Vértelen Tények várhatók

- Csökkent a gyilkosságok száma a TV2-n. Állítólag az ön keze is benne van a dologban.
- Így van! Egy hagyományos, valódi hírekre épülő híradót próbálunk megvalósítani.
- Mit szól ehhez a néző? Sokat halljuk, hogy az olcsó bulvár vonzza az embereket. Azt akarja mondani, hogy az emberek mégis okosabbak, igényesebbek, mint amit tartanak róluk?
- Erre nem tudok jól válaszolni. Mindenesetre a Tények nézettsége nem csökkent azáltal, hogy a híreink kevésbé bulvárosak.
- Mi volt a változtatás oka? Zavarta a tulajdonosokat vacsora közben a sok véres jelenet?
- A tulajdonosokat az érdekli, hogy hozzuk a nézőszámot. És éppen azért döntöttünk a híreink megkomolyodása mellett, mert rájöttünk, hogy az RTL Klub, nyugodtan bevallhatom, jobb volt bulvárhírekben, mint mi. Időközben az M1, a közszolgálati híradó is azzal próbált meg nézőket megnyerni, hogy nyitott a bulvárosabb hírek felé, a szenzációt keresi. Mi pedig, kihasználva ezt a piaci rést, úgy döntöttünk, hogy akkor mi komolyodunk. A számok azt mutatják, bevált.
- Azért önöknél is beszakad még a kémény, karambolozik az óvodásbusz...
- Persze. De nem elégszünk meg ennyivel, hanem azt is megnézzük, mióta nem vizsgálták meg a kéményeket, mióta nem volt szervizben az ovisbusz, és miért. Vagyis mi azt akarjuk megmutatni, mi történt aznap itthon és a világban, és hogy az emberek számára mi következik ebből.
- Egy fecske kilóghat a sorból?  Hiszen egész nap, hogy is mondjam, nem feltétlen szellemi igényességgel próbálják megtalálni a nézőket. Majd egyszerre jön egy elemzőbb, komolyabb hírműsor. Nem olyan ez, mint amikor a hamburger helyett egyszer csak roston sült őzpecsenyét kínálnak sült zöldségekkel, pedig én gyorsétterembe mentem gyorsan bekapni egy hamburgert?
- Jogos, és ez messze is visz, hiszen egy tévé műsorfolyamának, tartalmának meghatározása komoly tudomány. Egyetemeken tanítják, doktorálni lehet belőle. De én a Tényekért vagyok felelős, a teljes nap műsorával nincs dolgom.
- Ha már az egyetemet említette, most is tanít televíziózást a Színművészeti Egyetemen?
- Igen. Sőt, ha nem tűnik dicsekvésnek, közben én lettem a televízió tanszak vezetője.
- Ahol olyan "nagy öregek" is tanítanak, mint Vitray Tamás, Horváth Ádám. Nem furcsa, hogy az ő főnökük?
- Világéletemben felnéztem rájuk, és amit csak lehetett, megpróbáltam eltanulni tőlük. Annak idején a rádióban például Vass István Zoltántól rengeteget kaptam. Ő úgy ment be a Sporthíradó című műsort vezetni, hogy az egyetlen, amit a kezében tartott, egy szendvics volt. Mindent fejből mondott, eredményeket, összeállításokat. Tőle tanultam meg élőzni. Vitray Tamástól a természetességet próbáltam ellesni. Szilágyi Jánostól pedig azt a riporteri képességet, hogy tudja meglepni a beszélgetőpartnerét, s éppen az ellenkezőjét kérdezni annak, amit adott esetben bárki megkérdezne. Szóval mindenkitől igyekeztem mindent ellopni, amit csak lehetett.
- Nem hozom zavarba, hogy azt kérdezzem, öntől mit érdemes lopni. De arra kíváncsi lennék, aktív tévés műsorvezetőként soha nem féltékeny egy-egy tehetségesebb tanítványára? Soha nem merült fel, hogy azokat neveli fel, akik egyszer csak ki fogják szorítani a műsorvezetői székéből?
- Erre még nem gondoltam, de most, hogy mondja, megfontolandó... Egyébként máris van néhány tanítványom a kollégáink között, tehetségesek, felkészültek, büszke vagyok rájuk.
- Mindig is a sport volt a mindene, gyerekkora óta a sportújságírás volt a szíve vágya. Miért nem maradt sportriporter? Mi vonzotta a közéleti, politikai műsorokhoz?
- Lehet, hogy meglepi a válasz: a pénz. A rádióban dolgoztam sportriporterként, amikor kaptam egy ajánlatot a tévétől, éppen tízszer annyiért. Egy percig sem gondolkoztam. Ez lett belőle.
- És mi maradt a sportból?
- Imádom a focit. Éjjel-nappal képes lennék meccset nézni. Annyit nézem, amennyit csak a feleségem engedi.
- A labdarúgó-világbajnokság idején hogy bírta ki, hogy meccsek alatt híradót kellett vezetnie?
- Nem bírtam ki. Kolléganőm, Pánczél Andrea sok műsort átvett tőlem.
- Felesége és műsorvezető társa, Máté Krisztina nem vette zokon, hogy ugrik a közös munka a focimániája miatt?
- Nem ugrott, csak a késő esti hírműsorokat mondtam le, a Tények alatt megtartóztattam magam.
- Szeretik a közös műsorvezetést? Nem okoz gondot?
- Nem örültünk az ötletnek, de elfogadtuk. Vártam, hogy csámcsogni fog rajtunk a sajtó, de, érdekes módon, nem bántott senkit. Bevallom, nem vagyunk lelkesek tőle, miközben vannak előnyei is.
- Mi a hátránya azon túl, hogy nem várja otthon a felesége meleg vacsorával?
- Nem akarunk szakmailag is teljesen összenőni. Nem akarunk a hírek Vámosi-Záray kettőse lenni. Máté Krisztina és Bárdos András ne csak együtt legyen jelen a szakmában. A nézők szeretik ezt a páros műsorvezetést, bevált, így mi is elfogadtuk, de igyekszünk megőrizni a szakmai önállóságunkat.
- Hol látja magát tizenöt év múlva? Innen hová van feljebb vagy tovább?
- Nálunk persze nem normálisak a viszonyok, hiszen egy normális országban tizenöt év múlva tarthatnék ott, ahol ma tartok. Normális országban nem lehetett volna harmincévesen politikai elemző műsort, választási vitát vezetni, és így tovább. De nálunk a rendszerváltozás erodált néhány generációt, így mi sokkal korábban jutottunk nagy lehetőségekhez, mint nyugati kor- és szaktársaink. Én ezért valószínűleg abban a koromban fogok lekerülni a hírműsorok képernyőjéről, amikor más országban elkezdenek híradót vezetni.
- És akkor elmélyültebb, hosszabb, mesélősebb tévéműsorokat készít majd?
- Nem hiszem, nem az én stílusom. Nem szeretek mesélni, még viccet se tudok nagyon. A hosszabb műfajokhoz sincs érzékem. A hírek világa izgat, most a képernyőn és az egyetemen, tizenöt-húsz év múlva pedig valószínűleg már csak az egyetemen. Nem rossz perspektíva.