Börtönért fojtogatott a hajléktalan

A Dunaújvárostól alig tizenöt kilométerre lévő Rácalmásról este fél hat körül érkezett a Tesco áruházhoz B. Anikó, hogy bevásároljon. Alig félóra alatt végzett, az árucikkeket a Peugeot 206-osba pakolta, majd beszállt a kocsiba.
- Már sötét volt, de a lámpáktól jól lehetett látni. Nagy volt a jövés-menés, ezért aztán semmi gyanúsra nem figyeltem föl. Éppen el akartam fordítani a slusszkulcsot, amikor észrevettem, hogy a hátam mögött nyílik az ajtó, és beül valaki. Hátrapillantva először csak a lábát láttam az ajtónyitáskor kigyulladó belső világításnál. Azt gondoltam, hogy valamelyik rácalmási ismerősön szállt be hozzám, amire máskor is volt példa. Mikor újra hátranéztem, egy vadidegen embert láttam, de még akkor sem gondoltam rosszra. Az futott át rajtam, hogy véletlenül biztosan másik autóba ült be. Annyit mondott csak: "Jó estét kívánok!"
- Hogy köszöntem volna, arra nem emlékszem. Borzasztóan ideges voltam. Dehogy is készültem én arra, hogy kirabolok valakit... - tördeli idegesen az ujjait L. László, aki azon a kora téli estén beszállt Anikó mögé. - Régen oda járok a Tescóhoz, hogy elkérjem a kijáratnál a bevásárlókocsikat. Jobb napokon, főleg pénteken és szombaton, egy ezres is összejött a húszasokból. Nem tudom, mi ütött belém. Soha nem loptam, 58 éves vagyok, de még nem volt dolgom a rendőrséggel.
- Arra már nem volt időm, hogy megkérdezzem tőle, mit keres a kocsimban, mert egy villanyvezetékhez hasonlító, műanyag szigetelésű valamit átvetett a nyakamon - folytatja Anikó.
- Huroknak volt megkötve a kábel? - kérdezem a negyvenéves, sudár termetű bolti eladótól, aki meglepő nyugalommal számol be arról, hogy meg akarták fojtani.
- Nem, két kezébe fogva vetette át hátulról a fejemen - válaszolja.
- Nem tudom, mi ütött belém. Talán a kannás bor tett be... - kommentálja lehajtott fejjel László. - Elvesztettem az eszemet... A zsebemben volt az a vékony kábel, a szatyromat szoktam összekötni vele, dehogy is akartam én azt a nőt bántani!
- Ahogy éreztem, hogy a nyakamhoz ér a drót, igazából fel sem fogtam, mi lehet, elkezdtem sikoltozni. Szerencsére nem szorította erősen, nem fulladoztam, úgyhogy az ajtót is ki tudtam nyitni - emlékezik majdhogynem derűsen Anikó, aki érezhetően feldolgozta már magában a történteket. - Segítségért kiabáltam. Abba is hagyta; lehet, hogy azért, mert automatikusan a nyakamhoz kaptam a kezem.
- A sikoltozástól átfutott rajtam, hogy úristen, mit csinálsz, te szerencsétlen... - idézi fel L. László. - Próbáltam nyugtatgatni, hogy csak vicceltem, nem akarok semmi rosszat. Aztán kiugrottam az ülésről, és elindultam ki a parkolóból...
- Nem futott, szaporán lépkedett, aztán eltűnt a sötétben. Mobilon hívtam a rendőrséget. Tudtam róla személyleírást adni: őszülő, bajszos, ötven év körüli férfi. Amikor kiszálltam, egy családnak szóltam, ugyanabba az irányba akartak elhajtani, hogy vigyázzanak, mert engem most támadott meg valaki, aki arra menekül - meséli Anikó. - Mentek utána, de mire odaértek, már elkapták a rendőrök. Negyedóra sem telt el. A szembesítéskor felismertem. Az öltözékéből nem gondoltam volna, hogy hajléktalan. Az egyik szállító mondta, aki abba az áruházba jár, ahol én dolgozom, hogy ismeri ezt az embert, régóta csöves, egy ismerőse garázsában lakik.
L. László mindent megbánt:
- A bíróságon találkoztunk a hölggyel, bocsánatot kértem tőle. Mondtam neki, el vagyok keseredve a helyzetem miatt, és az járt a fejemben, hogy a hideg garázsnál a börtön is jobb. Ott fűtenek, és naponta háromszor enni adnak. Ezért csináltam. A tévében, a Kék fényben láttam, hogy így be lehet kerülni... Akkor miért mondtam azt a rendőröknek, hogy arra gondoltam, pénzt tudok szerezni tőle? Ők rögtön ezt kérdezték, hogy ki akartam-e rabolni, én meg bepánikoltam...
- Nem haragszom rá. Tudom, ez kicsit fura a történtek után. Nekem nem lett bajom, csak azért telefonáltam a rendőrségnek, nehogy mással is megpróbálja - mosolyog Anikó.
A hajléktalan terve végül nem sikerült. Börtönbüntetését három évre felfüggesztették, így a telet mégiscsak a fűtetlen garázsban kell töltenie.

Rövidfilm a gyilkolásról
Arról, hogy mennyiben merítik a bűnözők ötleteiket film-, tévé- és olvasmányélményekből, idehaza tudomásunk szerint (legalábbis az Országos Kriminológiai Intézet honlapján fellelhető publikációkból ítélve) nem folytattak vizsgálatokat.
Az Országos Rendőr-főkapitányság egyik tapasztalt bűnügyi fővizsgálója azt mondja (neve elhallgatását azért kérte, mert hivatalosan csak a szolgálati út betartásával nyilatkozhatna), saját gyakorlatában több esetben is hivatkoztak az elkövetők "inspiráló" filmélményekre. Több, pénzszállító kocsi ellen elkövetett fegyveres rabláskor elmondták, akciófilmekből lesték el, mit hogyan is kell(ene) csinálni. Mások olasz filmekben látták, miként lehet robogóval, motorral valaki mellett elhúzva kitépni a kezéből táskáját, retiküljét. A hazai kriminológiai zsargonban "startos balhé"-nak elnevezett módszert nálunk inkább gyalogosan követik el. Kifigyelik, hogy a bankban ki vesz föl nagyobb összeget, és az utcán mellette elfutva ragadják el tőle a táskáját. A riportbeli esethez hasonló, sajnos tragikusan végződő egyik taxistámadáskor a tettes a lengyel Krzysztof Kieslowski Rövid film a gyilkolásról című alkotását emlegette, az előző este nézte meg a tévében. A filmben a taxisofőrt műanyag zsineggel fojtották meg.