A padlósikálás egyeteme

Nem voltam teljesen kezdő. Diákkoromban magam is tisztogattam más lakását, s olyan sikerrel, hogy munkaadóm, a nyugdíjas iskolaigazgató nő elnézte nekem, mikor buzgó portörlés közben lesodortam a Kovács Margit-kerámiáját. Az iskolapadban mégis hegyeztem a fülem, mivel épp a szőnyegtisztítás rejtelmeiről tartott röpke kiselőadást az egyik kollegina. Aztán rátértünk arra, hogyan szedjük ki a penészt a csempe közeiből.
A katedrán egy nyugdíjas szakoktató, Pálfi István magyarázta a pH-érték fogalmát, s hogy az erős savtól megpirosodik a kék lakmusz. Később az eszközök seregszemléje következett, körbeadtunk egy mopot - azaz nedvszívó felmosóalkalmatosságot - meg egy piros szemétlapátot. Megszemléltük: a korszerű darabon gumiszegély óv attól, hogy aláseperjük a koszt. Majd elmélyültünk a technológia tantárgy ötös tételében, ami nem egyéb, mint a padlóápolás.
"Mindig fentről lefelé, bentről kifelé" - pislantottam padtársam, a 29 éves egerbaktai fiatalasszony jegyzetébe, s olvastam a takarítás aranyszabályát. Zsuzsanna közel tíz éven át pucolt szállodát, kórházat, s kefélte a templompadlót az angolkisasszonyoknál. A papír azonban hiányzott a mélyreható ismeretek mellől, ezért iratkozott be az öt hónapos egri tanfolyamra. S persze azért is, mert a kurzus idejére kapja a minimálbért a munkaügyi központtól.
Másokat is vonzott e lehetőség. A 19 éves, érettségizett leányzó arra gondolt, ha már úgyis Németországba megy dolgozni a barátjával, legalább kitanul egy szakmát. A folyton újrakezdők sem maradtak el: akadt középkorú asszony, aki mindenbe belefogott már, próbálkozott biogilisztával, csirketartással, fodrászkodással, szavai szerint csak harangöntő nem volt. Most következhet a felmosófa...
- Nálunk, a vasútnál mindig a legfiatalabb vakarta az olajos, zsíros szennyeződéseket. Tehát én... - mesélte a tízórai szünetben Tamás, a 33 éves, munka nélküli mozdonyszerelő. A szilvásváradi fiatalember naponta öt órát utazott a munkahelyére s onnan vissza, ám nemrég megszűnt az állása. Azt ötölte ki, ha minden kötél szakad, takarító vállalkozó lesz. A Szalajka-völgyről ismert kirándulóhelyen, ahol lakik, sok a szálláshely, így lesz mit tisztogatni.
Amikor a szakmai múlt került szóba, a 46 éves Jánosnak volt mivel dicsekednie: takarított a Parlamentben, a Forma-1 helyszínén éppúgy, mint újszülött osztályon. Mosott ablakot 8-10 emelet magasban, kosárban kucorogva. A gyöngyösi férfinak - aki ifjan focista volt - már csak a bizonyítvány hiányzik.
Egerben először hirdettek ilyen tanfolyamot, mégpedig EU-s forrásból. A kéttucatnyi résztvevő közt csak két férfit találtam. Budapesten azonban azt tapasztalták, hogy nagyjából egyforma a hölgyek és az urak aránya a kurzusokon. S ami meglepő: tavaly a fővárosi jelentkezők ötvenöt százaléka érettségi bizonyítvánnyal, négy százaléka pedig diplomával a zsebében tanulta a tisztogatás csínját-bínját. Sokan "ugródeszkának" használják e papírt, külföldre vágynak. Ha gyakornoki idejüket letöltik egy külhoni országban, honosíthatják a bizonyítványt, hogy az egész Európai Unióban érvényes legyen.
Hazánkban a takarítóké a legnépesebb szakma, százezernél is többen művelik - ezt már Ritz Tibortól, az oktatási központot működtető budapesti KonfirMATISZ Kft. ügyvezetőjétől tudtam meg. Sokak szerint ő a takarítóképzés "szellemi atyja", még újságot is ad ki, aminek stílszerűen Tiszta Tér a neve. Bár nálunk csak 2004-ben sorolták be e kurzusokat az Országos Képzési Jegyzékbe, s tavaly kétezren szerezték meg a szakképesítést, de ők már hét éve közvetítik a tudást. Korábban a Nemzetközi Épülettisztítói Oklevelet szerezhették meg náluk a tisztaság hívei. Évente hirdetik meg azt a 360 órás kurzust, amely a szakma "egyeteme", elegáns angol neve így szól: Master of Cleaning...
A szakma friss birtokosai esküt tehetnek, amely így kezdődik: "Én, a takarítótársadalom legfiatalabb tagja fogadom..." A szöveg szerint a tőlük telhető legjobb szakmai szinten, a legmegfelelőbb kezelőszerekkel és eszközökkel őrködnek afölött, hogy csillogjon-villogjon a környezetük. "Bánat szálljon rám, ha elcsábít a kísértés..." - zárul az esküvés. Ez nyilván arra a megbocsáthatatlan bűnre utal, ha porosan hagynák a szekrény tetejét...
- Nem árt, ha a takarító nem téveszti össze a sósavat a hipóval. Vegyszerekkel dolgozunk, s veszélyes üzem a miénk, még ha sokan nem is veszik komolyan - magyarázza Vultur Ferenc, aki alkalmazói szerint olyan elegáns és megbízható, mint egy békebeli komornyik. A fővárosi vállalkozó - aki huszonhat éve műveli mesterségét, nem is akárhogyan - azt sérelmezi, hogy a becsületesek hátrányt szenvednek a megrendelőkért folytatott harcban. Ha, teszem azt, munkaruhát kérnek, s öltözőt kívánnak meg a munka-egészségügyi előírásokra hivatkozva, könnyen elveszthetik a megbízást. Akárcsak az építőiparban, itt is azok diktálják az olcsó árakat, akik feketén alkalmazzák a munkásaikat.
Mégis akad egy varázsszó a takarítóknál, s ez a bizalom. Hiszen az ember nem bízza akárkire a lakását vagy az irodáját. Vultur nyolc-tíz éve ugyanazokkal a kollégákkal dolgozik, s a fontos helyeken maga is harcba lendül a kosz ellen. Csoda-e, hogy nevét ismerősök súgják meg egymásnak, s ha megjelenik, menekülnek a pormacskák...