Előszörre még szenes lett a kalács

Jó évtizede még a kihalt falusi tájházak sanyarú sorsa jellemezte a diófák árnyékában meghúzódó noszvaji gazdaházat. Csak nagy néha fékezett le mellette egy-egy kiránduló diákcsoport autóbusza. Az Eger melletti község vendéglátói azonban összedugták a fejüket, hogy kiötöljék, hogyan varázsolhatnák turistacsalogató hellyé a települést.
Igen ám, de mi teszi különlegessé Noszvajt? - ezen töprengett Majnár Márta, akit az önkormányzat megbízott, hogy főállásban viselje gondját e fogós kérdés megfelelő megválaszolásának. S akkor Mártának eszébe jutottak a nagymamája meséi a hajdani, letűnni látszó paraszti világról, arról az életről, amikor az ember még együtt lélegzett a természettel. Rögtön a szájában érezte a gyerekkori papsapka - azaz túrós bukta - meg a bejglire emlékeztető, dióval, mákkal töltött "ködmönujj" ízét.
- Bosszantott, amikor lépten-nyomon azt a reklámot láttam, hogy itt vagy ott a fatüzelésű kemencében pizzát sütnek. Nálunk meg pusztultak a kemencék, malacólat csináltak belőlük, tyúkok fészkeltek bennük - háborog Márta. Az édesanyja fiatalasszonyként még saját maga dagasztotta a kenyeret, de később, amikor elég volt a boltba elszaladni a vekniért, a búbos becsülete odalett.
Éppen húsvét előtt történt annak idején, hogy elhatározták: egy rendezvényre újra felfűtik a százesztendős gazdaház kemencéjét. Miután a szomszéd utcában lakó néni nem boldogult a begyújtással - dőlt a füst a kemencéből -, Márta sírva szaladt haza. Persze a tűzrakás külön tudomány, sok-sok évtized alatt elfelejtették az asszonyok. Arra sem emlékeztek, hogy a süteményekhez nem szabad túlzottan befűteni. Így történhetett, hogy az első mazsolás húsvéti kalácsot szenesre feketedve húzták ki a lapáttal, s csak a közepéből csipegethettek.
Az első, nem túl szerencsés próbálkozáson ma már mosolyognak a helybeliek. Azóta a gazdaházat újévtől Márton-napig ínycsiklandó illatok lengik körül: odabenn hol liba pirul, hol szilvalekváros "mocskos tészta". Minden ősszel megrendezik a kemencés ételek versenyét, amikor tucatnyi család udvarán készül egytálétel. A versengés hírére pedig több ezer kóstolgató tódul a faluba. A közeli községekben, például Cserépfaluban vagy Egerszalókon is kedvet kaptak az efféle "tor-túrákhoz".
A kemenceépítés divatja futótűzként terjedt Noszvajon: ma már csaknem száz portát ékesít e régimódi sütőalkalmatosság. A hagyományok megelevenedtek, a gyerekek a néptánc lépéseit tanulják. Jó néhány fiatal pedig felkutatta a megsárgult fényképeket, s újravarratta a hajdani palóc viseletet.
Az idei húsvéthétfőn ismét benépesül a gazdaház. A készülődésben azt se bánják a noszvajiak, ha elszomorodik az idő. A református faluban ugyanis azt tartják: nagypénteken azért esik, mert a jó Isten így siratja Jézust.

Hollókőn
"Egyik nemzetség elmegy, a másik eljő, a föld pedig mindörökké megmarad" - e bibliai idézettel emlékeztetnek az ugyancsak palóc Hollókőn a hagyományok erejére. A világörökségi falucskában húsvétvasárnap és -hétfőn népviseletet ölt a település apraja-nagyja. Idén is mindkét nap szabadtéri szentmisével, ételszenteléssel, körmenettel és kirakodóvásárral várják a vendégeket. Mezőkövesden a megőrzött parasztházairól ismert Hadas városrészben tartják a matyó húsvétot. Hétfőn a táncpajta előtt írókával festik a tojást, a gyerekek pedig Paprika Jancsi csúzlizdájában élvezhetik a hajdani vurstlik vásári hangulatát.