Tormát a nincs ellen

A program egyik kedvezményezettje a dél-nyírségi Újléta, mely az idén is megközelítően harminc hektár állami föld hasznosításának lehetőségéhez jutott hozzá. A hajdú-bihari település a hazai tormatermesztés egyik fellegvára. Ami Csánynak a dinnye, Kántorjánosinak a meggy, az Újlétának a torma. A segélyek mellett sok családnak ez a legfontosabb jövedelemforrása. Méghozzá a szociális földprogramnak köszönhetően; mert jó pár család itt sem büszkélkedhet saját birtokkal. A program lassan másfél évtizede tart már, az újlétaiak az elsők között kapcsolódtak be.
- Bár ne volna rá szükség! - sóhajt nagyot hivatali szobájában Szabó Sándor polgármester. - Bár arról beszélgethetnénk, hogy egymásnak adják a községháza kilincsét a multinacionális cégek képviselői, vagy arról, hogy erre kanyarodik az autópálya, s versengve épülnek a gyárak, az üzemek! De nem jönnek, bármennyire is szeretnénk idecsábítani őket. Így aztán marad a gond, a munkanélküliség.
Ma az ezerszáz lelkes faluban százharminc munkanélkülit tartanak számon. Százan vannak a tartósan munkanélküliek, akik jóformán semmiféle földdel nem rendelkeznek. Közülük kerülnek ki a földprogram kedvezményezettjei. Az egyedi kérelmeket a helyi önkormányzat bírálja el, a szerencsések átlagosan félhektárnyi területhez jutnak.
Fél hektár, mi az? - húzhatják el sokan erre a szájukat, hiszen mások húszszor nagyobb területből se képesek megélni. Igen ám, de a torma nem búza vagy tengeri, amely egy hektáron jó, ha huszonöt-harmincezer forint nyereséget termel. A torma ennek a húszszorosát tudja. Fél hektár akár háromszázezer forintot is jövedelmezhet. Igaz, csupán ebből sem lehet megélni - de nem is ez a szervezők célja.
- Kiegészíti a családi jövedelmet - magyarázza a hivatal közmunkaprogramjának vezetője, Oláh József. - Sajnos vannak évek, amikor hiába minden erőfeszítés, nem jön össze semmi. A mostani év sem ígérkezik valami acélosnak - állítja meg az autót a falu határában, egy aprócska híd mellett. - A tömérdek eső miatt képtelenség elduggatni a tormatöveket.
Az ember nehezen hiszi, de igaz: a víz a Nyírségben is komoly gondokat képes okozni. Nem a dombokon persze, mert azok egész heti esőzés után is percek alatt felszáradnak. De a tormát nem azokon termesztik, hanem az aljban, ahol különösen gazdag, feketén fénylő a talaj. Már ha nem takarja tenger...
Egy keskeny csatorna partján állunk. Nyáron bokáig sem ér benne a víz - most csordultig tele. A híd visszaduzzasztja, olyan, mint Kisköre vagy Tiszalök kicsiben. A visszaduzzasztott víz persze a földeken, a lágyan hullámzó víztükörben harsogóan zöld tormasorok. Nem értem. Hiszen a létaiak az imént még arról panaszkodtak, hogy hozzá se tudtak kezdeni a munkákhoz, itt pedig már javában zöldell a torma!
- Tavalyi torma - legyint Oláh József. - A múlt év őszén is annyi volt a csapadék, hogy sokan fel sem tudták szedni a termést. Egyébként ebben a táblában van a polgármester tormaföldje is... Hiába volt a sok munka.
Mint e megjegyzésből is kitűnik, Újlétán szinte mindenki tormázik. Legalábbis, aki mozogni bír. Meg annak a hozzátartozója, mert a torma hihetetlenül munkaigényes növény. Egy félhektáros terület leköti egy átlagos család minden fölös energiáját.
Gombos János családja nem mondható átlagosnak. Egy átlagos magyar családban két gyermek van (hivatalosan csak egy egész valahány tized az átlag). Náluk viszont tizenegy! Ennek megfelelően ők sokáig egy teljes hektárt műveltek. A gyerekek is segítettek, mert az apjuk tartja a régi, otthonról hozott mondást: aki nem dolgozik, ne is egyék. De az idén megelégedtek ezerkétszáz négyszögöllel. Tavaly nagyon ráfizettek, most óvatosabbak.
Az ötvennégy éves férfi a Bodrogközből, Cigándról keveredett ide, ahol csak a vadon termett tormát ismerték. De itt nagyon korán megbarátkozott a szelíddel is. Felvetette hát magát a földigénylők lajstromába.
- Nem is igen volt más választásom - mondja. - Debreceni munkahelyem megszűnt, a gyermekek meg csak jöttek, jöttek.
A faluban a munkanélkülieken nem csak a szociális földprogram segít. Ott a közhasznú munka, meg a közmunka programja is, melyek gyakorlatilag mindenkinek - még ha csupán szerény s átmeneti - elfoglaltságot és jövedelmet adnak. Most például egy régi, megroggyant önkormányzati épületet bontanak; itt beszélgetünk Gombos Jánossal meg a nála tizenöt évvel fiatalabb Szilágyi Miklóssal, aki szintén "tormás" már vagy nyolc éve.
- Pedig jaj, de nem szerettem kicsi koromban! - mosolyog. - Igaz, akkor nemigen volt, aki segítsen. Most, hál' Istennek, sok mindent elvégez helyettünk az önkormányzat, de így is nagyon meg kell dolgozni azért a két-háromszázezer forintért.
Az önkormányzat külön kis apparátust működtet a közigazgatási feladatoktól látszólag távoli földmunkák koordinálására. Kedvezményes tarifával vállalja például a szántást, a növényvédelmet, az értékesítést is. Nem ingyen persze: az átvett termés negyven százaléka nála marad.
Magának a falunak is van nyolcvan hektár saját földje, s további negyvenöt hektár állami földdel is rendelkeznek. Ezek java része, sajnos, csak erdőnek jó, de azért vannak benne elfogadható területek is. Zöldséget termesztenek rajtuk, a falu háromszáz adagos konyhája innen kapja az alapanyagot. Természetesen sokkal olcsóbban, mint ha a debreceni piacon vásárolnák.