Sírjaink hol domborulnak?

Az idézet abból a levélből való, amelyet a budapesti Kúnné Karádi Máriától kapott Havasi János újságíró. Ez a történet is bizonyítja számára, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem nyugodtak bele szerettük elvesztésébe, vagy ha igen, legalábbis szeretnék tudni, hol nyugszik, s ezért van szükség teljesen ingyenes szolgáltatására, az általa indított háborús keresőszolgálatra.
A történet jó évvel ezelőtt kezdődött el, akkor, amikor Havasi János a Magyar Televízióban elindította a Sírjaink hol domborulnak? című műsorát. Azóta kilencven katonának a sírhelyét sikerült azonosítania, s azokról a rokonokat értesíteni.
Keresőszolgálatát nem egyedül végzi, hanem Bús János segítségével. A hadtörténész Béke poraikra című kétkötetes művében Szabó Péter szerzőtársával közösen állít emléket a doni harctéren, illetve a Kárpát-medencében folyó hadműveletek során elesett katonáknak és munkaszolgálatosoknak. A kötetekben listát is közölnek, az elsőben 28 ezer nevet, halálozási és temetkezési helyet, a másodikban 42 ezret. Készül a harmadik rész is, amelyben 12 ezer név szerepel majd, a nyugati hadszíntereken, illetve fogolytáborokban elhunytaké.
A újságíró és a történész most újabb vállalkozásba kezdett, a világhálón indítottak háborús keresőszolgálatot. Civil kezdeményezésüket a már meglévő állami és társadalmi intézményekkel, egyebek között a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal és annak intézményeivel, például a hadisírgondozó irodával - melynek munkáját a közelmúltban mutattuk be olvasóinknak - szorosan együttműködve szeretnék végezni.
Ezért hozták létre honlapjukat (www.haboruskeresoszolgalat.hu), amelyen bárki utánanézhet, hol lelhető fel rokonának, ismerősének sírhelye. Ha eredménytelen a kutakodás, szívesen vállalnak közvetlen nyomozást, adatgyűjtést és adatközvetítést is a XX. század háborús eseményei során eltűnt, elhunyt személyeket illetően.
Szolgáltatásuk újdonsága a kétirányúság. Nemcsak a hősi halottakról igyekeznek adatokat gyűjteni, hanem a hozzátartozókat is tájékoztatják eltűnt szerettük sorsáról, amennyiben ez az elmúlt évtizedekben nem történt meg. Éppen ezért kérik, hogy a településeken lévő háborús emlékművekről küldjenek részükre olyan fényképet, amelyen kivehető a hősök neve. Akinek nincs lehetősége a fénykép elküldésére számítógép segítségével, az küldheti a következő címre is: 7603 Pécs, Postafiók 107.
Végül, biztatásul, találomra egy példa a szolgálat sikeres kereséséből. A vókányi születésű Stocker Antal 1944-ben Mohácsról vonult be. Hozzátartozói több mint fél évszázadon át hiába keresték nyomát, semmit sem sikerült megtudniuk róla, ezért fordultak a keresőszolgálathoz, amely a Honvédelmi Minisztérium orosz eredetű adatbázisából megállapította, hogy a honvéd 1944. szeptember 20-án, a Bihar megyei Mezőgyár térségében esett fogságba, majd az ukrajnai korosztyeni táborba szállították. Itt halt meg 1945. február 15-én, a láger temetőjében helyezték örök nyugalomra.