Viszik, ami nincs lebetonozva

Több mint egy mázsa, méreggel permetezett szemes borsót találtak egy tiszavasvári gépkocsiban a minap. Az öreg autót a helyi rendőrök ellenőrizték, s miután a sofőr nem tudta igazolni a borsó eredetét, vizsgálatot indítottak. Hamarosan kiderült, hogy a kiváló minőségű szemek a vasvári Zöld Mező Szövetkezet földjén teremtek, s az előző éjjel lopták.
Majd' másfél mázsa borsót természetesen egy család nemigen bír megenni, de a faggatáskor kiderült: nem is saját fogyasztásra szedték. Hanem eladásra - s már adtak is el belőle a tiszavasvári és a nyíregyházi piacon. Tetézte a bajt, hogy a megdézsmált borsótáblát állati kártevők ellen korábban kétfajta méreggel is lepermetezték, s a lopás idejére a méreg még nem bomlott le. Szerencsére komolyabb baj nem történt. Mindenesetre az ÁNTSZ, hogy felkészítse a leendő tolvajokat a következményekre, kiadott egy nyilatkozatot. Eszerint a két szóban forgó permetszer közül a piretroid hatóanyagú Rapid CS mérgezésének tünetei viszonylag enyhébb lefolyású kötő- vagy nyálkahártya-gyulladás, hányinger és izomfájdalom. A BI-58 nevű rovarölő szer azonban már veszélyesebb, súlyosabb esetben mellkasi fájdalom, asztmaszerű légzészavar, látásromlás, végül eszméletvesztés is bekövetkezhet a hatására.
A szóban forgó szövetkezet ügyvezető elnöke, Várkonyiné Kerekes Zsuzsa érdeklődésünkre elmondta, a fenti eset egyáltalán nem egyedi Tiszavasvári környékén. Az elmúlt másfél évtizedben ültetvényeiket számtalanszor megdézsmálták. A tolvajokat az sem riasztja el, hogy az előírások szerint minden egyes parcellájuk mellett figyelmeztető táblákat helyeznek el, közölve a vegyszeres védekezés dátumát s a vegyszer lebomlási idejét. Ám sokszor még a táblákat is ellopják. A szövetkezetben egyébként, amely részese a környezetvédelmi agrárprogramnak, az átlagosnál jóval szigorúbban veszik a növényvédelmi és növény-egészségügyi előírásokat, de a mezei lopások megakadályozására egymagukban képtelenek. Már előre félnek a csemegekukorica szezonjától, mert eddigi tapasztalataik szerint az ugyanolyan kapós, mint a borsó.
A városban sajnos önálló mezőőri szolgálat nem működik. A szövetkezetnek azonban van egy főfoglalkozású mezőőre, akinek önkéntes segítője is akad. Az egymástól távol eső táblákat - az idén a Zöld Mező hatvan hektár zöld- és nyolcvan hektár vetőmagborsót termeszt - azonban így se képesek megvédeni, hiszen a tolvajok rendszerint éjjel érkeznek. Pillanatok alatt lekaszálják és zsákba gyömöszölik a száras borsót, s már el is tűntek. A szemeket már otthon fejtik ki, majd viszik az orgazdához, aki aztán porciózza és továbbadja az őstermelői papírral is rendelkező kereskedőknek.
A korábbiaknál sokkal szigorúbb ellenőrzéseket határozott el a mérgezett borsó árusítását hallván a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei növényvédelmi igazgatóság. Szőke Lajos, a szolgálat vezetője szerint a korábbi szúrópróbaszerű ellenőrzések helyett ezentúl minden piacot rendszeresen ellenőrizni fognak, bár a piacfelügyelőségek eddig is ezt tették. Nehéz dolguk lesz, hiszen amíg akadnak őstermelők, akik megveszik és képesek a saját termésükhöz keverve kínálni a lopott árut, addig lesznek tolvajok is.

