Pályázati időszámítás

Hat éve jártam legutóbb Györgytarlón, az akkori polgármester körüli botrányok miatt. Ügyét bolygatni már felesleges, annál is inkább, mert tizenkét éve alatt "vezetési hibái" ellenére is vitathatatlan érdeme, hogy a lerobbant, hatszázötven lakosú faluban községháza, iskola, orvosi rendelő, jelenleg is működő postahivatal, takarékszövetkezet, ravatalozó, két templom épült, és bekötötték a gázt, vizet, telefont, utódja pedig a szennyvízcsatornát is kiépíttette. Györgytarlón "csupán" a munkanélküliség kísért változatlanul, egyik ellentmondásaként a községfejlesztést támogató, ám a munkahelyek zömét, így a Bodrogközi Állami Gazdaságot, téeszt, a húsz kilométerre lévő Sárospatak számos üzemét feldaráló rendszerváltásnak.
Ennyit a közelmúltról. Ami a jelent illeti, a Dorkó-tanya felől érkezve már a falu szélén elámultam egy hatalmas, vadonatúj épületkolosszuson. Mintha a földből nőtt volna, pár éve ugyanis még nem volt itt semmi. Majd a szépen rendbe tett emlékműnél a falucentrumba kanyarodva: lám csak, a községházát is újrafestették, és leburkolták előtte a teret. Itt aztán tényleg nagy a felbolydulás! A fatalpazathoz támasztott létra tetején egy férfi éppen órát szerel, és rögtön feltűnik a zöld színű MVH-s, kék színű uniós emblémás tábla is: "Györgytarló község arculati elemeinek kialakítása, Európa itt épül."
- A községháza előtti faluóra mintha egy új időszámítás kezdetének jelképe lenne. Mi folyik itt, és főleg miből telik rá? - kérdem a polgármestertől.
- A rendőrök szlogenje, hogy "szolgálunk és védünk" - mosolyog Oláh István, aki 2002-től első embere a falunak. - A polgármesterek pedig pályázzanak és fejlesszenek, ha lehetőségük van rá. Két éve mi is belevágtunk, és magunk sem hittük volna, hogy az AVOP, az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program három pályázatát is megnyertük. Az elsőre mezőgazdasági útépítés címen 18 milliót kaptunk, amiből tavaly ősszel a helyi gyümölcs- és növénytermesztő őstermelők, vállalkozók földjeihez vezető utakat tettük rendbe. Merthogy állatot itt már csak saját szükségletre tartanak, tehén például egy sincs a faluban. A másik, amelyiknek a tábláját látta, egy "faluszépítésre" kapott, többszörösen is kedvezményes 61 milliós pályázat. Az összeg hatvan százaléka uniós, a többi csaknem teljes egészében állami támogatásból áll, mivel, hátrányos helyzetű település lévén, a mi tizenöt százalékos önrészünk 80 százalékát is a belügyminisztériumi alap finanszírozza. Vagyis a beruházás költségéhez nekünk csak 1,8 millióval kellett hozzájárulnunk. Álmodni sem mertünk róla, de sikerült! Falunapra pedig újjávarázsoljuk a község belterületét a járdák, árkok leburkolásával, új buszmegállókkal, pihenőasztalokkal, padokkal, szép küllemű tárolókkal, virágtartókkal, parkosítással. A legtöbb díszítőelem fából készült, így kandeláber helyett a faluóránk is fa állványzatra került.
- Mi volt a harmadik pályázatuk?
- Külterületek csapadékvizeinek elvezetése, amire ötvenmilliót nyertünk, már ebbe is belevágtunk. Voltaképpen belvíz elleni beruházás, ami létfontosságú a Bodrogközben, ahol az esőzések után a gyenge aranykorona-értékű földeken mindig "befullad" a növényzet.
- Jó dolog a külcsín, de munkahelyteremtésre még nem pályáztak? Említette, hogy a falu munkaképes lakosságának a 45 százaléka állástalan. Rajtuk mennyit lendít a megszépült környezet? Jobb közérzettel tengődnek majd a segélyekből?
- Ezt nem így kell felfogni, és a kérdés napirenden is van. De ilyen pályázaton, hiába hátrányos helyzetű, forráshiányos a falu, nincs lehetőségünk a 85 százalékos támogatottságra. Hitelből fejleszteni nem tudunk, nem is mernénk belevágni. Már annak is örülhetünk, ha idetelepszik valamilyen vállalkozás. Kérdezte, milyen csarnok épült a falu határában. Egy fővárosi székhelyű, de Miskolcon is érdekelt cég hűtőháza, tavaly adták át. Az idén csomagolóüzem is épült hozzá, és úgy tudom, lesz még egy harmadik csarnok is. Ha beindul az üzem, nekünk jól jön az iparűzési adó, és munkát ad néhány helybelinek. A cég szeptembertől megpályázta húsz fő foglalkoztatási képzését, ehhez mi toborzunk helyből jelentkezőket. Nem vagyok illetékes, de annyit elmondhatok róluk, hogy a környéken 37 hektár almásuk van, és Baskó környékén is termesztenek gyümölcsöt. Ha a sajátjukon kívül netán felvásárolnának a környékbeliektől is, szerencséjük lenne azoknak, akik a téesztől megörökölt almáskertjeikkel "kínlódnak", hiszen a léalma ára mindig is "almás" volt. Úgy gondolom, nálunk a munkahelyteremtés legelőnyösebb megoldása az lenne, ha befektetőket tudnánk ide csalogatni. Akik valószínűleg szintén különféle térségfejlesztési pályázatokat vesznek igénybe ahhoz, hogy megtelepedjenek egy olyan kedvezőtlen adottságú térségben, mint a Bodrogköz. Minden mindennel összefügg, mi ilyen meggondolásból pályázunk. A mezőgazdasági utak karbantartása, a külterületi belvízelvezetés vagy a falu megszépítése a beruházók szemében is vonzóbbá tesz minket. Györgytarló lakossága az elmúlt húsz évben ugyan a felére apadt, ám szerencsére nincs elöregedve. Ősszel tizenöt elsősünk lesz. Jövőre például azért pályázunk a ROP (Regionális Operatív Program) támogatására, hogy felújítsuk az iskolát is.