Már a fesztiválozókra isznak a művölgyben

- Még hogy az idén nem lesz "Művölgy"? Jól is néznénk ki! - kontráz elkerekedett szemmel a pult mögül a szőke Niki. - A pénzhiány miatti siránkozás ugyanúgy hozzátartozik a fesztiválhoz, mint a rengeteg ember. Márta Pista jobb keze, Galkó Balázs már napok óta itt szaglászik...
- Kérdeztem is tőle, Balázs fiam, mi a nótád? - szólal meg a söntéspulttól karnyújtásnyira helyet foglaló, markáns arcú öregúr. Inas jobb kezében pohár fröccs.
- Nehogy elénekeld, papa! - vág közbe a tizenéves pultoslány. A 73 éves Mohos József szót fogad unokájának, de annyit azért elárul, hogy Galkó színművész úrral ők bizony többször is "eldanolták" a Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára című örökbecsűt. A jelentős völgybeli vendéglátó-ipari egységeket üzemeltető kocsmárosfamília legidősebb tagja 1919-től eredezteti az első saját, kapolcsi csapszéket. Fiai közül Niki édesapjáé a taliándörögdi Klastrom étterem, míg a másik "gyerek" a Művészetek Völgye rendezvénysorozatban ugyancsak érdekelt Monostorapátiban visz üzletet.
Kapolcs főutcáján fesztivál idején gyalogosan is nehéz haladni, most, az árnyékban 35 fokos melegben, egy teremtett lelket sem látni. Pedig hivatalosan éppen 423-an laknak a faluban. A Kossuth utcában minden második házon ott a "Szoba kiadó" tábla magyarul vagy németül, olykor mindkét nyelven. Találomra csengetek be a 39-es szám alá. A hosszú parasztház tetőterét is beépítették.
- Tíz éve adok ki szobát, ilyenkor mi családostul kiköltözünk. Összesen tizenegy fekhelyünk van. Visszatérő vendégeim vannak, akiknek ebédet és vacsorát is főzök. Keramikusok laknak nálunk, olyanok ők már nekünk, mintha családtagok lennének - meséli a konyha hűvösében Sári Julianna. - A férjem Balatonfüreden dolgozik, én évek óta munkanélküli vagyok. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha egyszer csak bezárnák a Művészetek Völgyét, ha nem jönnének többé a vendégek.
Kapolcson az árusok, a büfések is fizetnek a háziaknak a kerítésen belüli területért. Nyolcszázezer forintig a falusi turizmusból származó bevételek adómentesek, úgyhogy más munkalehetőségek híján a falvak élelmes lakóinak a tíznapos fiesta a szó szoros értelmében vett megélhetési völgybefektetés.
Vigántpetend határában, az út mellett több kocsi is várakozik a nevezetes kenyérlángost, a langallót kínáló kis fabódé előtt. - Talán egyedül bennünket nem befolyásol a Művészetek Völgye léte, mi attól függetlenül is eladunk naponta három-négyszáz langallót - közli mosolyogva az Ica néven bemutatkozó hölgy, aki a kerekekre szerelt, fával fűtött kis kemencéből veszi ki éppen az elkészült kenyérlángosokat.
A tíz nap alatt hússzor annyian megfordulnak errefelé, mint ahányan a hat faluban összesen laknak. Aki kerüli ilyenkor a környéket, az elsősorban a kaotikus közlekedési körülmények miatt teszi. Gépkocsival közlekedni a helyszínek között szinte lehetetlen. A megoldás a bicikli. Pontosabban: a Völgybicikli. Ez a neve ugyanis egy székesfehérvári fiatalember, Stadler Attila vállalkozásának.
A taliándörögdi őslakosok aligha bérelnek, még kevésbé vásárolnak völgybiciklit. A Klastrom étterem elé "kikötött" gépek száma legalábbis erre enged következtetni.
- Minden évben így van ez - legyint szabad kezével Tollner Lajos, miközben a másikkal szájához emeli a teli poharat. Olyan vagyok, akár egy közvélemény-kutató, mindenkinek ugyanazt a kérdést teszem fel: lesz-e, elmarad-e? - Direkt keltik a hangulatot - fűzi még hozzá az ötvenes éveiben járó szikár férfi, aki tíz éve esztergályosként Ajkán dolgozik egy vállalkozónál. - Én nem adom ki a házat, mert a bratyómék szoktak lejönni, amikor a buli van. Amúgy itt is nagyon sokan ebből élnek. Tíz nap alatt több összejön, mint egész évben az alkalmi munkákból.
 Tollner Lajos azt mondja, ha neki nem hiszem el, hogy az idén sem marad el a környéket országosan híressé tevő esemény, kérdezzem meg száz méterrel följebb Szőke Andrást. - Tegnap voltam nála betonozni.
Szőke filmrendező-masszőr-dumagép, aki immár 17 éve telepedett le ide. Nem repes az örömtől, hogy a Hócipő után most a Szabad Föld szakíttatja meg vele a betonozást. Mindazonáltal szolgálatkész profi. Megmutatja masszázsszalonként, relaxációs műhelyként, sóbarlangként (is) működő monumentális házát, amely egykoron Márton István kocsmájaként funkcionált. Lelkesen beszél a kapolcsi zsidó temető most zajló felújításáról.
Őt hallgatva a napnál világosabb: a Művészetek Völgye nemcsak tíz napon át, de egész évben üzemel.
Tódor János