Vértelen forradalom fegyverrel

A vadásztársaságok zöme napjainkig leképezte annak a gazdasági egységnek a hatalmi struktúráját, melynek a területén a vadat hajkurászták a zöld ruhások. A vadásztársaságokban a gazdasági vezetők akarata érvényesült, a tűzön parázsló vadpecsenyéhez azok kerültek közel, akik a "főnök" - téeszelnök, állami gazdasági igazgató, erdészeti főmufti - emberei voltak. A szövetkezetből fegyvert kapott a tehenészet vezetője, a párttitkár, a főállattenyésztő, egészen a brigádvezetőig. Ide bekerülhetett a környékből néhány "erős ember", akiknek szava volt a tanácsban, a pártbizottságban, esetleg valamelyik fegyveres testületben. A tagság összezárt; újak, kedvtelésből vadászgatók csak csodával határos módon juthattak tagsághoz. Egy-egy társaság valóságos történelmi panoptikum volt: a kilencvenes évek közepén, Szolnok közelében egy vadászaton még feddést kaptam azért, mert X elvtárs elől lelőttem a fácánt! Tehát - jól értsük - fél évtizeddel a rendszerváltás után!
Az új vadászati szerződést a földtulajdonosokkal ma már ifjú, pénzes vállalkozók kötik, akiknél az az elv érvényesül, ami a grundon: az mondja meg, ki játszik, akié a labda. Azok az idős, volt téesztagok pedig, akik az életük szebbik felét vadászattal töltötték, szögre akaszthatják a puskát. Hogy hány embert érint a struktúraváltás? Az országban kilencszáz vadásztársaság volt, ebben járta a határt az 56 ezer magyar vadász hetven százaléka. Közülük kerülnek ki azok, akiknek a hűtőszekrényébe nem kerül be évente az a félszáz apró vad, nagyvadas területről az őz, vaddisznó, szarvas, amire eddig bízvást számíthattak.
Jön hát az új generáció. Hogy mit hoz a fiatalítás? Egy biztos: az idős vadászokkal sok értékét is elveszíti a vadászsport. A meglett emberekben még munkálkodott a tulajdonosi szemlélet. Óvták a vadat, a földet, melyen valamikor a kenyerüket keresték, magukénak érezték, miként a rajta lévő élővilágot is. Fegyelmezettek voltak, hiszen egy diktatúrában kaptak "kiképzést". Hogy mit hagynak örökül mindebből a fiatalabbakra, majd kiderül. Egy biztos, az "elvtársi vadászatok" ideje lejárt, itt most már a pénz beszél meg az üzleti érdek: egy-egy kiülés során eldőlhetnek pályázatok, támogatottságok, erősödhetnek barátságok egészen az érdekszövetségig. Közben mi lesz a vadakkal? Nyilván lelövik őket, ám az üzleti érdek azt is megkívánja, hogy gazdálkodjanak is velük, mert a vadászat a jogtulajdonosnak is költséges sport. A játékszabályok betartására a hatóságok eddig is kényesen ügyeltek, reméljük, nem lesz ez másként a jövőben sem. Már csak a vadak védelmében is.