Ínségből táplálkozik a mohóság

Kiscsécs: Munka nélkül nincs pénz
A faluban élő számtalan Baloghné közül az egyik asszony pár éve azon kesergett: vajon miből lenne pénzük, ha nincs munka? Az elmúlt tizenöt évben majd' mindegyik, valamelyik környező városba ingázót lapátra tették a gyárakból. Korábban a férfiak többsége, de még az asszonyok is eljártak dolgozni, mellette állatokat tartottak, kertet műveltek. Kiscsécsi munkaerőre most nincs szükség, egyrészt mert iskolázatlan, másrészt mert messze lakik, s az útiköltség-térítést nem vállalják fel a munkáltatók. A szociális járadékból, munkanélküli-segélyből tengődő családok férfi tagjai ma tétlenül lődörögnek a faluban. A kezdeti nekibuzdulás után felhagytak a "szocpolos" házépítéssel is, jövedelem nélkül úgysem boldogulnának. Egyedül az asszonyok tartanak ki "csutakolási", takarítási mániájuk mellett. Évekkel ezelőtt a gyér forgalmú vegyesbolt unatkozó alkalmazottja azt ásította a szemembe: igen fura népek laknak itt, mert a kenyéren kívül hypóból fogy a legtöbb, van, aki egyszerre húsz üveggel is vesz. "A tisztaság fél szegénység Csécsen" - írtam tíz évvel ezelőtt. Ami ma is igaz, sok szempontból viszont romlott a helyzetük. Mert a pedantériára változatlanul kényes roma falu a Központi Statisztikai Hivatal idén közzétett adatai szerint az ország legszegényebb települése lett, ahol az egy főre eső évi jövedelem bruttó 170 ezer forint.
- Sajnos! - sommázta tömören Balogh Tibor, aki időtlen idők óta a falu polgármestere. - Ez egyértelmű jelzése annak, hogy az iskolázatlan romák képtelenek kilábalni az állandósult szegénységből. Forráshiányos költségvetésünk legnagyobb hányadát szociális támogatásra költjük, fejlesztésre, munkahelyteremtő beruházásra egy fillérünk sem marad. Amikor pünkösd hétfőjén Telkiből megérkezett az adomány - ruhaneműk, műszaki cikkek, biciklik -, az emberek a másnap reggelt sem tudták kivárni. Azonnal megrohamozták a teherautót, és majdhogynem egymás kezéből tépték ki a holmikat.
Akadnak jószívűek
- Higgye el, nagyon örültünk az ajándéknak! Ez a gesztus szinte példa nélküli, hálás köszönet érte! De az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor szembesültem a rászorultság miatti, az ínségből fakadó mohósággal. A csécsiek régen híresen szorgos emberek voltak. Amíg lehetőségük volt rá, helyt álltak a gyárakban és itthoni portáikon is. A jó másfél évtizedes kényszerű tétlenség azonban erkölcsileg sokat rontott rajtuk. Az asszonyok többsége most is "csutakol", a férfiakban viszont lanyhult a munkakedv. Sokan már baromfit sem nevelnek, azzal a kifogással, hogy drága a termény. Én például a munkám mellett takarmányt termesztek, állatokat tartok, mivel a fizetésemből felkopna az állunk. A vegyesboltunk éppen ma zárt be. Egymást váltották itt a boltosok, a legutóbbi fél évig húzta, a ráfizetést megunva most végleg odébb állt. Tejért, kenyérért, mirelitért is a szomszéd faluba kell majd járnunk. Egy jó tündértől én munkalehetőséget és tanulási hajlandóságot kérnék, mert szakképesítés nélkül már senki sem boldogul. Tündérek csak a mesékben vannak, a valóságban viszont, hála a jó istennek, akadnak olyan, jószívű emberek is, mint a telkiek. Élükön a polgármesterrel, aki a múltkor a többiekkel együtt pakolta nálunk az ajándékokat.

