Matyónak látszik, de Kínában készül

Idén nyáron is gyakran tűnik fel az olcsó bóvli a külföldi turisták által megrohamozott népi ajándéktárgyak bolti kínálatában. Olyan ügyes utánzatok, hogy csak avatott szem képes megkülönböztetni őket az eredeti magyar matyó hungarikumoktól. A legtöbb hamisítvány a díszes népviseletű matyó babák között lelhető fel. E távol-keleti termékek minősége jóval alatta marad a valódiakénak. De olcsók, tehát kelendőek. A vásárlók elsősorban az árat nézik a szemre hasonlónak látszó termékeknél. Eszükbe sem jut, hogy egyes népi iparművészeti tárgyak azért drágábbak, mert mezőkövesdi, tardi, szentistváni, mezőkeresztesi nők készítették őket, sokszor éjszakába nyúló kézi munkával, akik tudásukat felmenőiktől örökölve hímeznek díszes terítőket, szőnek szőtteseket, készítenek babákat. Ellenben a jóval olcsóbb távol-keleti "tömegcikkek" alulfizetett kínai asszonyok ottani alapanyagokból majdhogynem futószalagon összetákolt gyártmányai, amelyekkel nyomott áron árasztják el a honi piacot, gagyi szuvenírt kínálva a gyanútlan német, holland vagy éppen a tengerentúlról idelátogató külföldi turistáknak.
A mezőkövesdi Matyó Népművészeti Egyesület elnöke, Berecz Lászlóné szerint többek között ez az egyik oka annak, hogy nehéz felvenniük a harcot a hamisítások ellen.
A népművészeti egyesület tapasztalt vezető szakembere szerint eljött az ideje, hogy a matyó népi kultúra érdekében a városvezetés segítségével többfrontos küzdelmet indítsanak a hamisítók bóvlijai ellen. Többek között azzal, hogy alternatívát kínálnak a népművészet iránt komolyan érdeklődőknek; annak a rétegnek, amely soha nem az árat, hanem kizárólag a minőséget nézi, s e termékekért nem sajnál a zsebébe nyúlni. Mindehhez segítséget kaptak a Mezőkövesd önkormányzata által zsűrizett ajándéktárgyak készítésére kiírt pályázattal, amelyben nagyon sokan láttak fantáziát.  A városvezetés egy saját üzlethelyiséget is felajánlott egyesületüknek, ahol kizárólag a matyóság értékeit megőrző színvonalas népművészeti tárgyakat árusítanak.
Alkotói utánpótlásból szerencsére nincs hiány, mert a környék asszonyait évtizedekig folyamatosan bedolgozói munkával ellátó háziipari szövetkezet kapuzárása után is - tegyük hozzá, egyéb munkalehetőség híján - bőven akad jelentkező. Jelenleg is több százan foglalkoznak a matyó fővárosban és környékén hagyományőrző hímzések, fafaragások, cserépedények, szőttesek, futók, babák készítésével. Ráadásul egyre több közöttük a tehetséges fiatal, akik az idősektől tanultakat követve remek dolgokat állítanak elő. Ezeket persze szintén lehet hamisítani. A leghathatósabbnak ez ellen a valódi matyó motívumokat tartalmazó termékek jogi védelme, a termékek "levédése" ígérkezik. Berecz Lászlóné szerint már megkezdték ennek az előkészületeit, de tisztában van vele, hogy nem lesz könnyű dolguk. A valódi népművészeti tárgyak megítélésekor ugyanis rengeteg, mondhatni ezerféle szempontot kell figyelembe venni: tartalmi, formai, stilisztikai, hagyományőrző elemeket, amelyeket rajzokon és fotókon be kell nyújtani a szabadalmi hivatalba, s elbírálásuk nemcsak bonyolult, de meglehetősen hosszadalmas folyamat.

A matyó eset korántsem egyedi
Távol-keleti hamisítók nemcsak Magyarországon, hanem a világ legkülönbözőbb pontjain, tájegységein felbukkantak már, hogy - sajnos nagyon ügyesen! - "lekoppintsák" a helyi népi kultúra tárgyi emlékeit. Még az a jobbik eset, ha nem alattomban teszik, és csak itthon vesszük észre, hogy a polinéz bennszülött készítette faragványnak hitt teknősbékán, kagylóhéjból mívesre csiszolt nyakéken "Made in China" cetli lapul. Hozzáértő ember legyen a talpán, aki egy palóc babáról bizton megállapítja, azt például a hollókői Juli néni készítette. Arról már nem is szólva, hogy - miként az italok, cigaretták zárjegyeit, ruhaneműk márkajeleit - éppenséggel a zsűri vagy a szabadalmi hivatal emblémáit is lehet hamisítani.