Rejtett kincsek nyomában

- Nem hiányzik a napi tévé és a nyilvánosság? Hiszen nem múlt el szinte egyetlen nap sem, hogy ne magyarázta volna a politika eseményeit valamelyik tévécsatornán.
- Amennyi nyilvánosságra szükségem van, annyi most is jut.
- Miét éppen önt választotta az elnök úr? Ő maga hívta fel vagy fejvadász cég kereste meg? Hogy válik az ember a köztársasági elnök személyes munkatársává?
- A hivatal egyik munkatársa keresett meg az ajánlattal, amire aránylag rövid gondolkodás után mondtam igent. Korábban az elnököt a képviselők figyelmébe ajánló Védegylet környékén is megfordultam, így kerültem a látókörébe.
- Min gondolkodott, mit mérlegelt, mielőtt igent mondott?
- Nagyon vonzott a feladat, ezért inkább olyasmit gondoltam végig, milyen életmódváltással jár ez majd nekem.
- Milyen életmódváltást hozott?
- Korábban, független politológusként, nagyon szabadon osztottam be az időmet. Sokat dolgoztam otthon, gyakorlatilag tőlem és persze a feleségemtől függött, mikor, milyen időbeosztásban végzem a dolgom. Ez most gyökeresen megváltozott. De bevallom, régóta vágytam arra is, hogy végre egy irodában dolgozhassak, s ez most megvalósult. Ráadásul egy szép, szerethető munkahelyen, a Sándor-palotában dolgozom, ahová, remélem, ez nem túl reklámízű, jó bejönni.
- Ezt tanúsíthatom én is, csak nagyon szigorú a bejáratnál az ellenőrzés. De, gondolom, az is új vonás, hogy nem mondhatja, írhatja azt, amit eddig mindenkitől független politológusként megtehetett. Nem mondhatja, hogy ez most írói munkássága része. Vagy tévedek?
- Ez így van. Az írás kicsit hiányzik, nem tehetem meg, hogy egy-egy publicisztikában elmondjam valamiről a véleményemet. Ezt egyszer már megpróbáltam az új munkahelyemről, s a későbbiekben is tervezem. Most ha mondok vagy írok valamit, az nyilvánvalóan megfelel a Köztársasági Elnöki Hivatal álláspontjának.
- Ez soha nem ütközik a sajátjával? Mindig, mindenben egyet kell értenie a főnökével?
- Nem kell. Én ide is önálló gondolkodásra szegődtem. Arra hívott ide elnök úr, hogy kreatív legyek, ötletekkel álljak elő, bátorítsam vagy éppen ellenkezőleg, opponáljak, amikor egy-egy elképzelését elénk tárja. Ami itt alkalmazási feltétel, az, úgy érzem, a lojalitás és a szakmai alkalmasság, de semmiképpen nem a szolgalelkűség.
- Önöket, politológusokat a televíziók már évek óta párosával hívják. Jöjjön egy bal- és egy jobboldali politológus. Kumin Ferencet aktív szakértő korában milyen minőségben hívták?
- Ez tényleg így volt, de úgy érzem, a mi generációnk felborítja ezt a logikát. Mi már csak elemzünk, s a pártpolitika a munkaeszköz volt, nem több.
- Nem zavarja, hogy - ha tetszik, ha nem - az elnök urat is beskatulyázzák s nem tartják pártokon felülinek, besorolják az egyik oldalra?
- Az ilyesmi nem fair, mert szerintem egyáltalán semmi okot nem ad rá. Arról nem beszélve, hogy jobbról is támadják eleget. Értékek mentén tölti be ezt a hivatalt, s ezek az értékek igenis felülírják a pártok logikáját. Környezetvédelem, civilek bátorítása, határon túli magyarok, ezek nem pártügyek. Rajta az értékeket kell számon kérni, illetve azt, hogy a társadalmon belül a pártokat a maguk helyén kezelje. Ő így cselekszik, és nem is mindig népszerű emiatt, mert öntörvényűnek tartják. Holott csak a dolgát teszi.
- Ön szerint Sólyom László köztársasági elnöknek szerencsés volt-e minősítenie a kormányfőt azt mondván, morális válságba sodorta az országot, mégpedig egy olyan pillanatban, amikor amúgy is pattanásig feszült a légkör? Ezt ön tanácsolta neki?
- Az elnök fontos döntéseit jellemzően nem csak egy munkatársával vitatja meg, ez ebben az esetben is így volt. A megszólalás rendkívül fontos volt, mivel az államfőt több olyan lépésre is felszólították, amelyekre nincs alkotmányos lehetősége. A miniszterelnök nyilatkozatával kapcsolatos kritika fontos morális üzenet volt. Ez tipikusan egy olyan helyzet, amikor helyre kell tenni alapvető kérdéseket, és megint csak félrevisz, ha a pártok szemüvegén keresztül vizsgáljuk az elhangzott nyilatkozatot.
- Ez az interjú önről és nem a főnökéről szól, de annyit még hadd jegyezzek meg: mintha az elnök úr nem nagyon törődne azzal, hogy a céljai eléréséhez az emberek támogatására is szüksége van. Mintha nem nagyon hajszolná a népszerűséget.
- A népszerűségi adatok túlértékelése valóban távol áll tőle. Ő visszafogott alkat, nagyon tudatos ember. Ugyanakkor el kell fogadtatnia magát a legszélesebb lakossággal, hogy elfogadtassa az általa fontosnak tartott értékeket is. Ezért tenni kell. Ebben látok elmozdulást. Ugyanakkor egy politikus akkor viselkedik a legrosszabbul, ha kizárólag a népszerűségi mutató és az emberek tanúsította szeretet vezérli a tetteit. Nem ehhez kell igazodni, hanem a feladathoz.
- Mindig ilyen fegyelmezett volt?
- Nem. De tudatosan fegyelmeztem magam. Például azzal, hogy elmentem vitorlázó repülőnek. A repülés a legjobb tanító. Ott nem lehet nem figyelni, hibázni, mert az életünkbe kerül.
- Mostanában is repül?
- Az a gond, hogy a repülés időjárásfüggő. Amíg szabadon osztottam be az időmet, nem volt gond, ha, mondjuk, egy szerda délben volt jó az idő, már mentem is a repülőtérre. Ez most nem megy.
- Akkor milyen szerelem marad?
- A feleségem, akivel persze egyre ritkábban látjuk egymást, hiszen az ő RTL Klub-os beosztása nem fedi az én munkaidőmet. És van még egy szerelem: a geocaching.
- Kellene tudnom, mi az?
- Nem csodálkozom, ha nem. Ez egy műholdas helymeghatározó eszköz segítségével végzett kincsvadászat. Ládákat keresünk, nagy versenyeink vannak. Bevallom, ezt én honosítottam meg itthon, és én is lettem a később megalakult egyesület elnöke. A régió legfejlettebb kincskeresői vagyunk nyolcezer felhasználóval s az egy főre jutó elrejtett ládikók száma tekintetében. Lám, vannak még rejtett kincsek Magyarországon.