Előzetesben az "óvóbácsi"

Lélekbúvárok csemegéje lehetne az a férfi, aki kizárólag óvodák fosztogatására szakosodott. Jelenleg is börtönben ül, miközben 268 óvodai betörés megalapozott gyanúja miatt rendőrségi eljárás folyik ellene. Különös vonzalmát azzal magyarázta, hogy gyerekkorában nem járhatott óvodába.

Hazai életKeresztény Gabriella2006. 08. 25. péntek2006. 08. 25.
Előzetesben az "óvóbácsi"

A konyári (Hajdú-Bihar megye - a szerk.), 35 éves "óvóbácsi" ügye tavaly decemberben kezdődött, amikor a nógrádi Diósjenőn feljelentést tettek: valaki betört az óvodába. Az akkor még ismeretlen tettes nem elégedett meg azzal, hogy az összes műszaki cikket elvitte, de tört-zúzott, vandál módon szabályos pusztítást végzett a csoportszobákban. Ha ezt nem teszi, valószínűleg nehezebb dolga lett volna a rétsági rendőrkapitányság embereinek, ám a rombolás közepette ujjlenyomatokat hagyott maga után, így elég hamar sikerült azonosítani az elkövetőt, akit végül a szolnoki rendőrkapitányságon leltek fel, éppen előzetes letartóztatásban élvezvén a bűnügyi hatóság vendégszeretetét.
Kihallgatásakor a férfi egyáltalán nem tagadott, rögtön elismerte a diósjenői óvodabetörést, sőt különösebb unszolás nélkül még azt is elmondta, hogy tavaly júliusi szabadulása után (akkor is óvodabetörésekért kiszabott érvényes börtönbüntetését töltötte) szerte az országban ismét tizenöt óvodát "látogatott meg" hasonló céllal.
Módszere egyszerű, és mindig ugyanaz volt. Felült valamelyik vonatra, s mivel jegyet soha nem váltott, ahol a mérges kalauz letuszkolta a vonatról, ott addig keresgélt, amíg nem talált egy óvodát, és akcióba lépett. Először összeszedett mindent, amiről úgy gondolta, hogy pénzzé tehető, majd vélhetőleg "bekattant az agya", mert az ilyenkor rablóktól megszokott gyors menekülés helyett nekiállt a módszeres pusztításnak, gyakorlatilag tönkretéve a helyiségek berendezéseit és eszközeit.
Hogy miért éppen az óvodákat szemelte ki, és mi állt a rombolások lelki hátterében, arról azt vallotta: nehéz gyerekkora, zűrös családi körülményei lévén, noha nagyon szeretett volna, nem volt lehetősége annak idején óvodába járni, ezért felnőttkorában különös vonzalma támadt a gyermekintézmények fosztogatására. A rendőrök ezt az indokot pszichiáterekhez méltó higgadtsággal vették tudomásul, ám a legkevésbé sem gátolta meg őket abban, hogy az "óvóbácsi" ellen 268 rendbeli lopás vétsége, illetve bűntett megalapozott gyanúja miatt eljárást kezdeményezzenek.
A krónikásnak a nem mindennapi bűnesetről óhatatlanul is a múlt század eleji "Nyugatos nemzedék" költőjének, Szép Ernő Gyermekjáték című versének mélabús sorai jutnak eszébe: "Kérem, én még nem játszottam, Nem játszottam, Nem játszottam, Játszani szeretnék mostan..." Na de így?! Mert a lopás még hagyján, de az ezt követő rombolást aligha vonzalom, mint inkább valamiféle elfojtott sérelem megtorlása motiválhatta. Már ha igaz az, ami egyébként büntetőjogilag lényegtelen.