Igazad van, mégis te fizetsz!

Történetünk hét évvel korábbra nyúlik vissza, amikor a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) 763 tonna, a szovjet hadsereg után itt maradt katonai vegyvédelmi felszerelést és ruházatot tárolt egy raktárban. A hasznavehetetlen, alumíniumtartalmú hulladékot a VPOP egymillió forintért eladta egy fémfeldolgozásra szakosodott egyszemélyes cégnek. A VPOP ugyan ellenőrizte a cégjegyzékben a jelentkező vállalkozó adatait, de annak senki nem nézett utána, hogy sem tárolási helyiséggel, sem pedig telepengedéllyel nem rendelkezett a cégalapító férfi. A szerződés értelmében a vállalkozó a hulladék szétválogatását és az egyes darabok újrahasznosítását, értékesítését vállalta. A leírtakat azonban nem tartotta be, és az egykori hajdúböszörményi téesz almatárolója és présháza közelében olcsóbb megoldás mellett döntött. Nem válogatott, nem is értékesített, hanem egyszerűen elégette a veszélyes hulladék jelentős részét, hogy hozzájuthasson az értékes, pénzre váltható alumíniumhoz. Molnár József gyümölcsöse és méhállománya kőhajításnyira van ettől a veszélyes anyaggal szennyezett helytől.
Az első ellenőrzések során, amit a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség szakemberei vezettek, bebizonyosodott, hogy húsz négyzetméteren szabadtéri égetést folytattak. A környező telkeken pedig lecsapódott a veszélyes égéstermék, ami mára a talajt, a felszín alatti vizet és a talajvizet is szennyezetté tette. Az is bizonyossá vált, hogy a felszabaduló égéstermék rákkeltő. Miután Molnár József méhészete és gyümölcsöse kipusztult - semmivé vált 25 év munkája -, a férfi a pereskedés mellett döntött. Az ötvenesztendős hajdúböszörményi méhész keresetét a VPOP, a Hajdúböszörményi Polgármesteri Hivatal és a hulladékot felvásárló cég, illetve annak vezetője ellen indította. Kártérítési igénye jogosságát megítélte a bíróság a katonai hulladékot megvásárló cég kárára: annak ötmillió-négyszázezer forintot kellett volna fizetnie Molnár József részére. Csakhogy a cég időközben jogutód nélkül megszűnt. A bíróság ugyanakkor a tényfeltáró dokumentumok birtokában sem állapította meg a VPOP és a polgármesteri hivatal felelősségét, illetve közrehatását a károk előidézésében - sőt, a közelmúltban zárult tárgyaláson a méhész egyetlen sort sem adhatott elő 18 oldalas beadványából -, így a jelenlegi állás szerint Molnár Józsefnek kell megfizetnie a két alperes perköltségét. Ez pedig nem kevesebb, mint 2 millió 250 ezer forint! A tönkrement aranyokleveles méhészt saját nyomorúsága mellett az dühíti a legjobban, hogy igaza keresése során, miközben emberek ezreit veszélyeztette a rákkeltő égéstermék, több hivatal is éveken át szemet hunyt a jogszabályellenesen működő cég tevékenysége felett. A méhész mégsem adja fel. Még az életveszélyes fenyegetések sem tántorítják el attól, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz forduljon, s ha kell, nemzetközi jogvédő szervezeteknél keresse az igazát.

Kutatás
Szerettük volna megkérdezni a nem mindennapi ügyben érintett személyeket. Csakhogy a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Tiköfe) vizsgálatot vezető osztályvezetője, akárcsak a tűzoltóság akkori illetékese, elhunyt. A VPOP korábbi parancsnokát és a Tiköfe igazgatóját időközben nyugdíjazták. A hajdúböszörményi polgármesteri hivatal vezetői azóta ugyancsak széket cseréltek utódaikkal. A cég egyszemélyes alapítóját, akinek ki kellett volna fizetnie Molnár József kárát, nem találtuk meg. Neve azonban felbukkant a világhálón egy Duna menti város polgármesteri hivatalával való pereskedés kapcsán. A tét itt is a veszélyes hulladék kezelése. A Debreceni Ítélőtábla pedig csak a korábban említett ítélet tényével szolgált.