Szenvedélyes szerelem következik

- Ottfelejtett véletlenül valamit Brüsszelben?
- Minthogy kétlaki életet élek, minden fontos tárgyat lekettőztem. Ennek dacára óhatatlanul előfordul, hogy valami nincs ott, amire éppen szükség volna. A hét első felét Brüsszelben töltöm, a második felét pedig Budapesten. A legjobb gondolataim útközben születnek. Az ihlet, ami igen szeszélyes állapot, általában a repülőn talál meg.
- Álmodott valaha arról, hogy valaha képviselő lesz az Európai Parlamentben?
- Nem volna szerencsés utólag ilyesmit belemagyarázni. Ezt a lehetőséget az élet hozta. Több mint tíz éven át tanítottam nyugati egyetemeken, civil szervezetekkel is dolgoztam együtt, nemzetközi múltamból tehát következhetne a képviselőség, előbb azonban esélyegyenlőségi miniszter lettem idehaza.
- Erre sokan már nem emlékeznek.
- Dehogynem! Ha itthon vagyok, ma is megismernek az utcán. Én úgy gondolom, nem múltak el nyomtalanul a miniszteri éveim. A Táncrend nélkül című könyvemben erről, illetve a képviselői munkámról és magánéletemről is szó van.
- Érdekel ez valakit?
- Bízom benne, hogy igen. Igyekeztem színesen, szórakoztatóan és őszintén előadni mindazt, ami a "brüsszeli üvegketrec" vitruális valóságában történik velem. Eddigi életemről, például a gyerekkoromról, a családomról is sok személyes részletet mesélek el. Apránként gyűltek bennem a történetek. Egyformán értek jó és rossz élmények. Ezeket le kellett írnom, így könnyebb volt feldolgoznom. S felszakadtak bennem a régi emlékek is.
- Hol szokott írni?
- Brüsszeli bérlakásom tetőterében van egy hangulatos sarok. Az a legjobb hely az íráshoz.
- Táncrend nélkül...
- Azért adtam ezt a címet a könyvemnek, mert keveredik benne a múlt és a jelen. Rendszertelenül csapongok az idősíkok között. Az életben sincs táncrend, néha a váratlan események következtében minden felborul. Ezt sokszor megtapasztaltam.
- Ha jól tudom, régebben profi táncos volt.
- Balettezni tanultam, de túl nagyra nőttem és az ízületeim is kötöttek, be kellett látnom, hogy sose lesz belőlem jó táncos. Elkezdtem kosarazni, a válogatottságig vittem. Máskülönben a tánc a mai napig nagy örömforrás számomra, reggel bekapcsolom a zenét és elengedem magam.
- Nálunk ritkán írnak könyvet a politikusok. És külföldön?
- Ott inkább. A francia miniszterelnök költőként is bemutatkozott már. Említhetnék holland vagy német képviselőket is, akiknek szintén jelent meg könyvük. Magyarországon nem sokan léptek még nyilvánosság elé személyes hangú vallomással.
- Pedig nyilván volna mit megírniuk másoknak is.
- Volna, de nem merik.
- Ön mindent meg mert írni?
- Igen, de az én könyvem nem egy politikai testamentum.
- Kinek mutatja meg először a kéziratát?
- A barátaimnak. A legkeményebb kritikán sem sértődöm meg. Ha igaznak tartom, elgondolkodom rajta.
- Mit bírálnak?
- Szokták mondani, hogy amit írok, néha olyan tömény, mint a konyak, érdemes volna felhígítani egy kis pezsgővel. Az ember nem tud órákon át konyakot inni, kell hozzá egy kicsit lazább ital is. Vagyis a leíró részekhez jelenetekre, párbeszédekre van szükség.
- Olvastam a honlapján a könyvéből egy részletet. Nagyon jó a stílusa. Még azzal a gyanúval is élnék: egészen biztosan ön a szerző?
- Ne bosszantson! Ezt nem gondolhatja komolyan. Mit szól akkor a következő könyvemhez, az ezerszer személyesebb és sodróbb lesz.
- Mi a téma?
- Egy szenvedélyes szerelem.
- Hoppá!
- Szépirodalom.
- Személyes élményekkel?
- Inkább fikció. A történet úgy hömpölyög, mint egy nagy folyó. Áradnak benne az érzelmek. Na, ezt olvasva tényleg meg fogják kérdezni, hogy én írtam-e.
- Azt is megkérdezik majd, hogy önről szól?
- A főhősöket több alakból gyúrtam össze, köztük vagyok én is. De ennél többet nem árulok el róla.
- Szépirodalmat írni nehezebb, mint egy tanulmányt vagy parlamenti anyagot?
- Sokkal nehezebb.
- Felüdülés?
- Ez nem jó szó rá. Szociológiai könyveimmel elbújhattam a szakmaiság védőpáncélja mögé, most viszont teljes mértékben kitárulkozom. Mélybe zuhanok és magasba szállok.
- Honnan az ambíció?
- Az én családomban sok a művész. Főleg festők, irodalmárok és újságírók.
- Izgul?
- A könyvem miatt? Persze hogy izgulok, de azért reménykedem a kedvező fogadtatásban. Néhányan már olvasták kéziratban, és csak jó visszajelzést kaptam.
- A barátok nem szoktak kritizálni.
- De nem barátok voltak: diplomaták, újságírók, képviselők. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az olvasó kezében van a döntés. Vagy megveszi a könyvemet, vagy nem. Ez ilyen egyszerű. És izgalommal teli.
- Lesz folytatás?
- Mindenképpen. Brüsszelben most van a hajrá, de utána jön a nyári szünet. Nagyon várom már, hogy férjemmel és gyerekemmel végre huzamosabb ideig együtt lehessek. És írhassam tovább szenvedélyes regényemet.