Rockzene a diplomata szerelme

- Charles Simonyit, a milliárdos szoftverfejlesztő mérnököt épp a napokban, ötödik űrturistaként kilövik a világűrbe. Csak nem rokonok?
- Kevesebb, mint rokonság, több, mint névazonosság köt össze bennünket, nagyon jó barátságban vagyunk. A közelmúltban adhattam át neki magas magyar kormánykitüntetést.
- A napokban Budapesten járt, pénzadományt hozott a műegyetemi tűzben elhunyt tűzoltók családjának...
- Jótékonysági rockkoncertet szerveztem együttesünknek a washingtoni nagykövetségen, melyen a magyar tűzoltóknak gyűjtöttünk és tisztelegtünk a műegyetemi tűzben meghalt három tűzoltó emléke előtt. A rendezvény költségét a bevételekből fedeztük, az utazást, hogy személyesen nyújthassam át az adományt Budapesten, saját pénzemből fizettem. Egyébként a zenekarunk valamennyi fellépése jótékonysági célú.
- Ha Washingtonban magyar zenekarok lépnek fel, már ön is hangolja a gitárját... Honnan az érdeklődés?
- A rockzene meghatározta az életemet. 1970-ben döntenem kellett, zenész legyek-e vagy egyetemre járjak. A tanulást választottam, de a zene megmaradt örök szerelemnek. Nagykövetként Clevelandbe is meghívtak, ahol a Rock and Roll Halhatatlanjainak Házában tartottam előadást arról, mit jelentett a hatvanas években Magyarországon a rockzene. És őrzöm azt az akusztikus gitárt, amelyen az első LGT-lemezen játszottam.
- Nem tartják csodabogárnak, hogy diplomatákból álló rockzenekarban játszik?
- Nem tartanak csodabogárnak. Úgy vélik, itt van valaki Magyarországról, akinek fontos ez a zene, és aki veszi a bátorságot, hogy amerikai közönség előtt amerikai-brit rockzenét játsszon. Egyébként már a kilencvenes években, brüsszeli diplomatákként az akkori amerikai NATO-nagykövettel megalapítottuk az első garázsegyüttest. Ennek ötletére Washingtonban is szerveztünk egy zenekart.
- Munkatársai megjegyezték, kevés nagykövet van Washingtonban, aki annyit dolgozna, mint Simonyi András. Dicsekedtek vagy panaszkodtak?
- Mindkettő. "Hajtós" nagykövetség vagyunk, néha csodálkozom is, milyen fantasztikus teljesítményekre képes ez a kis csapat.
- "Mennybemenetelként" jellemezte a magyar-amerikai kapcsolatokat. Így lesz ezután is?
- Csak rajtunk múlik, sikerül-e folyamatossá tenni az érdeklődést Magyarország iránt. Ezekben a napokban fergeteges fellépései vannak az Egyesült Államokban turnézó Magyar Állami Népi Együttesnek, sokan látogatják a magyar festők műveinek friss tárlatát, az itteni Nemzeti Galériában júniusban megnyílik a világhírű magyar fotóművészek kiállítása. Mindez már előszele a 2009-es amerikai magyar kulturális évadnak.
- Igaz, hogy gagmant, ötletembert is foglalkoztat a stábjában?
- Maradjunk a "kreativititásfelelős" elnevezésnél, mellyel egyik fiatal munkatársamat illettem. Az a dolga, hogy találja ki, miként tudjuk színesebbé, még nagyobb érdeklődést keltővé tenni az eseményeinket. Ez a legtöbb amerikai vállalatnál is létező funkció.
- Az évek óta húzódó vízumkérdés megoldásához is elkélne egyfajta kreativitásfelelős. Mikor szűnhet meg a magyarokat érintő amerikai vízumkényszer?
- Jó úton haladunk ennek megszüntetéséhez, úgy vélem, 2009-re megvalósítható is lesz, de ezért még nagyon sokat kell tenni. A biztonsági feltételek viszont jóval nagyobb szerepet játszanak majd.
- Jók az értesüléseink? Valóban külügyminiszternek készül?
- Nem kommentálom a hírt, nem kívánok vele foglalkozni.

Névjegy
Simonyi András 1952. május 16-án született Budapesten. Nős, két gyermek édesapja. Tanulmányok: Közgazdaságtudományi Egyetem (1970-1975). Állomáshelyek: Hága (1990-1992), Brüsszel, NATO-nagykövet (1992-2001), Washington, nagykövet (2002-).

Magyar útlevél amerikai humoristának
Amikor Stephen Colbert, az egyik legismertebb amerikai televíziós humorista jelentkezett, hogy róla nevezzék el az épülő magyar M0-ás hidat, Simonyi Andrást meghívta a stúdióba. A nagykövet a felesége konyhapénzéből tízezer forintot adott neki, és hozzá egy magyar útlevelet. "Örültem, hogy otthon is jól fogadták a szereplésemet, először éreztem, milyen jót tesznek a humoristák, ha jól tálalnak dolgokat - mondja. - Az adás utáni napokban New Yorkban és Los Angelesben is felismertek az utcán."