Ha csattan az adósságcsapda

Története egy a rengeteg dráma közül. Mert ha családok feje felül árvereznek el lakásokat háromhavi hiteltörlesztés elmaradása miatt, azt másként nem lehet nevezni. A bácsi ráadásul még vétlen is volt. Az egyszerű, becsületes parasztember kis nyugdíjának 40 százalékát még a hagyatéki végzés jogerőre emelkedése emelése előtt zárolták, amikor negyvenéves fia, aki négymilliós önerővel ugyannyi hitelt vett fel lakásvásárlásra, autóbalesetben váratlanul elhunyt. A bácsi eltemette gyermekét, majd kétségbeesetten ment be a bankba, mondván, neki nem kell a lakás, eladja, hogy az adósságot fillérre kifizesse, ha nem marad semmi, az sem baj, csak a nyugdíját hagyják békén, hiszen abból él. Végig se hallgatták. Sőt, nyugdíja letiltása mellett kiírták a lakás azonnali árverezését is. A legrosszabb megoldást, mert ez nemcsak tetemes költséggel jár, de így az ingatlan mélyen áron alul kel el. Valaki említette neki az egyesületet. Vonatra ült, segítséget kért. Sikerült elérniük, hogy a bácsi ingatlanközvetítő útján értékesítse a lakást. Utána elszámolt a bankkal, és még vissza is kapott az önerőből kétmillió forintot. Nem érdekelte, hogy a másik kétmillió a hitelszerződés alapján "rendkívüli esemény hitelzárási díjaként" már a pénzintézeté lett.