Napelem a pásztorház tetején

Tűzifát továbbra aprítanak a pusztában a hortobágyi pásztorok, és a slambucot is maguk főzik bográcsaikban, de már az nem okoz gondot, ha lemerült mobiltelefonjaikat messze a lakott területektől, olyan helyen kell feltölteniük, ahol nincs vezetékes áram.
A hortobágyi legelők állat nélkül elképzelhetetlenek - csakhogy rátermett embereket is kell találni, akik vállalják a pásztorkodással együtt járó sajátos életformát. Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. igazgatója állítja: nemcsak segíteni kell a pásztorokat, de meg is kell becsülni munkájukat. Annál is inkább, mivel távol az otthonuktól csupán a csillagos égre, a kutyájukra és a botjukra támaszkodhatnak, néha pedig a mobiltelefonjukra. Az utóbbi feltöltéséhez azonban vezetékes áramra is szükség van a többnapos "szolgálat" során. A szállások viszont a puszta mélyén helyezkednek el, ahol nincs áram. Egy nagyobb szabású terv részeként azonban már az elmúlt évben kilenc hortobágyi nyári pásztorszállásra napelemeket telepítettek, amivel villamos energiát nyertek. Ennek köszönhetően a pásztorok esténként világítani tudnak, s feltölthetik telefonjaikat, ami elengedhetetlen a családdal vagy épp az állatorvossal való kapcsolattartáshoz. Sőt, kisebb hűtőszekrényeket is működtethetnek, és a vízhúzásban is segítségükre van az elektromos szivattyú.
Az idén négy telelőhely pásztorszállásainak a gázfűtését váltják ki napkollektorokkal és hőszivattyúkkal. Az utóbbi lényege: a földbe fektetett csőhálózat segítségével a 16 fokos állandó talajhőmérsékletből hoznak létre 60 fokos fűtővíz- hőmérsékletet. Ezzel fűtik a szállásokat és teszik lehetővé, hogy meleg vízzel tisztálkodhassanak a pásztorok. A modern életkörülmények megteremtéséhez a 65 milliós fejlesztés költség fedezésére 60 százalék az Unióból érkezik (két lépcsőben), 40 százalék pedig önerő.

Nehéz munka
Kétszáz életerős pásztorember őrzi a jószágokat a nagy kiterjedésű hortobágyi legelőkön. Ők azok, akik vállalják a "kinn hálást" a legeltetési időszakban: tavasszal elhagyják a telelőket, s csak akkor térnek vissza, amikor a jószág "havat hoz a hátán". Közben pedig embert próbáló viszonyok közt élnek a rájuk bízott állatokkal. A magyar pusztán tizenkét nagy gulyába járatják a szürkemarhát. Rajtuk kívül kétszáz ló, tízezer szarvasmarha és ötvenezer juh járja a pusztát.

Fűtés
Külföldön ismerkedtek meg már jó pár évvel ezelőtt a környezetet kímélő - megújuló energiaforrásra alapozott - fűtési rendszerekkel a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. szakemberei. Ám a magas beruházási költségek miatt ki kellett várniuk az uniós pályázati lehetőségeket. Gencsi Zoltán igazgató szavaival: "A mi kis pásztor-tündérországunknak a fennmaradását segítik ezek a korszerű fejlesztések."