Terrorista találkahely a Keletinél?

Kezdetben értelmiségi körökben is sokan rokonszenveztek a nyugat-európai diákmozgalmakból kinőtt olasz (Vörös Brigádok) és német (Vörös Hadsereg Frakció) terrorcsoportok kapitalizmusellenes törekvéseivel, ám amikor 1978-ban a Vörös Brigádok - "népítéletet" végrehajtva - meggyilkolta Aldo Moro kereszténydemokrata politikust, vagy amikor a Baader-Meinhof csoport elrabolta, majd megölte Schleier német iparmágnást, a közvélemény ellenük fordult. Amikor pedig pályaudvarokon és bevásárlóközpontokban (az IRA, az ETA megbízásából) ártatlan emberek tucatjait ölték meg az ultrabalos és nacionalista terroristák pokolgépei, repülőgépeket térítettek el, a társadalom első számú közellenségei lettek ezek a "forradalmárok". Nyugat-Európában, úgy tetszett, sikerült is lefejezni ezeket a szervezeteket: Christian Baader és Ulrike Meinhof cellájukban lettek öngyilkosok, a vörös brigádosok is börtönbe kerültek, mi több, a kilencvenes évek legelején rendőrkézre került a Sakál, Carlos is (ma Franciaországban tölti életfogytiglani büntetését).
Carlos és társai egyébként nem csak Kadhafi Líbiájának vagy Asszad Szíriájának a vendégszeretetét élvezték, de a volt szocialista országokban (így a hetvenes évek végén hazánkban is) menedéket kaptak. Amíg Carlos vagy Baaderék nálunk "pihentek" (csak úgy jöhettek be az országba a párthatalom engedélyével, ha megígérték, hogy Magyarországon nem kezdeményeznek semmit), addig a nyolcvanas évek végéig a Palesztin Felszabadítási Front (amelyből aztán az olyan terrorszervezetek nőttek ki, mint a Hamász vagy a Hezbollah) katonai vezetői közül sokan kaptak kiképzést nálunk a BM Rendőrtiszti Főiskolán és katonai főiskolákon. Bizonyos rendőri körökben már a kilencvenes évek első felében is köztudott volt, hogy a valutázásból élő arab (főleg szíriai és egyiptomi) "üzletemberek" között akad nem egy aktív, illetve "alvó" ügynök. A Keleti pályaudvar nemzetközi találkozási pontja volt a szervezkedő terrorizmusnak, a valutázás csak az ügynökök fedőtevékenységnek számított, mint ahogy egyeseknél ma is az, állítják felelős rendőri vezetők háttérbeszélgetések során.
A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) is hallatott magáról Magyarországon. Az Interpol segítségével sikerült majd' tíz év után azonosítani azt a két személyt - mindketten a RAF tagjai -, akikről feltételezik, hogy az 1991. december 23-án a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi úton végrehajtott bombamerények elkövetői lehettek. A bombát egy Fiat Tipóba rejtették el, majd száznyolcvan méter távolságból, távvezérléssel hozták működésbe, éppen akkor, amikor a kivándorló orosz zsidókat szállító autóbuszt felvezető rendőrautó a Fiat elé ért.  Két rendőr súlyos, négy kivándorló könnyű sérülést szenvedett.
Hogy Magyarországon igenis működtek (működnek) külföldi terrorszervezetek üzleti vállalkozásoknak álcázott fióklerakatai, az akkor is kiderült, amikor 1993. március 6-án egy Ekrem Pyríz nevű testőr több késszúrással megölte kenyéradó gazdáját, Karabacakoglu Recep Hakan török szállítmányozót, aki éveken át a pestszentlőrinci kamionterminál teljhatalmú urának számított. A török kamionsofőrök csak az ő cége, a Türk Trans Spedition közvetítésével juthattak Budapesten szlovák és cseh vízumhoz. A sofőröknek ötven márkát (az eredeti ár több mint kétszeresét) kellett leszurkolniuk egy-egy (általában hamis) vízumért. És ez csak a jéghegy csúcsa volt Karabacakoglu Hakan illegális ügyleteiben. A fentebb vázolt vízumüzelmek mellett 1990-ben ember-, fegyver- és kábítószer-csempészet alapos gyanúja miatt indult ellene  büntetőeljárás, ami végül a fuvarozóvezér szabadlábra helyezésével zárult. Az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálatának egyik, névtelenséget kérő munkatársa annak idején úgy nyilatkozott, hogy Hakan több, egymással is rivalizáló török terrorszervezet, így a kommunista Kurd Munkapárt és a fasiszta Szürke Farkasok közép-európai kapcsolataként ügyködött: terroristáknak szerzett papírokat, így juttatva őket Nyugat-Európába. A lőrinci kamiondepó pihenő- és búvóhelyül szolgált. Az előbbi forrásból származik az az információ is, hogy Hakan emellett bizonyítottan a cseh és az izraeli titkosszolgálat ügynöke volt, feltehetőleg a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal is felhasználta értesüléseit.
A hírszerzésben mindennapos gyakorlatnak számít, hogy köztörvényes bűnözőket is "alkalmaznak". A kilencvenes évek közepén a szerb sorozatgyilkos, Magda Marinko perében is felvetődött, hogy azért garázdálkodhatott olyan hosszú ideig szabadon, mert a magyar katonai hírszerzés ügynöke volt. A tárgyaláson a védők minden igyekezete ellenére ezt a szálat nem varrták el.

Magyar túszejtő
Először 1996-ban ítéltek el terrorcselekmény miatt jogerősen egy magyar vállalkozót. Papp Illés 1994. október 15-éről 16-ára virradó éjszaka, közepesen ittas állapotban revolverrel 18 embert ejtett túszul a debreceni Aranybika Szálló Casinójában. A zavartan viselkedő vállalkozó három lövést is leadott, de senkit sem talált el. Papp Illés azt követelte, hogy biztosítsanak neki sajtónyilvánosságot, mert a Nap-Tv egyenes adásában kívánja elmondani, hogy miként csapta be és tette tönkre őt egy kölcsönügylet során a Postabank. (Állítása nem volt légből kapott: a Postabank debreceni igazgatója ellen is büntetőeljárás folyt.) A túszejtőt végül a tévéseknek álcázott kommandósok teperték le.

Hakan után Ismail
"Azonnal tűnjön el innen, mert baj lesz!" - mondta rossz magyarsággal egy bajuszos török, amikor a Hakan meggyilkolása utáni napokban a lőrinci terminál új urát, Ismailt kerestem. Ő már a főnök életében is a csúcs közelében helyezkedett el. Kérdésemet, hogy tényleg Ismail vette át a kamionparkolóban a hatalmat, a Terminál Kft. magyar üzemvezetője, H. T. megválaszolatlanul hagyta. Annyit sikerült megtudni tőle, hogy Hakan bejöveteléig egy magyar vállalkozó bérelte az akkoriban rosszlányoktól és striciktől nyüzsgő komplexumot. "Nagyon rendes ember volt a Laci, de sajnos meghalt. Aztán megszálltak bennünket a törökök..." - mondta az üzemvezető.