Három kiló banán

- Meddig kell még ezt így csinálnom? - kérdezte az öreg a lányát, aki naponta meglátogatta vagy fölhívta.
A kérdést minden héten legalább egyszer föltette. A lánya unottan nézte a takarót és ismételgette a választ:
- Nem tudom, nem tudom.
És tényleg úgy tűnt, a 93. évét betöltő Béla bácsi így, ebben az ágyban fogja betölteni a századik életévét is.
Nem volt hajlandó bemenni a kórházba, azt mondta, ott mindig olyan meleg van, és nyirkos a levegő. Ráadásul a legtöbb ápolónő elhízott, a csinosak nem az elfekvőn dolgoznak. Ami érthető, de legalább az utolsó óráiban érezhetné magát az ember a mennyországban.
Olyanokat tudott mondani az öreg, hogy minden bizonnyal a ravaszsága tartotta életben. A szíve gyengült, de makacsul dübögött tovább. Ha a vérnyomását mérték, úgy pittyegett, mint a morzetávíró. Néha két taktust is kihagyott. Az öreg meg csak fülelt: a szíve hallhatóan nem vert, de ő mégis élt. Hallgatta a csendet, és nem érzett semmit. Amikor újra dobbant, kajánul elmosolyodott.
De azért voltak rosszabb napjai is. A frontok vagy ki tudja, mik idézték elő.
- Kislányom, nyitva van még a vadászbolt az öreg Tónival?
- A Tónit kirúgták, átment a horgászboltba.
- Hát ez nagyon rossz hír. Horgászbolt, a francba!
- Mert miért?
- Ott van a fiókban kétszázezer forint, vegyél rajta egy lőfegyvert, és ha elalszom, durrants vele fejbe. Itt! - mutatta.
- Neked teljesen elment az eszed! Úgy lecsuknak, hogy a temetésedre se engednek ki.
- Ez igaz. Márpedig elvárom, hogy ott legyél! Nem akarok tovább élni, elég volt. Befejeztem.
- Hát ez az, hogy még nem.
Az öreg mindig úgy képzelte, hogy egyszerűen csak eltűnik a világból, mikor eljön az ideje. Arra nem készült, hogy ennyi szenvedést kell kiállnia. Éveken át feküdni és nézni a tévét, a plafont, aludni, horkolni, nyálat csorgatni a párnára, félálomban rádiózni. Minden, ami szép volt, egyszerre megkeseredett a szájában. Az ételeket ízetlennek érezte, nem akart enni, csak a lánya kedvéért. Tudta, micsoda teher.
- A legszebb éveidet kell egy ilyen vén trottyos mellett töltened.
A lánya nem felelt. Mert ő is így gondolta. Mégsem hagyhatta magára az öreget, soha nem bocsátotta volna meg magának, ha úgy hal meg, hogy ő nem tett meg érte mindent.
Aztán egy szép napon mintha följavult volna. Rendesen evett, nem beszélt a halálról, se puska, se gyógyszer.
- Most fogok újjászületni - vigyorgott az öreg, s kérte a lányát, hogy hétvégén ne is látogassa meg, csak vegyen neki kenyeret, kolbászt meg három kiló banánt. Jó hatással van a szívre, sok benne a kálium.
A lány úgy érezte, valami különös dolog történik. Nem értette, hogy mi, de nem akart az öreg akarata ellen tenni. Miután bevásárolt, a telefont még közelebb húzta az öreg ágyához.
A lány végre nyugodtan töltötte a hétvégét. Filmeket nézett, főzött, közben rádiózott. Egy novella volt műsoron, ismétlés. Idős emberről szólt, tisztára mintha az apját hallotta volna viszont. De ez az öreg nem kért puskát vagy gyógyszert. Más módot ismert az öngyilkossághoz. Kért három kiló banánt.