Karácsony idején várunk és készülünk. Mire is? Hogy örömöt lássunk magunk körül, sok-sok örömöt. Körülnézünk otthonunkban, falunkban, városainkban, mindenütt, ahol magyar ember él, s tekintünk a világra is. Karácsony idején csúcsra jár a szeretet. Kilépünk a szűkebb világunkból: adományokat gyűjtünk és juttatunk el elesetteknek, s gondolunk a világ minden rászorulójára.
Egyedüli gyermekként máig jól emlékszem, milyen öröm volt, ha meglátogattuk a rokonokat, és együtt lehettem a négy unokatestvéremmel. Különösen ilyenkor, télvíz idején, amikor kint hideg, havas szelek fújtak, és Rédeiék hatalmas vaskályhával fűtött nagyszobájában szülők és gyerekek együtt élveztük az együvé tartozás ölelését, az akol melegét.
Együtt lenni, családi, baráti, rokoni körben az időt együtt tölteni manapság halványuló igény, ritkuló alkalom. De a karácsony - az más! Azt nem hagyjuk sem az örökös futás, sem a kényelem prédájának. Mert tudjuk: folyamatosan gyülemlő figyelem- és szeretetadósságaink vannak egymás iránt, hát legalább most adjunk meg belőle valamit.
Díszekben pompázó karácsonyfák vezetik szemünket. Nincs még oly sok melegséget, emberséget, életet árasztó jelképe a keresztény világnak, mint az öt földrészen fölgyúló karácsonyfák erdeje. Mikortól, honnan ered a hagyomány - ma már nem lényeges. Aki hisz a szeretet erejében, az örökkön megújuló életben, természetes szépségében, fogadja el a díszekkel terhes fenyőket. Fát állítani, díszeket aggatni, fényeket gyújtani, maga a rejtelem. A titokzatosság, az izgalom egyre csak fokozódik, míg végre eljön a nagy nap, eljön karácsonyeste. Amikor gyertyák gyúlnak, kis tűzijátékok fénye szikrázik föl a fenyőszagú szobában, halk zene szól, és eltölt bennünket a Szeretet.
Karácsony van, és ilyenkor kicsit el is büszkélkedünk. Ki az új öltönyével, ki a most kapott mobiltelefonjával, ki pedig a frissen kiforrt, új borával. Másnak az jelent sokat, ha elfelejtett, magára maradt régi barátját, haragtartó testvérét, messzire szakadt rokonát ültetheti az asztalához. Vagy a gyerekeit. S vannak, akik csak az emlékeikkel vehetik körül magukat, s pótszert keresnek, hogy ne fájjon nagyon. Igen, mert karácsony fájni is tud: ha nincs miből adni és nincs kinek.
Nálunk a feleségemmel és a négy gyerekemmel üljük körül az ünnepi asztalt. A szomszédban a Bíró házaspár kilenc gyermekével együtt ad hálát az Istennek. Ők igazán sokat vetettek - karácsonyi örömből is sokat aratnak.
Kecskemét
Annaberg-Buchholz
Barcelona
New York
Moszkva
Róma
Monte Carlo
Milánó
Betlehem