Kölcsönadták a harangszót

Ózd határszéli peremkerülete 1979-ig önálló község volt, 86 évvel ezelőttig jó kapcsolatot ápolt a hasonló lélekszámú, 180 főt számláló Jéne településsel. Két kilométer választja el őket, no meg a trianoni határ. Susát 1920-ban a szomszédjával együtt Csehszlovákiához csatolták, de Léhi Gábor bíró elérte az elöljáróságon, hogy a faluban népszavazást írjanak ki a hovatartozásról. A többség - némi bírói befolyásra - 1922 októberében Magyarországot választotta. A döntés nehéz volt, mert a susaiakat mindig Rozsnyó és Rimaszombat felé húzta a kereskedelem és a közlekedés, miközben Ózd még csak kis falu volt, Miskolc pedig messze van. Így lett Susa a hűség faluja. (A település egyébként, Tompa Mihály révén, 1850-ben a magyar irodalomba is beírta magát, a papköltőnek ott született meg A gólyához című rebellis verse.) Jénével és Susával kibabrált a történelem, a szigorúan őrzött határ miatt majdnem minden rokoni kapcsolat megszakadt. Nem nagyon javult a helyzet 1990 után sem.
Igazi fordulat ez év július 8-án következett be, amikor engedélyezték Susán a határnyitást, s megindulhatott a forgalom kerékpáron és gyalog, reggel héttől este hétig. Ezzel együtt kezdetét vette a "ki kicsoda" játék, hiszen mindenki kíváncsi volt rokoni szálaira. Szorosabb kapcsolatokat áhítva Tartó Lajos önkormányzati képviselő a július 22-i Susa-napra meghívta Jéne összes lakóját. Ott a Himnusz eljátszásakor elkövetkezett a nagy összeborulás, könnyek között fogadtak egymásnak örök barátságot a két falu lakói.
A látogatás viszonzásakor kiderült, milyen nagy baj nyomasztja Jénét, a megroggyant templomtorony miatt még harangozni sem tudnak. Az utolsó harangszót ugyan magnószalagra vették, és azóta azt szólaltatták meg az istentisztelet vagy temetések előtt, ám a szalag elhasználódott, a harangszó a hívek legnagyobb fájdalmára élvezhetetlenné vált. Ekkor tette meg ajánlatát Tartó Lajos a helyi polgármesternek, Vincze Gyulának: kölcsönadja nekik a Susa templomának tornyában lakó két harang hangját. (E harangokat - a susai református énekkar ajándékait - az aranykoszorús budapesti harangöntő mester, Szlezák László készítette 1913-ban.) Hangzásuk ma is csodálatos, kedvező széljárás esetén jól hallhatják a jéneiek. A különös ajánlaton kicsit tanakodtak odaát, azután október 31-én üzent a polgármester, hogy november 5-én áldozás lesz, szép lenne, ha a szertartás idején - jelképesen - megkondulnának a susai harangok. A képviselő segítséget kért az Ózdi Városi Televízió szakembereitől, s ők CD-re rögzítették a harangszót, ahogyan istentiszteletre hív, beharangoz vagy halálesetről ad hírt. Csakhogy CD-lejátszójuk sem volt, azt is Tartóék adták, hozzá két hangfalat. Susa harangjai addig szólnak odaát, míg Jéne templomát helyre nem állítják.