Akit gyűlölnek a pártok

- Ön az MTV biztos pontja: ha választások, Baló, ha "cikis helyzet", Baló, azaz a dzsóker. Erre vágyott?
- Persze, erre is. Ez is a szakmám része. Más kérdés, bár nem akarom felértékelni a saját teljesítményemet, mert nem lenne illendő, hogy minél több lesz a tévécsatorna, minél szabadabban válogathatnak a nézők a ki tudja, hol és kikkel készült műsorok közül, annál inkább felértékelődik a név, a hitelesség, a márkanév. Meglátnak egy nevet, s tudják, mit kaphatnak.
- Beszélgetőpartnerei állítólag tartanak öntől. Hallott már ilyet?
- Nem hiszem. A pártok gyűlölnek, azt tudom.
- Mindegyik?
- Szerintem mindegyik. Gyakran hallom, a családok esténként vitatkoznak a képernyő előtt, vajon a Baló jobb- vagy baloldali-e. Képtelenek eldönteni. A politikusok sem tudnak e téren kiismerni, s ez frusztrálja őket.
- Orbán Viktorral hozták hírbe pár éve.
- Mi az, hogy "hírbe hoztak"? Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke volt. Tény, hogy sokan nem értették, miért vállalom, hogy rendszeresen interjúkat készítek vele. Azért, mert műsorvezetőként, riporterként ez a szakmám. Ez a dolgom. Nagyon sok butaságot hallottam erről. Igaz, s bizonnyal előbbre való, hogy nemcsak engem szidtak, mert beszélgetek a miniszterelnökkel, őt is bírálták, mert éppen velem beszélget. Nem gondolom, hogy egyetlen interjút vagy kérdést is szégyellnem kellene. De ezt mégsem bocsátják meg nekem.
- Kik?
- Mondjuk egyes hangadó értelmiségiek, politikusok.
- Ez fáj? Nem volt valamiben igazuk?
- Nem fáj. Nem volt és nincs igazuk, de ez a véleményük, és ilyen a közeg, amelyben élünk és dolgozunk.
- Azt még nem mondták, hogy öregszik, s ez nem divatos a képernyőn?
- De mondták és mondják. És szebb sem leszek, még sok év múlva sem. Nekem is meggyőződésem, hogy jó lenne sokkal több tehetséges fiatalt látni s velük versenyezni, ha tudunk. Ha nem tudunk, megérdemeljük. De úgy látom, hogy, tényleg nagyon kevés kivételtől eltekintve, ma sem a politika, sem a közélet, sem a közmédia nem vonzza az igazán tehetséges fiatalokat. Úgy hallom, évente kétezren végeznek a különféle médiaszakokon, de nem nagyon látom, hova tartanak, utána mivel foglalkoznak. Lehet, hogy a köztévé kissé megkopott, műszakilag muzeális érték, meggyötörtek is vagyunk, műsorainkban túl sok a napi pártpolitika. Ennek nagyobb része a fiatal közönség nagyobb részét egyáltalán nem érdekli.
- Kivéve a választások időszakát...
- Ilyenkor a többség az MTV-től várja a hiteles információkat. Amióta országos kereskedelmi televíziók vannak, most történt meg először, hogy, noha mindenki élő választási műsort sugárzott, a választások mindkét fordulójának sokórás esti műsorát a legtöbben az MTV két csatornáján nézték. Ez siker, de ettől függetlenül sok a napi pártpolitika a műsorokban. Riasztó, hogy a legkisebb és a legnagyobb témákban is azonnal, majdnem reflexszerűen a pártok véleményét kérdezzük, pedig miért kellene mindenben jelen lenniük? Sok olyan téma van, amiben ugyan kit érdekel a pártok véleménye. Egyebek mellett ezért sem beszélgetünk igazán nagy témákról, sorskérdésekről. Mindettől függetlenül egy köztelevízió főként kulturális intézmény. Ebben az értelemben az MTV, nyomorában, nagyon messze van attól, amit tennie kellene: fikciót, gyermekfikciót és dokumentumfilmeket kellene készítenünk és készíttetnünk. Sokat.
{p}
- Megkeseredettnek érzem, s időnként mintha a képernyőn is unatkozna kicsit.
- A képernyőn nem szoktam unatkozni, ha unatkoznék, az nem látszhat meg, s remélem, nem is látszik ilyesmi.
- Bocsánat, akkor a sebészi nyugalmát tévesztem össze az egykedvűséggel.
- Kétségtelenül nem mindennap akad olyan munka, amit igazi kihívásnak érzek. De ilyen például egy-egy beszélgetés Orbán Viktorral vagy Gyurcsány Ferenccel. Akadnak mások is.
- Ehhez képest éppen a miniszterelnök szólt be önnek nemrég, szokatlan módon élő műsorban, s vetette a szemére szinte ugyanazt, amit ráadásul most ön mond. Még olyasmit is megjegyzett, hogy ön a fizetéséért nem teszi a dolgát, s ez helytelen. Láttam az adást, s az volt az érzésem, rögvest el is ájul.
- Láthatta az adást, de minden bizonnyal nem azt, amelyikben én is közreműködtem. Gyurcsány Ferenc arról beszélt, a média dolga, hogy a számháborúkban kiderítse az igazságot. S hogy ne csak az ellenzék érveivel és számaival szembesítsem. Ebben részben igaza van, de egyrészt nekem az a dolgom, hogy a másik, a nem szereplő oldalt is képviseljem, valamint, ahogyan ezt akkor jeleztem is, sokszor nagyon nehéz, néha lehetetlen számokat, tényeket kipasszírozni a magyar államigazgatásból. Tényleg előfordul, hogy fél napig dolgozunk egyetlen adatért.
- Küzd, mint Don Quijote? Vagy ha nem tud rajta változtatni, miért nem vált? Miért nem hagy itt csapot-papot, s csinál valami egészen mást?
- Szerettem volna egy valóban független kereskedelmi televíziót fölépíteni. Amikor az országos kereskedelmi televíziós koncessziókra lehetett pályázni, 1997-ben a miénk volt a legjobb pályázat, és mi ajánlottuk a legtöbb pénzt is a koncesszióért, de a pályázatot a Horn-kormány és az ORTT elcsalta. Ezt utóbb a Legfelsőbb Bíróság lényegében megállapította, de nem volt képes érvényt szerezni saját ítéletének. Erkölcsi győztesnek érezhettük magunkat, tévénk viszont nem lett.
- Később MTV-elnök is szeretett volna lenni, az sem sikerült. Azért sok ez a pofon néhány év alatt. Nem ez teszi keserűvé?
- Ezek maradandó sebek. De hiába mondja, hogy egykedvűnek lát, a munkámat még mindig szeretem, van bennem érdeklődés és kíváncsiság.
- Mi az, amihez mostanában nagy kedve lenne?
- A dokumentumfilm-készítéshez, itthon és külföldön.
- Mivel és mikor lazít? Egyszer láttam az ikreivel: mint akit kicseréltek. Ők is nagy dózisban kapják otthon a közpolitikát?
- Isten ments! De tévét azért néznek a lányok, reménytelen is lenne eltiltani őket. Tény, hogy alig hétévesen már messze túlságosan sokat tudnak a politikáról. Részben talán azért, mert az Estét néha megnézhetik, amikor én vezetem; de szerencsére mindig belealszanak.
- A napi száz oldal újságon és folyóiraton kívül kíván még betűt?
- Könyvet, pontosabban regényt ritkán, de éjjel sokszor Adyt és József Attilát olvasok.