Méreg és áram
A nyíregyházi tanyavilágban kóboroltam a minap. A kocsit lezártam és elindultam a homokutakon. A tirpák tanyabokrok szabályos kis falucskák, másfél-két kilométer is megvan egyikük-másikuk között. Sütött a nap, meleg volt, megszomjaztam. A tanyakapuk pedig zárva.
Valahol Füzes-bokor környékén már a kiszáradás fenyegetett, mikor megláttam egy útra kihajló cseresznyefát. Nekiestem. Még nem volt teljesen érett, a kihajló ágakról gyorsan el is fogytak az ehető szemek. Bent a kertben viszont gyönyörű szép gyümölcs piroslott. Átléptem hát a drótkerítésen, mikor megütötte orromat valami furcsa, kellemetlen szag. Biztosan gyomirtóztak valahol - legyintettem, aztán megraktam rendesen mindkét zsebem. Már kint sétálgattam megint, mikor felfedeztem a fák közt a nagy táblát: "Vigyázz! Erős méreggel permetezve!" Mint forró parazsat hajítottam el a cseresznyét, s megszeppenve fordultam nyomban vissza. De ekkor a kis víkendházat is észrevettem a fák között. Előtte meg a másik táblát: "Vigyázz! A kerítésben magasfeszültség!"
Kivert a veríték. Mert nem elég, hogy kis híján megmérgeztek, de még az áram is agyonüthetett volna!
Nem volt ez itt így mindig. Meg sehol az országban - csak az utóbbi másfél-két évtizedben jött szokásba. Gyermekkoromban mi még annyi szőlőt, meggyet, almát, cseresznyét ehettünk a más kertjében, szőlőjében, amennyi csak belénk fért. Egyetlen szabály létezett csak: a kertből nem lehetett gyümölcsöt kivinni. És betartottuk, pedig nem volt akkoriban kerítés, az áram pedig senkinek eszébe se jutott.
A kertek, a mezők mai dézsmálói sajnos nemigen ismerik e regulát. Aki ma beszabadul a máséba, az a legtöbb esetben eszement ámokfutást rendez. A gyümölcsfa ágait lehasogatja, a bokrokat letöri, a szamócát, a dinnyét letapossa. Meg a spárgát, a borsót is, amivel nagyobb kárt okoz, mint magával a lopással. Mert az többnyire pár száz, esetleg pár ezer forintos bosszúság csupán a gazdának. A letört faágak meg a letaposott növények látványa viszont szabályos arculcsapás.  Amit egy ideig tűr-tűr az ember, aztán - vagy visszaüt, vagy áramot vezet a kerítésbe.
Vagy abbahagyja végleg a vetést, a metszést, a kertápolást. De egyet akkor sem fog tenni soha. Hogy lehasogassa, megtapossa a más fáját, veteményét. Legyen bármilyen szomjas, éhes.

