Megbékített emberek

Ha, teszem azt, valaki ellopja egy kollégája bankkártyáját, s jó sok pénzt leemel róla, ám utóbb megbánja tettét, s már fizetné is vissza az ellopott ezreseket, a sértett elgondolkodhat. Vajon érdemes-e éveket várnia a bírósági ítéletre, melynek végén talán a pénzét sem kapja vissza, vagy éljen a törvény adta lehetőséggel, mely már büntetőügyekben is lehetővé teszi a mediációt, vagyis a közvetítéses megegyezést. A sértett visszakapja a kártyáját, a meggondolatlan kolléga megtéríti a kárát, a mediátor elégedetten dőlhet hátra. A túlterhelt bíróság mentesül egy ügytől - nagyjából így foglalja össze a már büntetőügyekben is alkalmazható mediáció lényegét Boza Imre, a Heves Megyei Igazságügyi Hivatal vezetője.
A közvetítők eddig csak polgári peres ügyekben kereshették a békés megegyezést, ráadásul az eljárást elég borsos áron vállalják az irodák, a mediálás "piaci" óradíja 25-50 ezer forintra rúg. Az idei évtől a megyék igazságügyi hivatalainak kiképzett mediátorai közvetítenek a büntetőügyekben. A mediációt az ügyész és a bíró kezdeményezheti, a sértett és a gyanúsított önkéntes hozzájárulásával alkalmazható az eljárás. A költségeket az állam állja.
Az országban összesen hatvan - Hevesben három - mediátort képeztek ki, 150 órás tanfolyamon tanulták meg, hogyan, milyen békíthető össze két dühös ember. A közvetítők nem föltétlenül jogászok, általában pedagógusok, szociálpedagógusok, de teológusok, pszichológusok is akadnak közöttük.
- A sértettet és az elkövetőt előbb külön-külön kell békítgetnem, majd, ha már hajlanak a megállapodásra, akkor egy asztalhoz ültethetem őket - magyarázza Tóth Péter, az egyik egri mediátor, eredeti szakmáját tekintve tanár. A módszert Csehországban, Dániában, Hollandiában sikerrel alkalmazzák. Ausztriában a bevezetése utáni első évben csak néhány száz jelentkező akadt, ám hamarosan tízezerre nőtt az így megoldott bűnesetek száma. Hazánkban idén körülbelül hatszáz ügyre számítanak, jövőre pedig már három-négyezerre.
Kocsmai verekedésekre is alkalmazható a mediáció: ha valakinek a sebtében lehajtott felesektől meglódul a keze, és, mondjuk, eltöri a műintézményben tartózkodó társa orrát, a súlyos testi sértés megegyezéssel "orvosolható". Hasonlóan a közlekedési baleset következménye, ha az nem okozott halált. Ugyancsak érdemes így elsimítani az ügyet, ha a fiatalkorút először kapják rongáláson vagy lopáson: amennyiben megtéríti a kárt, nem marad nyoma a botlásnak. Általános szabály, hogy azokban a bűnügyekben vethető be a közvetítő, amelyekben öt év szabadságvesztésnél nem járna több büntetés. A sikeres megegyezés enyhíti az elkövető büntetését, nem kerül börtönbe, nem költ rá napi több ezer forintot az állam.
- Az ötlet kiváló, de csak akkor van esélye a kártérítésnek, ha az elkövetőnek van miből fizetnie - vélekedik Tóth Beáta békéscsabai bíró. Bár polgári peres ügyekben az utóbbi években már engedélyezték a mediálást, tapasztalatai szerint igen kevesen éltek e lehetőséggel. Kérdéses az is, vajon a sértett megelégszik-e azzal, hogy megtérítsék a kárát, vagy éppen ragaszkodik ahhoz, hogy az elkövető rács mögé kerüljön. Felvetődhet az is, hogy a tehetősebbek majd könnyen megússzák, mert, teszem azt, egy kisebb gázolás után pénzt adhatnak a sérültnek.
Az úgynevezett helyreállító igazságszolgáltatás arra törekszik, hogy a sértett elégtételt kapjon, megtérüljön anyagi és erkölcsi kára, visszaszolgáltassák eltulajdonított javait, s enyhítsék a lelki sérelmeit is. Nagy könnyebbség lehet például, ha valaki szemtől szembe ül a besurranó tolvajjal, aki elemelte a nyugdíját, s az illető bocsánatot kér tőle. Megeshet az is, hogy a rongálónak - aki például beverte egy idős néni ablakát - nincs pénze, de felajánlja, hogy felássa az asszony kertjét. A magyar közvélekedés szerint egyelőre az számít igazságos büntetésnek, ha a vétkes rács mögé kerül. Ám ha lehiggad az ember, rájön, hogy fölösleges évekig pereskedni, egyszerűbb az ügy rendezése után kezet nyújtania a haragosának.