Öntudatosan, hetykén, mámorosan

Istenkísértésnek számítana-e, ha valaki az 56-os forradalomról és szabadságharcról úgy beszélne, hogy az 1222-ben kibocsátott Aranybullával kezdené? Aligha lenne istenkísértés. Ennek a jogokról rendelkező oklevélnek ugyanis volt egy híres ellenállási záradéka, amely arról szól, hogy - indokolt esetekben - a magyaroknak örökké tartó joga ellenállni és ellentmondani a mindenkori királynak, illetve hatalomnak. Évszázadok alatt aztán az igát, méltánytalanságot nem tűrő "kurucos" jogfelfogás olyannyira beépült a nemzet közgondolkodásába, hogy igazán nem csodálkozhatunk a sok felkelésen, szabadságharcon, forradalmon.

Hazai életAdonyi Sztancs János2006. 10. 20. péntek2006. 10. 20.
Öntudatosan, hetykén, mámorosan

Egyébiránt akkor tör ki forradalom, amikor a nemzeti közösség rádöbben sanyarú sorsára, vigasztalan helyzetére, másképpen fogalmazva: ráeszmél önmagára. Vagyis a forradalom maga a betyáros önmeghatározás. Ilyenkor a forradalmárok keményen odaütnek a megszállóknak, félrevezetőknek, akik nem akarták hagyni, hogy a nép elgondolhassa önmagát. Mert talán a legfontosabb egy nemzet számára, hogy képes legyen emelkedőnek és szabadnak elgondolni önmagát.
Riasztó példa az inkák sorsa. Ez a nagy múltú, hatalmas kultúrájú, dél-amerikai indián nép a saját hétmillió lelket számláló birodalmában élt, mintegy ötszáz évvel ezelőtt. Hogyan lehetséges, hogy jól szervezett államukat a néhány száz, aranyéhes spanyol hódító példátlanul rövid idő alatt megdönthette? Úgy, hogy az inkák - mindenféle borús jóslatok következtében - rosszul gondolták el önmagukat. Azt tartották: az ő idejük lejárt. Ezért igazából nem a spanyoloknak adták meg magukat, hanem a vélt sorsnak.
Ellenpélda a zsidó nép, amely kétezer évig élt teljes szétszórtságban, de sohasem szűnt meg egységes, nagyra hivatott közösségként elgondolni önmagát, és lám, a XX. század közepén ismét saját állama lett.
A mi '56-os forradalmunk a majdnem ezer esztendeje fennálló államunkban következett be, és világrengető ereje volt. Látszik is a büszkeség a pesti srácokon, harcosainkon, akik bemutatót tartottak a magyar virtusból. Olyan hetykén, öntudatosan, a röpke szabadságtól mámorosan néztek bele a fényképezőgépek lencséibe, mint akik tisztában vannak vele, hogy hatalmas dolgot vittek végbe: győztek. Győztek akkor is, ha az irtóztató túlerő végül is legyűri őket. Győztek akkor is, ha hősi halált kell halniuk, ha nyugatra kényszerülnek, ha börtönökbe vetik őket. Forradalmunkban ugyanis valójában nem a katonai erőviszonyok a legfontosabbak, hanem az, hogy a nemzet igazolta magát, megerősítette létjogosultságát önmaga és a világ népei előtt. 1956 új értékrendet és viszonyítási alapot teremtett, hogy a magyarság tudja honnan és mihez képest elgondolni önmagát a távoli jövőben is.

Összeállításunk képeit a fővárosban jelenleg is látható kiállítások anyagából válogattuk:
Nemzeti Múzeum (Az '56-os forradalom képei)
Mai Manó Ház (Magyar menekültek '56)
Olasz Kultúrintézet (Budapest 1956)
Mezőgazdasági Múzeum ('56 és a magyar agrártársadalom)


















Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek