
Sátoraljaújhelyen bennlakásos iskolát tartottak fenn a szlovák gyerekeknek, Komlóskáról is sokan jártak oda.
- Testületi tag vagyok - folytatja az egykori iskolavezető. - Amikor nyugdíjaztak, azt javasoltam, hagyják meg a szlovákot. Szláv nyelv, ha azt megtanulják a gyerekek, egy csomó nyelvet értenek. A ruszinnal meg mire mennek?
- A ruszin is szláv nyelv - jegyzem meg.
- Az. És tudja, milyen nyelvet beszélnek Komlóskán?
- Ruszint.
- Komlóskait. Annyira elzárt világban éltek, hogy a nyelvüket jószerivel már csak maguk között értik.
A részlet befejezése: "Nem csoda, hogy mindnyájan identitászavarban nőttünk fel. Ez a helyzet (kettőség) csak 1991-ben, a Magyarországi Ruszinok Szervezete (Marusze) megalakulásakor oldódott fel..."
- Tudja, milyen vallásúak a szlovákok?
Iski István görög katolikus lelkész nappalijában ülök.
- Római katolikusok - válaszolom.
- Így van. Meg evangélikusok. De ez most nem érdekes. És milyen betűt használnak? Latint vagy cirillt?
- Latint.
- Pontosan. Jöjjön, mutatok valamit.
Nagyalakú, vastag könyvet tesz elém. Egyházi anyakönyvet.
- Lapozzon bele nyugodtan.
Megsárgult oldalak zörögnek, óvatosan lapozgatom.
- Milyen betűket lát benne?
A XVIII. században még cirill betűkkel írta be a tisztelendő a születéseket.
- Azt hiszen, ez elég meggyőző.
A tiszteletes nehezen engedi el a tekintetemet, mint aki az vizsgálja, egyetértek-e vele.
- De a temetőben is van cirill betűs sírfeliratunk, megnézheti azt is. Meg miseruhákat is. Csak hogy tudja meg, mi az igazság. Mert volt, aki a nyolcvanas években is azt terjesztette, hogy Komlóskán nem is ruszinok, hanem szlovákok élnek. De ennek most már vége.
A tisztelendő lakásán alakult meg 1991. május 3-án a Magyarországi Ruszinok Szervezete. Az óvodában és az iskolában a szlovákot ruszinra cserélték, a falu határában pedig felavatták a ruszin házat és parkot, amely tanácskozások, kulturális rendezvények tartására alkalmas.

*

- Anyanyelve-e még a ruszin a komlóskai gyerekeknek? - kérdezem Popovicsné Szemán Edit óvónőt.
- Már nem. Ahogy kinyílt a falu előtt a világ, úgy váltottak át magyarra.
{p}
A tizennegyedik szláv nyelv
Létezik-e önálló ruszin nyelv? Természetesen létezik, az az anyanyelvünk, válaszolná erre a komlóskaiak többsége. Természetesen nem létezik, ellenkezne egy ukrán, amit a komlóskaiak beszélnek, az csupán a mi nyelvünk egyik változata, s ezt az is bizonyítja, hogy megértenek bennünket. A kérdés megvilágítására Benedek Gergely nyelvészt, a miskolci egyetem nyugalmazott tanárát kértük.
- Ahhoz, hogy egy nyelvet önállónak tekinthessünk, az egyik fontos feltétel, hogy azt kodifikálják. Ez azt jelenti, hogy megalkották az önálló helyesírását. Azért beszélhetünk például egyetlen magyar nyelvről, mert csupán egyféle helyesírásunk létezik. Fontos ismérve még egy nyelv önállóságának, hogy azon irodalmi alkotások születnek.
- Ezek szerint a vita könnyen eldönthető: kodifikálták-e a ruszinok által beszélt nyelvet?
- Többszörösen is.
- Vagyis több ruszin nyelv létezik?
- Ezt azért nem mondanám, viszont több változata van. Létezik a kárpátaljai, a szlovákiai, a lengyelországi, a délvidéki és a komlóskai ruszin. A sajátságos helyzet azért alakulhatott ki, mert a ruszinoknak nincs önálló országuk, s ezáltal önálló tudományos akadémiájuk, amely intézmény a világon mindenütt a nyelv őrzésére és a szabályozására hivatott. Ezért az önálló ruszin nyelv tudományos leírását egy munkaközösség végezte el a közelmúltban. A ruszin a tizennegyedik szláv nyelv.
- Hogyan alakultak ki a ruszin nyelv mai változatai?
- A ruszin szláv népcsoport, a szlávok pedig eredendően egységes nyelvet beszéltek, amely még jóval az első ezredforduló előtt keleti, nyugati és déli részre szakadt. A XIII. században, a mongolok támadása nyomán aztán a keleti szlávok egysége is megbomlott, s a XIV-XV. század fordulójára oroszra, fehéroroszra és ukránra tagolódott. Az ukrán nyelvet beszélő szlávok Kárpát-medencében élő csoportja egyre inkább elszigetelődött a keleti szláv tömbtől, s a századok folyamán sajátos szokásaik, hagyományaik alakultak ki, ezzel párhuzamosan változott a nyelvük is.
- Ők a ruszinok ősei?
- Pontosan. A ruszin nyelv alapszókincse nagyjából ugyanaz, mint a többi szláv nyelvé, ám a hangzása, ragozása önállóvá teszi.
- Mit lehet tudni a magyarországi ruszinok nyelvéről?
- Három csoportra oszthatjuk. A komlóskaira, a múcsonyira és a közelmúltban Kárpátaljáról áttelepült ruszinok nyelvére. Az utóbbiak a kárpátaljai ruszin nyelvjárások valamelyikét beszélik. A múcsonyiak is ruszinnak tartják magukat, bár egy keleti szláv elemeket is tartalmazó keletszlovák nyelvjárást beszélnek. Komlóska egészen a hatvanas évekig elzárt volt, ezért a XVII. századtól itt élő ruszinok sajátságos nyelvet alakítottak ki, ehhez hasonló nyelvjárást sehol a világon nem beszélnek. Több éven át kutattam a nyelvüket, s megalkottam a helyesírásukat is.
- Vagyis kodifikálta.
- A kodifikációt egy erre hivatott testületnek kell elvégeznie, de ez még hátravan.
- Mennyien beszélik a ruszinnak a komlóskai változatát?
- A négyszáz komlóskai közül körülbelül háromszázan, ám számos elszármazottnak is ez az anyanyelve. Összesen talán ezren lehetnek.

Ruszin legenda
Amikor az Úristen elosztotta a népek között a földet, ezt mondta a ruszinoknak:
- Ügyesebb volt a magyar, mint te. Megelőzött. Elvitte a kövér, búzatermő földet; de itt vannak a hegyek, azokat neked adom.
És elvezette a hegyek közé, ahol silány a föld és gyenge a termés. Mikor eljött a tél, a magyar is, a ruszin is elégedetlenkedni kezdett. A magyar fázott, nem volt fája. A ruszin éhezett, elfogyott a kevés kenyere. Felcihelődtek, és elmentek az Úristenhez, hogy segítsen rajtuk. Az Úristen meghallgatta panaszaikat, s imigyen határozott:
- Egymás mellé tettelek titeket, hogy együtt éljetek és segítsetek egymáson. Jegyezzétek meg jól, és híven kövessétek parancsomat! Te, magyar kenyeret adsz a ruszinnak, hogy legyen mit ennie; te meg, ruszin, fát adsz a magyarnak, hogy ne fázzon. Menjetek haza, és sohase szegjétek meg parancsomat!