Nem árva a magányos bagoly

A falu neve: Tornyospálca. Úgy járnak ide az ország környezetismerettel foglalkozó tanárai, mint a jó kútra. Az iskola igazgatója, az Apáczay Csere János-díjas Agárdy Sándor jó negyedszázada a környezeti nevelés egyik legismertebb hazai élharcosa. Két akadémiai díj, féltucatnyi könyv, számtalan tudományos publikáció gazdája - de nem ezekre a legbüszkébb. Hanem arra, hogy a falu gyermekeinek a tüzes fejű királykáról nem egy forróvérű királyfi jut az eszébe, hanem az aprócska madár, a fekete nadálytőről pedig sohasem egy vérszomjas ragadozó, hanem a bársonyos virágú gyógynövény. Itt ugyanis azt vallják: az embernek a mindenségről alkotott képe nem teljes a környező világunk alapos ismerete nélkül.
Már maga az iskola bejárata sem szokványos. Az még hagyján, hogy a kerítés tövében kis tábla figyelmeztet egy öreg gesztenyefára, hogy védett, de a kerítésen belül is van egy tábla, s rajta felirat: "Madárbarát iskolakert."
No, ez vajon micsoda? - nézünk érdeklődve Agárdy Sándorra, aki válasz helyett nyitja a kisajtót, s behív bennünket a kertbe. Ne úgy tessék elképzelni azt, mint, mondjuk, egy kastélyparkot. Nem nagyobb egy fél futballpályánál, az is megtörik derékba. De minden lépésnél e tájon fölöttébb érdekes dolgokba ütközhet a látogató. A kertben, kihasználva minden talpalatnyi helyet, ezerféle különleges növény díszlik, az iskolafalat szegélyező betoncsíkon pedig rengeteg furcsa kőzet csillog. Van, amelyik csak diónyi - ezeket befőttes üvegekben őrzik -, de van, amelyik kosárlabdányi.
Némelyik egészen egzotikus. S természetesen mindegyiknek külön története van. Egy kis fekete kődarab például egyenesen az égből érkezett. Tizenkét éve egy hideg téli estén tucatnyi gyerek ment hazafelé az iskolából. Hirtelen sistergő, sivító hangokat hallottak, apró kődarabok hullottak a hóra. Azóta, ha a meteorokról tanulnak, pálcai gyermekeknek csak ki kell sétálniuk a kertbe.
A kert növénytani része sem unalmasabb. A hazai fajokon kívül van itt olajfa, mamutfenyő, metake, japán vörös juhar - ezekről mind tanulnak az iskolában. Ha fizetni kellett volna értük, már rég bezárják az iskolát. De nem azért vannak a szülők s a tanítványok!
{p}
- Néha egészen különleges ajándékokkal lepnek meg bennünket - áll meg egy szép kis olajfa mellett Agárdy Sándor. - Ez például Szicíliából érkezett. Az egyik tanítványunk Olaszországba ment férjhez, s mikor jött rokonlátogatóba, hozta a kis bokrot is magával. Igaz, nem nagyon bírja a mi telünket, decemberben fedett helyre kell vinnünk, de szépen díszlik. Nem muszáj a gyermekeinkkel mediterrán vidékekre utaznunk, ha olajfát akarunk mutatni nekik - néz ránk ironikusan az igazgató.
A füvészkert azonban nemcsak ilyen távoli növényeket őriz. Vannak benne hazaiak is jócskán, s legalább annyira egzotikusak. Mint mondjuk a labdarózsa, amely valamikor majdnem minden falusi kiskertben ott díszlett, ma már azonban csak elvétve találkozhatunk vele. Hatalmas fenyőfa alá telepszünk le, körben rajta furcsa, szürkésbarna gombócok.
- Bagolyköpetek - néz fel a fára vendéglátónk. - Erdei fülesbaglyok, nálunk fészkelnek. Korábban szarkák laktak itt, de aztán a baglyok elfoglalták a fészkeiket. Ha látták volna, az első években micsoda felfordulást hozott minden költés! A gyerekek óránként beszaladtak egy-egy árva kisbagollyal. De aztán megtanulták, hogy a kisbaglyok nagyon korán önálló életre vágynak, hamar elhagyják a fészket. Ám a szülők továbbra is etetik őket... Jobb, ha mi, emberek nem nagyon avatkozunk az ő dolgukba. A magányos kisbagoly ugyanis egyáltalán nem árva. Azt is mondhatnám, az állatvilágnak megvan a magához való esze. Csak mi ezt nem mindig akarjuk tudomásul venni.
A kert közepén tenyérnyi tavacska, alig fél asztallapnyi. Ám - a benne élő halak és a medret ölelő növényzet nagy örömére - annál mélyebb. Itt, a homokon ugyanis nem is olyan egyszerű fenntartani egy füvészkertet. A rettenetesen sovány földben csak a rendszeres gondozás segíthet a növényeken. Az iskolásokra vár természetesen ez, mint ahogy az utca túlsó oldalán lévő gyakorlókert, másképp nevezve a fűszerkert gondozása is.
A természet világából bent a faluban is sok mindent meg lehet lesni. Ám egy ligetes erdőben sokkal többet. A tornyospálcai gyermekek ennek hiányára sem panaszkodhatnak: már vagy tizenöt éve remek erdei iskolájuk van. A falu határában, a híres Ricsikai-erdőben negyed százada megszűnt a tanyasi iskola, de sok más településsel ellentétben itt nem bontották el a kiváló állapotú épületet, inkább erdei iskolát rendeztek be benne. Azóta számtalan korosztály megfordult már a falai közt meg az udvarán, ahol mindenféle kényszer nélkül tanulhatják meg azt, amit a természetről, a környező világukról tudni érdemes. Még e szúnyogcsípős, kullancsjárós időben is kedves tanulóhely - s nemcsak a madarak és a fák napján.