Az én sírom az én váram

- Mi a magyar temetések legjellemzőbb vonása?
- Mi mindent sírva csinálunk. Sírva vigadunk, sírva is halunk meg.
- Miért baj ez?
- Nem baj, csak megállapítottam. A magyarországi temetések szomorúak, feketék, elkeseredettek. Ilyen a mi lelkünk.
- Ismer olyan kultúrát, ahol a temetés vidám dolog?
- Ha nem is a temetés, de az emlékezés: Mexikóban például a halottak napja igazi fiesta. Kivonul a család, esznek-isznak, kiviszik az elhunyt hozzátartozó kedvenc ételeit, énekelnek, táncolnak. Mindenütt fáj, ha elmegy egy hozzátartozó, de a hit, a hagyomány, a kultúra segít előre nézni. Amerikában például halotti toron az elhunyt legjobb vicceit, legvidámabb élményeit elevenítik fel, hogy az elhunyt legjobb arcára emlékezzenek. Mi szomorkodunk. A hagyomány része a siratás, a pap, a búcsúztatás; de ezek sokat változtak.
- Vannak divatok?
- Rengeteg világi elem és kellék került a szertartásba, vannak kifejezett műsorjellegű szertartások, s az emberek élnek is velük. Az utóbbi időben gyakori temetésen az élő zene. A hárfa határozottan népszerű.
- Mi mostanában a legjellemzőbb, legdivatosabb temetési forma?
- A hetvenes években tízből nyolc temetés koporsós volt, kettő urnás, mára a számarány megfordult. Régen a szórást sem alkalmazták, míg ez ma népszerű eljárás. Nálunk ez zenével, szökőkúttal igazán szép.
- Mi ennek az oka? Anyagi kérdés?
- Nem hiszem. Mert egyébként a halálunkban bőkezűek vagyunk, sőt, túlköltekezünk. Nem olcsó maga a sírhely sem, a kellékek, a ceremónia, a koporsó vagy az urna minősége, hogy üvegből van-e vagy fémből, esetleg tölgyfából, mindez nagyon megdrágíthatja a temetést, és sokan a lehetőségeiken felül költenek erre. Az urnatemetés egyszerűbb, egyre nagyobb divat, hogy az emberek hazaviszik hozzátartozók hamvait. Van, aki nem viszi haza az egészet, csak egy szép, erre készített rózsakvarcba szór jelképesen pár szemet, egy fémlappal lezárja, s ott tartja az íróasztalán, a vitrinben, hogy legalább képletesen mindig vele legyen a hozzátartozója.
- Önnek melyik a kedvenc temetője? Gondolom, már csak foglalkozási ártalomként is mindenütt megnézi a sírkerteket, ahol csak jár.
- A kedvencem egy Maria Wörth-i kis templomkert, ahol gyönyörű, nekünk kicsit szokatlanul precíz rendben egymás mellett kis, virágos sírok fekszenek.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy mi a halálunkban is rendetlenebbek vagyunk, mint nyugati szomszédaink?
- Mondjuk inkább azt, hogy kevésbé szeretjük az egységes sírkert képét. Ahogy Nyugatról keletre tartunk, úgy színesednek a temetők.
- Ez mit jelent?
- Egy amerikai temetőben nincsenek sírhalmok, egységes sírhelyek vannak, egyforma méretű sírkövekkel. Az egész gyönyörű, rendezett képet mutat. A Fiumei úti temetőben létrehoztunk egy ilyen, sírhalom nélküli parcellát. Először még csak kisebbfajta halmok jelentek meg benne, majd egyre nőttek a hantok. Volt, aki lekerítette, majd virágokat ültetetett köré, hogy minél jobban elkülönüljön a többitől.
- "Az én sírom az én váram"?
- Valahogy így. És persze jól nyomon követhető a presztízs is. Ha a szomszéd nyolcvancentis sírkövet állít, akkor én egymétereset. Ha ő lekeríti, akkor én dupla bukszust ültetek a sír köré. Ettől aztán a magyar temetők zöme inkább az elhunyt családjának az ízlését, mint egy hagyományt vagy kultúrát mutat.
- Ön biztosan egy sor újítást is bevezetett, feltehetőleg érdekes külföldi példák alapján. Mik ezek, és mennyire fogadják el az emberek?
- Bevezettük például a temetkezési előtakarékosságot, amihez egyre többen folyamodnak, hogy amikor eljön haláluk órája, ne a gyerekeiket terheljék a temetés költségeivel. Van temetkezési kölcsön is, de az kevésbé népszerű.
- Merthogy aki visszafizetné, az már nem tudja... Bocsánat, rossz vicc volt. Egyéb formai újítások?