Telki: Bicikli a sláger
Az ország leggazdagabb településén, a fővárostól tíz kilométerre fekvő, 2700 lakosú Telkiben az egy főre jutó évi jövedelem bruttó egymillió-kettőszáznegyvenhatezer forint. Varga Mihály, Telki polgármestere azt mondja, a statisztikában kimutatott "gazdagságuk" főleg annak köszönhető, hogy a falu munkaképes korú lakosságának nagy része Budapesten dolgozik. Zömmel többdiplomás szakemberek, akik munkahelyeiken vezető pozíciókat töltenek be. Községükben a közintézmények mellett csupán egy magánklinika kínál korlátozott álláslehetőséget, ennek ellenére náluk egyetlen munkanélküli sincs.
- Mi nem a jövedelmünkre vagyunk büszkék, hanem a felnövekvő generációnkra - állítja a telki polgármester. - A több mint hatszáz gyerek a mi legnagyobb gazdaságunk, hiszen nélkülük nincs jövője egy településnek. Erre figyeltem fel egy korábbi televíziós műsorban, ahol közösen szerepeltünk a kiscsécsiekkel a "két véglet" bemutatásaként. Náluk a lélekszámhoz képest szintén sok a gyerek. Csakhogy ők, szegények, milyen körülmények között élnek?! Ráadásul a szülők helyzete miatt esélyük sincs kitörni. A műsor után többször is küldtünk nekik gyerekruhákat, játékokat. Idén májusban pedig, amikor egy ötgyermekes kiscsécsi édesanya kért tőlünk segítséget, szórólapokon adománygyűjtésre hívtuk fel a helybelieket. Pár napon belül annyi bútor, ruhanemű, játék, jóformán vadonatúj számítógép, videó, kerékpár és háztartási műszaki cikk gyűlt össze, hogy egyszerre el sem tudtuk vinni. Június 5-én csak három és fél tonnát szállítottunk belőlük Kiscsécsre. A nagyobb bútorokkal, ágyakkal, szekrénysorokkal majd egy későbbi időpontban indulunk újból. Szeretnénk őket rendszeresen támogatni. Amikor ott jártunk, összeszorult a szívem a teherautó körül nyüzsgő gyerekhad láttán. Főleg "bicigliért" rimánkodtak, mert abból nem jutott mindenkinek. És faluhelyen a kerékpár nagy kincs. Annak is nagyon örülnek, ami nem "márkás". Nekünk meg öröm volt látni a boldogságukat!
{p}
Helyben döntenek
- A telki példa mindenképpen mintaadó, de velünk az is előfordult már, hogy rendőri védelmet kértünk a segélyosztáshoz - mondja Sztankovszky Szilvia, az egyik, sokéves hazai tapasztalatokkal rendelkező szociális szervezet munkatársa. A napi szükség ugyanis tényleg komoly feszültségeket okozhat helyben - magyarázza -, hiszen ott, akkor azt kell eldönteni például, hogy kié legyen a nagy hírű cég adománytévéje, kié a ruha, kié a margarin.
Öt éve akadt olyan erdélyi eset, hogy a helybeli pap kijelentette: márpedig ő ott a lelkek gazdája, a javak pedig csak ezután következnek, pakoljunk tehát mindent az udvarára...
Szilvia szerint a segélyszállítmányok többsége biztosan célba ér, de időnként, tulajdonképpen nem is hivatalosan, néha utánanéznek, mi is történt a csomagokkal. Van néhány kirívó eset, de többnyire oda érkeztek, ahova kellettek. - A szegény megérti a másik szegényt - mondja Szilvia.

A második
A KSH szerint az ország második leggazdagabb települése a szintén a fővároshoz közeli, 834 lakosú Remeteszőlős. Vajon ők tudják-e, hogy Borsod megyében van az ország második legfejletlenebb faluja is, a kétszázas lélekszámú, csereháti Szászfa? A környéken pedig Gagyapáti és Csenyéte csaknem színroma lakossága állítólag fejenként 21 ezer forint havi jövedelemből él.