Félúton AIDS és Ebola közt

Hívták már külföldre televíziózni, éppen Londonba, ahol párja miatt élete felét tölti mostanában. Valóban keveset látni idehaza. Idegenben persze nem lenne képernyőn, de ez nem zavarná. Frei Tamás évek óta "dossziézik". Az "ideiglenesen hazánkban tartózkodó riporter" (egy kritikusa nevezi így) műsoraival a világ legtávolabbi és legizgalmasabb szegleteit hozza közel hozzánk, igyekszik mindenből ügyet kerekíteni. Bírálják, amikor dúsgazdag magyar emigránsok luxuséletéről hoz tudósítást, miközben megmutatta már a nyomortelepeket is - "csak nekünk, csak most". Valamiért nem szeretik a kritikusok: "végtelenül leverő sznob"-nak, "narcisztikus"-nak, másszor "gátlásos"-nak tartják. De ez nem érdekli. Fontos számára az elegancia: reggel kipucolja a cipőjét, öltönyt, nyakkendőt, díszzsebkendőt visel. Hétfőn kezdődik új Dosszié sorozata.

- Az első részt Bhutánban, az elveszett királyságban forgatta. Ön szerint ez a riport egy mese a magyaroknak arról, miként lehetnénk boldogok. A legjobbkor mesél: tízmillióan várnak a válaszra.
- E himalájai ország királya szerint a fejlődést nem az egy főre eső nemzeti össztermékben kell mérni, hanem nemzeti összboldogságban. Úgy véli, a boldogság nem attól függ, nőtt-e a GDP és mekkora a kamatláb. Egy angol a fizetéséből kétszer annyi hűtőszekrényt vehet, mint húsz éve, mégsem lett boldogabb. Remélem, az adásból az is kiderül, a példák nyomán mitől lehetünk boldogabbak ezen a megszorító csomagos Magyarországon. A világ országairól készült boldogságtérkép szerint a világ legboldogtalanabb régiója manapság Kelet-Európa.
- Felkészült az ismét induló, ön elleni támadásokra is, esetleg az új műsorsorozat készítésekor már előre figyelembe vette, miként fogadják a Frei-dossziékat?
- A Dossziék készítésekor a legfontosabb szempontom, hogy érdekeljen a téma. Csak azért, hogy a nézettségért a TV2-nél megveregessék a vállamat, nem készítek műsort. Nem érdekel, mit ír az internetes kritikus, neki is megvan a saját szempontrendszere, és meg kell felelnie azoknak, akik a honlapját olvassák. Ahol bántani kell Frei Tamást, ott úgyis bántják, ahol szeretni kell, szeretni fogják. Tudom, melyik az a honlap, amelyik akkor sem ír rólam jót, ha a fejem tetejére állok, miként azt is, melyik dicsér rendszeresen, függetlenül attól, hogy, cinikusan mondva, a kritikusok látták-e a műsoraimat vagy sem. Semmi gondom azzal, ha kritizálnak, műsoraimban én is vitára késztető, határozott, karakteres véleményalkotásra törekszem. A felmérési adatok szerint a csatorna nézőinek egyik nagy kedvence a Dosszié, műsorvezetőként pedig a közkedveltségi mutatók alapján Magyarországon most már hosszú évek óta a második-harmadik helyen vagyok.
- Ennek ellenére mégis címkézik. György Péter esztéta "Frei Tamás végtelenül leverő sznobériájáról" írt, úgy jellemezte, hogy "narcisztikus, gátlásos, adja a nyugatos, tájékozott embert", ami szerinte "rémes". Még így is fogalmaztak önnel kapcsolatban: "Frei Tamás, az ideiglenesen hazánkban állomásozó riporter." Miért van az, hogy elutasítják?
- Fábry Sándortól Havas Henrikig minden képernyős szereplőt érik elutasító hangok is. A televíziós negatív indexem mégis kevésbé lesújtó az átlagnál. Lehet, hogy néhány tévékritikus ki nem állhat, mások viszont nem kezelnek le. Magyarországon a kritika eleve rosszalló irányultságú. Negatív hangvételük miatt nem szívesen veszek kézbe magyar újságokat, inkább angol lapokat olvasok. Ebben az országban nagyon sok piszkálódó, gáncsoskodó ember él. Némelyeket zavarhat, hogy elegánsan felöltözöm, nyakkendőt, díszzsebkendőt viselek. Aki reggel nem pucolja ki a cipőjét, azt bosszanthatja az elegancia. Hogy megjelenésben adjak magamra, azt Svájcban és az Egyesült Államokban tanultam, ezen pedig nem változtatok, György Péter kedvéért sem. Londonban az ajtók azért nyílnak meg előttem, mert kipucolom a cipőmet.
