Fekete zsákok szürete

Acél villanyoszlopnak rohant egy motoros Dömösön; Geszterés és Bököny határában személygépkocsival ütközött egy másik; autó futott a szalmaszállító traktorba Pátka és Lovasberény között; három kocsi karambolozott Kétegyháza és Szabadkígyós között a vasúti megálló közelében - négy helyszín, egy-egy fekete zsák, melyeken örökre behúzták a cipzárt. Bennük egy hirtelen halott készre csomagolt élete. Ami fájna még nekik a zsákban, ha tudhatnának róla (akár vétkesek voltak, akár nem): hogy négy-öt, tíz (vagy ki tudja, hány) embert szíven üt ostoba végzetük (még azokat is, akik most, orvosok, rendőrök hivatásból, a zsák körül vagy később, a bíróságokon kénytelenek buzgólkodni a gyász úti iparában), és zsibbaszt el hosszú időre.
Nagyjából tíz és negyven közötti a heti termés a fekete zsákok szüretében Magyarországon, évente mintegy ezerkétszázan veszítik életüket közlekedési balesetben. Egy egész faluval vagyunk évente kevesebben. Életerős emberekkel, csecsemővel, fiatallal válogatatlan. Mindazt elmetszve, elveszítve, amivé lehettek volna. És egy falu sokszorta több földijével, rokonával, szerettével maradunk borultabb kedvűek hosszú időkre.
Az 1990-re riasztóan alakult, de akkortól javuló hazai közlekedésbiztonsági mutatók 2000-től romlásba fordultak, az ország motorizációs szintjéhez képest a 100 megtett járműkilométerben mért halálozási arányszám nagyon rossz (a britnek négyszerese, a finnek kétszerese, a görögöt is 12 százalékkal meghaladja), bár a kockázat a visegrádi országok mezőnyében nálunk javult leginkább. Az Európai Unió 2000-hez képest tíz év alatt eredetileg a felére szerette volna apasztani az ilyen halálesetek számát. A magyar közlekedéspolitikának ez 2015-re előírt célja; előbb, 2010-re, mind a személysérüléses balesetek, mind a balesetben elhunytak számát legalább 30-30 százalékkal szándékozunk csökkenteni. Ha ezt sikerülne elérnünk, az annyit tesz, egy valamekkorka falura való embert azért vissza tudtunk venni az életnek.
A megelőzésben fontos szempont az okok súlyozása: felét az összes sérülést okozó balesetnek a gyorshajtás, kanyarodás, előzés okozza (az elsőbbségi jog mellőzésével együtt pedig teljes kétharmadát) - a maradékot az összes többi (követési távolság be nem tartása, gyalogoshiba, figyelmetlenség vagy egyéb - műszaki hiba csak egy százalékát). Ezen belül az ittasan okozott balesetek számaránya az átlagosnál jobban emelkedik.
Ama fekete szerda említett négy hullazsákja még az első félév statisztikáját feketíti. Azóta újabb véres tetemeken húzták be örökre a cipzárt (miközben e sorokat tördeljük, kisbusz elé szaladt egy gyermek Pátrohán, meghalt; ugyancsak kisbusznak ütközött egy motoros Tápiószelén, meghalt; árokba hajtott egy gépkocsi Mándok és Mezőladány között, vezetője életét vesztette, három gyermek utasa sérülésekkel megúszta a balesetet...). Nyaranta - az élénkebb forgalomban, a próbára tevő időjárási körülmények közt, a nagyobb ellazulásban (és még őszelőn is, iskolakezdés, terménybetakarítás idején) - általában a szokásosnál is több az utakon a halott. Ezért is indult július 1-jétől fokozottabb és szigorúbb közlekedésbiztonsági ellenőrzés a közutakon.
Aki mer, az nyer? Jobb, ha volán mögé ülve félretesszük ezt a mondást. Mit nyer, aki mer? Holt - időt? Mert botor - nem a motor. Hanem aki addig bőgeti, mígnem egyszer aztán azokat, akik nyilván előrelátóbbnak hitték, nagyon-nagyon megríkatja. Övéit és másokéit. Akik életébe, ismeretlenül, nagyon belegázolt.