- Szeretem az olasz temetőket. Rendezettek, áttekinthetőek. Egységes kép, egységes sírkövek, nagyon szép. Ezt nemrég kipróbáltuk. Kiállítottuk a választható gránitköveket, s ez láthatóan tetszik az embereknek.  Szokás az olaszoknál, hogy a koporsókat nem feltétlenül a földbe temetik, hanem, akárcsak az urnákat, falba. Ez már nálunk is lehetséges Farkasréten, és nagyon szép, egységes temetői kép alakul ki általa. Aztán persze van, amit nem tudtunk bevezetni. Minden olasz temető kapujában kikészítve várja a látogatókat a kislapát, kanna, ásó. Bárki elviszi, ápolja a hozzátartozója sírját, majd visszaviszi. Kipróbáltuk, de jóformán naponta pótolni kellett az eltűnt eszközöket.
- Mintha kevesebb lenne az ön tevékenysége nyomán a fekete szín a temetőben. Nem szereti a feketét?
- Nem szívesen hordok feketét, de hogy itt mi milyen színű, az nem csupán az én ízlésem. A temetőknek is vannak speciális tervezőik, szakemberek alkotják meg a sírhelyeket, tervezik meg a ravatalozókat. Ez is egy szakma. Azzal pedig egyetértek, hogy ugyanolyan kegyeletteli és ünnepélyes lehet a bordó vagy az ezüst.
- Temetői rendezvényeket is bevezetett. Nem túlzás ez?
- Egy temető egyben kulturális központ is. A Fiumei út például közpark, szoborpark, múzeum, kulturális emlékeinkkel. Iskolák járnak ide irodalom- vagy történelemórát tartani. Jönnek turistacsoportok is, s idegenvezető viszi őket végig a temetőn. Idén június 3-án harmadszor rendezzük meg a csend napját. Kis temetői vasúttal visszük körbe a látogatókat, fotó- vagy egyéb kiállítás és egy színvonalas koncert is a program része. Tavaly Varnus Xavér adott koncertet, idén Fassang László orgonaművész játszik.
- Ez már az üzleti tevékenység része? Hiszen önnek egy részvénytársaságot fenn kell tartania.
- Nem, a rendezvényeink ingyenesek. A bevételeink a szolgáltatásokból, kellékekből származnak. Ettől vagyunk nyereségesek. Évente 80-100 millió forintos nyereséget termelünk.
- Ha temetőt üzemeltetni nyereséges vállalkozás, miért nincsenek magántemetők?
- Ha nekünk kellett volna megvenni és felparcellázni a hatalmas területeinket, akkor nem lennénk azok. Egy parcella kialakítása legalább húszmillió forint. S hiába tűnnek drágának a sírhelyek, 50 és 130 ezer forint közötti áron válthatók meg, de 25 évre adjuk ki őket. A magántemetők versenyt is feltételeznének, de ezt a temetkezési törvény nem teszi lehetővé. Így a szolgáltatásokat sem lehet reklámozni.
- Miért ne reklámozhatná magát bárki, aki egyedi temetési szertartást vagy kellékeket kínál? Nem álszenteskedés ez? Így is óriási üzlet a koporsó, a sírkő, a szemfedő, a koszorú - hadd ne folytassam a sort.
- A temetés közszolgáltatás, kegyeleti aktus. Nem lenne ízléses kitenni a minden áron való versenynek.
- Gyönyörű prospektusuk van magyarul, angolul. Vannak külföldi "klienseik" is?
- Kevés a külföldi. Aki elmegy, azt magyar földről általában hazaviszik eltemetni. Csak azt nem értem, hol vannak a kínaiak! Bár lehet, hogy ide jobbára a fiatalok jöttek, s körükben még nem aktuálisak a mi szolgáltatásaink.

Névjegy
Simóka Kálmánné egyiptológusnak készült, de szülei nem tudták vállalni taníttatását. Közlekedési szakközépiskolát végzett, a közgazdasági egyetemet pedig már a Bőr- és Cipőkereskedelmi Vállalati munkahelye mellett, esti tagozaton végezte el. Az egyetem után a Pénzügyminisztériumba került, államtitkárságig vitte, később a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezetője lett. Közben doktorált, adótanácsadói diplomát szerzett: a tanulást szerinte soha nem szabad abbahagyni. 1998-ban elmozdították állami állásából, amit nehezen élt meg. Céget alapított, de állítja, született közszolga. Így 2000-ben megpályázta s meg is kapta a Fővárosi Temetkezési Intézet vezetői posztját. Két felnőtt lánya és egy unokája van. Mindig feltűnően elegáns, de nem szereti a fekete színt.