- Budapesten sohasem akarták ön előtt bezárni a TV2 ajtaját, amikor "ügyei" voltak? A Jemenben forgatott filmje miatt az arab állam nagykövetsége és a hazai muszlim közösség is tiltakozott. A hollywoodi producer, Andy Vajna beperelte, mert nem tetszett neki a róla is szóló Dossziéja.
- Igyekszem úgy készíteni műsoraimat, hogy ügy legyen belőlük. Ha provokatív vagyok, valakinek nem tetszik majd. Szerintem nem igazi újságíró, csupán szórakoztatóipari munkás, akinek nincsenek ügyei, perei. Húsz éve gyártom műsoraimat, de még egyetlen pert sem veszítettem el. Attól sem kaptam szívszélhűdést, hogy Andy Vajna beperelt. Vissza is vonta. A hazai szórakoztatóipari médiában sokan felkapták a fejüket, hogy Frei Tamást beperelték. Persze, mert én legalább csinálok valamit. Felülök a repülőgépre, elmegyek Jemenbe, ha nem sikerül így bejutnom az országba, "trükközök", de valahogy beverekszem magam. Ez a dolgom, engem ezért fizetnek. Itthon csak az szúrt szemet egyeseknek, hogy a jemeni nagykövetnek nem tetszett valami a műsoromban. Még jó, hogy nem tetszett! Oszama bin Laden egykori búvóhelyéről nem állt szándékomban turistacsalogató országimázsfilmet forgatni. De itthon egyeseknek csak az számított, hogy megint valami "baj" van Freivel, legalábbis úgy tálalták, mintha valami baj lenne vele.
- Sajnálom, hogy írásban nem adhatom vissza indulatait...
- Szó sincs indulatokról, örülök, hogy rákérdezett, de egyszer már szerettem volna elmondani, hogy van az éremnek másik oldala is. Azon értetlenkedem, hogy nálunk az a norma, ha egy újságíró nem sért érdeket, nincs pere. Könyörgöm, mire tartjuk akkor!? Az újságírónak az a dolga, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat. Teszi ezt Magyarországon valaki?
- Mondhatnák erre: Tessék, Frei úr, öné a terep! Ahelyett, hogy a luxuséletet, a szépipart mutatja be, próbálkozzon végre itthon is!
- Jogos; de én másfajta újságírásra vetettem rá magam. Valóban bemutattam a dúsgazdag magyar emigránsok luxuséletét, de készítettem filmet a dél-amerikai nyomorról is. Mindenki a nyakkendős Frei Tamást emlegeti, nem "emlékszik", hogy AIDS-esek között jártam Pakisztánban, Malawiban. Vagy az Ebola-vírus közvetlen közelében, Kongóban. Ezt nem szívesen érzékelik, mert árnyalná a rólam alkotott képet. Persze a szó klasszikus értelmében nem vagyok tényfeltáró riporter. Magyarország eléggé bezárkózott, kell valaki, aki ezt is csinálja, megmutatja a világot. Másrészt van helyzeti előnyöm: nyelveket beszélek, sok helyen éltem, rengeteg országban jártam, az effajta újságíráshoz értek jól. Ha csak itthon dolgoznék, elveszíteném előnyeimet, nemzetközi kapcsolatrendszeremet, azt a lehetőséget, hogy járom a világot.
- Soha nem gondolt arra, hogy, mondjuk, londoni székhellyel teszi ugyanezt?
- Ezzel a szakmai múlttal valószínűleg bármikor elmehetnék külföldre dolgozni, ráadásul életem felét a párom miatt egy ideje amúgy is Londonban töltöm. Persze ott nem lennék a képernyőn, csak a háttérben dolgoznék, de engem ez sem zavarna. Kaptam már ajánlatokat kinti "Frei Tamások"-tól, akiknek például orosz nyelvtudásom miatt Tadzsikisztánban, Ukrajnában és ehhez hasonló országokban forgathatnék. Csakhogy nem tudnék olyan szabadon dolgozni, mint itthonról, biztosan szűkebb pályán mozoghatnék. Ha ma az egyik óceániai kis szigeten történne valami, holnap reggel már odautazhatnék. Ezt a nyugati kollégáim közül is csak kevesen tehetnék meg. Nekem egyébként ők a versenytársaim, azok a francia, német újságírók, akik Bhutánba szeretnének bejutni. Most nekem sikerült.

Ki ő?
Neve: Frei Tamás. Született: 1966. május 21-én, Pécsett. Tanulmányok: Budapest: jogi egyetem; Moszkva: nemzetközi kapcsolatok szak; Washington: Media Management School; Knoxville: televíziós szak; Bern: Svájci Rádió ösztöndíja. Nyelvtudás: angol, német, orosz. Díjak, címek: Pulitzer-emlékdíj (kétszer), Opus Díj, Magyarország Legjobb Televíziós Riportere. Tagja a Magyar Sajtópáholynak.