Rácson innen, rácson túl

Gábor 42 éves villamosmérnök. Pár esztendeje édesapja nyomdokaiba lépve kitanulta a szűcsmesterséget. Hosszú éveken át foglalkozott szőrmeexporttal, tekintélyes vevőköre alakult ki Németországban és Ausztriában. Sokat dolgozott, annál is többet keresett - és kockáztatott - jól menő üzletével. Aztán jött egy balvégzetű év, az adóhatóság több mint negyvenmillió forint jogtalan áfa-visszaigénylést kért számon a jómódú vállalkozón. A vizsgálódás végeredménye egy év nyolc hónap letöltendő szabadságvesztés lett (öt hónapot jó magaviselete miatt elengedtek belőle). A férfi április közepén szabadul.
Délutáni könyvtári foglalkozásra érkezünk a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe. Gábor, aki tudásának köszönhetően bizalmi állást, könyvtárosi pozíciót tölt be a börtönben, éppen négy előzetes letartóztatásban lévő férfinek ajánl olvasnivalót. Érkezésünkkor a nevelőtiszt a könyvtárlátogatókat visszavezeti zárkájukba, így nyugodtan beszélgethetünk. Gábor nagyot sóhajt, amikor a börtönélet felől kérdezem.
- Nehezen viselem el - ismeri be. - Visszafogottabbá, befelé fordulóvá váltam, de magamtól is törekedtem rá, hogy kialakítsam a saját külön világomat. Itt nem születnek barátságok, őszinte kapcsolatok, mivel nem tudjuk és talán nem is nagyon akarjuk kiismerni egymást.
- Milyen programokon vesz részt?
- Könyvtároskodással telik el a napom java része. Négy után, amikortól szabad vagyok, rendszerint olvasok vagy azoknak a fogva tartottaknak segítek, akik nem tudnak önállóan levelet olvasni, kérelmet írni, fogalmazni. Két zárkatársammal jól kijövök, az egyik egészségügyi, a másik raktáros kisegítő. Vannak, akik a lenti cipővarró és nyílászárószerkezet-készítő üzemben dolgoznak, mások számítógépes tanfolyamon vesznek részt.
Megkérdezem, mit tud arról a rehabilitációs programról, amelyet az AVP Hungary KHE tíz éve egy Kanadában élő, magyar származású tréner kezdeményezésére elsőként Debrecenben indított el.
- Hamar elterjedt a híre, azóta is bárki jelentkezhet rá. Abban a csoportban, amelybe jártam, határozottan jó hatást értek el a tanfolyam vezetői. A beszélgetések, a helyzetgyakorlatok közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Hozzásegítettek bennünket, hogy kimondhassuk a problémáinkat, levezessük lelki feszültségünket.
- Tudták-e előre, mi a foglalkozás lényege?
- Előzetesen a nevelőtisztek, majd az AVP egyesület munkatársai is beszéltek róla - válaszolja. - Elmondták, hogy a tanfolyam az önbizalom és a kifejezőkészség javítására, a közösségépítésre, a konfliktusos helyzetek kezelésére épül. Volt, aki könnyebben megértette, volt, aki nehezebben. De az már önmagában véve is hangulatjavító volt, hogy civilekkel találkozhattunk, egy kis időre el tudtuk feledni, hogy börtönben vagyunk.
A program erényeként említi, a szociális munkásoknak gondjuk van rá, hogy a börtönélet után se szakadjon meg a kapcsolat az egyesület és a volt elítéltek között. Mindazonáltal nem titkolja, szabadulása után nem tart igényt ilyen "utógondozásra", minthogy visszavárják egykori munkahelyére.
Tikász Sándor ezredes, az intézet parancsnoka kiemeli annak fontosságát, hogy a fogva tartottak hasznos tevékenységet folytassanak. A program, erősíti meg a parancsnok, felkészíti az embereket a szabadulást követő életre és a társadalomba való erőszakmentes beilleszkedésre. Az erőszakellenes tréning teljes anyagát az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával Nyíregyházán, Miskolcon, Szombathelyen és Zalaegerszegen is átvették.
Igaz persze, a volt fogva tartottak többsége feledni igyekszik a börtönhöz kapcsolódó élményét és azokat, akikkel ott találkozott - állítja Szabados Tünde, az AVP debreceni részprogram vezetője és Abuczki Péter szociális munkás. Irodájukban bemutatnak Antalnak, egy fiatalembernek, aki két év rabság után épp az elmúlt hetekben szabadult. (Börtönbüntetése egy utcai verekedéssé fajult kakaskodásnak lett következménye.) A napi munka mellett szívesen vett részt a népszerű tréningen.
- A foglalkozások alatt - számol be róla - azt éreztük, hogy emberszámba vesznek bennünket. Az elítéltek legtöbbjét megnyugtatták a beszélgetések. Alig vártuk, hogy találkozhassunk pártfogóinkkal, a szociális munkásokkal - idézi fel.
Az egyesület munkatársai szabadulása után segítenek munkahelyet keresni, az első jövedelem megszerzéséig megélhetési támogatást juttatnak. Könnyebb így visszatalálni az előítéletekkel terhes kinti világba.