Átkozott legyen a klónozás?

- Mondhatjuk, hogy ön siketen lett nemzetközileg jegyzett szaktekintély?
- A hallásom 1999-ben a nullával volt egyenlő. Különleges szerencsémnek köszönhetem, hogy nagyszerű magyar orvosok, Répássy és Ribári professzorok beavatkozásának hála szinte száz százalékban visszanyertem a beszédértésem.
- Miképpen?
- Egy úgynevezett muful (cochlearis implantatum) segítségével. Utólag tudtam meg, hogy bizonyos értelemben ezzel már a félrobotok, zombik kategóriájába kerültem, hiszen elemekről működöm, és mikroprocesszorok vannak a koponyámban.
- De teljes életet él?
- Sajnos egy dologról örökre le kell mondanom: a zene élvezetéről. Számomra minden muzsika hamis és szinte felismerhetetlen. Tény viszont, hogy egy tökéletesen siket és kommunikációképtelen betegből a tudomány tudott kreálni egy tanfolyamok vezetésére, telefonálásra, előadások tartására alkalmas, hátrányos helyzetűnek egyáltalán nem nevezhető embert. Ez pedig erős optimizmussal tölt el a tudomány jövőbeli szerepét illetően. Nekem a műtét visszaadta a jövőmet.
- Idehaza versenyszerűen triatlonozott. Most is sportol?
- Örök lelkifurdalás marad: az olimpiai távú triatlonra jelenleg nem tudnék vállalkozni. Utoljára 2001-ben, Ausztráliában teljesítettem. De rendszeresen futok. Idén fél év alatt hatszor vettem részt félmaratonon, hivatalos verseny keretében "csak" kétszer. Lelkem mélyén még nem adtam fel, hogy újra kezdjem a triatlont is. Dánia erre nem a legmegfelelőbb hely, például szabadtéri úszásra legfeljebb pár rövid hét áll rendelkezésre. A tél hosszú, a napok rövidek, és a rossz idő nem csábítja az embert biciklizésre, így egyelőre a futás marad az első helyen.
- Milyen visszhangot keltett idehaza az Egy klónozó vallomásai című könyve? Azóta hívják előadni? Kíváncsiak az eredményeire?
- Érdekes módon nem a könyvem és nem az eredményeim miatt keresnek. Nemrég a hazai tudomány körül fellángolt viták kapcsán sokat szerepeltem a magyar médiában, azt követően jött egy-két felkérés előadásokra. A könyvem számos jó kritikát kapott laikusoktól és irodalmároktól, de egyetlen szakmai vélemény sem jelent meg róla. Ezt sajnálatosnak érzem egy naprakész és aktuális munka esetében.
- Megnyilatkozásaiból kiderül, hogy meglehetősen lesújtó a véleménye a hazai kutatások, kutatók helyzetéről. Mi lett volna önből, hol tartana ma, ha itthon marad?
- A tudományos eredmények esetében sokkal több küszködés és sokkal kevesebb értelmes munka, illetve lassúbb előrehaladás várt volna rám. Külföldön szabadabbnak érzem magam. Rengeteg helyen jártam a világban, mindenhol vannak barátaim.
- Könyvében olvastam, hogy Dániában senkinek sem kellett klónozott marha. A klónozott "majdnem-borjúkat" is lelövették. Változott valami időközben?
- A lelövetés költői túlzás. Egy parlamenti moratórium értelmében nem születhettek klónozott állatok, ezért császármetszéssel hoztuk őket világra, és átvágtuk a torkukat.
- Jól hallom, amit mondott? Átvágták a torkukat?
- Igen, borzasztó volt. Nem kellett volna belemenni az embrióbeültetésekbe, de mindenki abban bízott, hogy ez az egyedülállóan szűk látókörű törvény a vemhesség ideje alatt megváltozik. A törvényhozás azonban késett: 2005 novemberében változtatták meg a törvényt, azóta lehet állatokat, leginkább marhát és disznót klónozni, de csak kutatási vagy humángyógyászati célokra, nem pedig a mezőgazdaság számára.
- Sokfelé megfordul a világban Ausztráliától Kínáig. Máshol milyen szerepet tulajdonítanak a klónozásnak?
- Ma már sehol nem szenzáció. A klónozás gyerekcipőben járó módszer, sok lehetőséggel, kevés beváltott ígérettel. A legnagyobb baj, hogy a hatékonyság még mindig alacsony, bár évről évre lassan növekszik. E téren komoly sikert jelent, hogy a mi kézi klónozási módszerünk - amint azt az elmúlt hetek ellései igazolják - jóval eredményesebb és nagyságrendekkel olcsóbb, mint a hagyományos eljárás.
- Tudományos felvilágosítás ide, észérvek oda, a klónozást a közvélemény ma is egyfajta bűnös, eltévelyedett dolognak tekinti, amit Frankenstein-szerű, rossz arcú emberek űznek titkos laborok mélyén. Miért van ez így?
- A klónozást sokan misztifikálják, még többen átkozzák. Szinte választóvízként szerepel: aki pártolja, az a közvélemény kiátkozására számíthat. Volt szerepe ebben a médiának, a filmiparnak, de a rosszemlékű világháborús emberkísérleteknek is.
- És az első klónozott birkának, Dollynak?
- A Dolly születése óta eltelt évtized jelentősen csökkentette a korábban soha nem látott erővel feltörő negatív érzelmeket, miközben a klónozott állatok száma, ha nem is látványosan, de folyamatosan nőtt, és a hibák, a fejlődési zavarok száma jelentősen csökkent.
- Akkor tehát minden rendben?
- Nem mondanám. A tudományt ma sokkal több gyanakvás fogadja, mint pár évtizede. Nem hiszem, hogy pont a klónozással lépünk át jó tudományból rossz tudományba. Csak az embriológiában mennyi szörnyűséget lehetne elkövetni a meglévő módszerekkel is! De mennyi szörnyűséget lehet elkövetni egy késsel, ha repülőgépre csempészik, vagy egy szál égő gyufával, ha rossz helyen dobják el. Mégsem gondolnánk, hogy betiltsuk a kést és a gyufát.

Megalkotta Afrika első lombikállatát
Vajta Gábor frissen megszerzett kandidatúrával, 1989-ben, 37 évesen hagyta el a patológiát, és mondott le az orvosegyetemi oktatásról, hogy emberek helyett állatokkal, tetemek helyett embriókkal foglalkozzék. Kollégáival a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban létrehozta a régió első lombikborjúját. Négy esztendő után fegyelmivel távolították el, majd egy év munkanélküliség után távozott Magyarországról. Ausztráliában állampolgárságot kapott, jelenleg Dániában él, ahol az elmúlt tíz évben végleges állást, nagydoktori fokozatot, professzori címet kapott. Több mint húsz országban vett részt kutatásban, megalkotta Afrika első klónozott állatát. Skandinávia egyetlen klónozólaboratóriumát vezeti, és az Európai Unió által támogatott, az állatklónozás etikai kérdéseit vizsgáló nemzetközi munkacsoport tagja.