Szigor, ellenőrzés nélkül
Nemcsak permetezett terményt lopnak már, hanem növényvédő szert is, bár a végeredmény ugyanaz: szermaradvánnyal teli táplálék, megmérgezett fogyasztó.
A növényvédő szereket azért éri meg ellopni, mert drágák. A hatályos jogszabályok a szereket különböző kategóriákra osztják, és a veszélyes, nagyon tömény anyagokat - elsősorban gyomirtókat - csak egyetemi végzettséggel és kamarai tagsággal rendelkező növényvédelmi szakember segítségével lehet megvásárolni. Ezek a gyomirtók ugyanakkor rendkívül vonzóak, mert néhány gramm is elég lehet egy hektárra - ennek megfelelően az árak kilónként, literenként akár az egymillió forintot is meghaladhatják.
- A tolvajok nagyon tudják, mit visznek - mondja Kárpátiné dr. György Katalin, a Növényorvosi Kamara titkára -, egy cipősdobozkába pedig akár több tízmillió forintos érték is beleférhet. Hasonló a helyzet a határon túlról csempészett, ismeretlen eredetű és hatású, feketén árusított vegyszerekről.
A jogszabályok szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a mérgek tárolására vonatkozóan, ez azonban édeskevés ahhoz, hogy egy szövetkezet kieső raktárából ne vigyenek el a tolvajok értékes mérgeket. Mára már sok helyen integrátoroktól kapják a gazdák a termeléshez szükséges anyagokat, hitelbe: így az egész évi mennyiség már a gazdasági év elején rendelkezésre áll. A raktár külön őrzésére viszont nincsen pénz. Kárpátiné dr. György Katalin szerint az árut házaló boltokban, csomagtartóból értékesítik. Az illegálisan beszerzett szert használó termelőt elvileg nem lenne nehéz megfogni. Növényvédelmi ellenőrzés során ugyanis be kell mutatni a permetezési naplót, mellé a felhasznált szerek vásárlását igazoló számlákat, ha pedig a gazda olyan anyagot is kiszórt, amelyhez növényvédelmi szaktanácsadó vénye szükséges, akkor azt is be kell mutatnia. Mindemellett laboratóriumban elemzik az árut: ezzel végképp ki lehet szűrni a csalókat. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálat munkatársai a nagykereskedéseket és a termelőket is ellenőrzik, azonban míg az előbbieknél rendszerint nem találnak hiányosságot, az utóbbiaknál szinte semmiféle hatása nem lehet az ellenőrzéseknek.
A növényvédelmi hatóság létszámát ugyanis olyan mértékben csökkentették (a korábbi harmadára-ötödére), hogy gyakorlatilag a termelők ellenőrzése lehetetlenné vált. Évi egy-két piaci vizsgálatra maradt kapacitás egy olyan helyzetben, ahol már nem néhány nagyüzemet kell ellenőrizni, hanem sok ezer önálló gazdát. (A százezerre tehető "álőstermelőkről" nem is szólva.)
Első pillanatban megoldásnak tűnhet a mezőőri szolgálat megerősítése. Csakhogy évek óta alig ezer szakember - korlátozott szankcionálási lehetőséggel - óvja a mezei jószágot. Három falura alig jut egy. Nem is képes megakadályozni a milliárdos károkozást.

Egymást etetniby
Arról van szó, hogy az állam ezt sem akarja csinálni. Nem őrzi helyettünk a terményt, sőt a jelen helyzetben nem is ellenőrzi, hogy meg van-e permetezve vagy nincs: nagyon jó kis szabályaink vannak, mellé meg egy végletekig lerongyolt ellenőrző rendszerünk. A növényvédelmi hatóság munkájának jelentős része ma abból áll, hogy a légi felvételen parlagfüvet keres, mert azt hamarabb észreveszi a jónép, hogy taknya-nyála egybefolyik az allergiától, minthogy kiszúrná a borsófőzelékben a rovarirtó bukéját. A piacon mindenki azt árul, amit akar, évi egy-két szúrópróbaszerű ellenőrzés senkit nem riaszt el semmitől. Most joggal hőböröghetnénk, hogy miért van így, de felesleges: ez van, ezzel kell dolgozni.
A labda a leleményes fogyasztónál, illetve a tisztességes termelőnél van. Mit lehet tenni? Ha egy kicsit szemügyre vesszük, mi történik a biotermékek piacán, választ kaphatunk a kérdésünkre. Van egy biotermelőket ellenőrző szervezet, elégséges létszámmal, és ennek van egy bélyegzője. Amire ráütik, abban az égvilágon semmilyen káros vegyszer nincsen. Aki mégis csalna, azt a mondott szervezet - a Biokontroll Kht. - fenékbe rúgja, a termékről leveszi a pecsétet, és az illető mehet vissza az államilag ellenőrzött - vagy inkább államilag ellenőrizetlen -, szélesebb piacra. Kialakult egy olyan ellenőrzési- és minősítési rendszer, amelyben a vevők megbíznak. Következésképpen az áruért megadják a magasabb árat, mert tudják, hogy a termék az, ami rá van írva. Ezt pedig nemcsak biotermékkel lehet megcsinálni: előbb-utóbb akad a hagyományos termékek minősítésére is jelentkező.
Ha az állam nem ellenőrzi, mivel etetjük egymást, ellenőrzi más. Az élhet sokáig, aki megadja a minősített termékért a húsz százalékkal magasabb árat. Ronda dolog kimondani, de lesz, aki ezt nem teheti meg. Aki teheti, jobb, ha elkezdi most. Ha nem nézünk valamilyen megoldás után, mindannyiunknak meg kell szoknunk a rovarirtó zamatát.

Ujvári Sándor felvételei