Hová lett a fekete lé?

Az alvilág a kilencvenes években nemcsak az olajszőkítésből szerzett vagyonokat. A kialakuló bandák - melyek egy ideig fej-fej mellett gyarapodtak, aztán pedig rendre összecsaptak s kiszorították például az ukrán maffiát - kialakították többek közt a védelmi zsarolásokra szakosodott üzletágaikat. Ezekről megannyi vendéglős, kocsma- és bártulajdonos, szerencsejáték-barlangot üzemeltető vállalkozó lenne képes rengeteget mesélni. Aztán ott volt a délszláv háború, mely szinte természetes módon alakította ki a fegyvercsempészetet. A droghálózatok csírái szintén ezekben az években vertek gyökeret.
Aztán az évtized végétől, az új évezred elejétől egyre nagyobb üzlet lett az illegális cigaretta-behozatal. A borhamisítás, szeszcsempészet viszont már vagy másfél évtizede termeli az óriási hasznot a feketegazdaságban.
Ezek irányítóit, a bandák számát, mozgásterét az arra szakosodott rendőrségi, pénzügyőri szakcsoportok jól ismerték-ismerik. Erről gyakorta nyilatkoztak a sajtóban. Mégsem tudunk igazán sok nevet felsorolni közülük, talán tucatnyi azon ügyek száma, melyek a bíróság elé kerültek. Vajon miért? - tehetnénk fel a kérdést. Vajon ez az állítólag billió forintokban mérhető, másfél évtizede tartó károkozás nem járult hozzá az ország jelenlegi állapotának kialakulásához?

Feltört újra az olajügy
Elrabolták, megverték és a Duna-parton autóból kidobták Kármán Irén újságírónőt. Innentől kezdve a szálak az olajügyekhez vezetnek. Vagy a Cattani-nyomozócsoporthoz. Vagy egyáltalán sehová. Mindez két hete történt, s azóta napról napra több információ lát napvilágot, de semmi sem tisztázódott.

Kármán Irén újságírónő könyvet írt, illetve dokumentumfilmet forgatott az olajmaffiáról. Ennek lapjain a legfontosabb szereplő Sándor István nyugalmazott rendőr alezredes, aki "Papa" néven vált ismertté. A könyv megjelent, a film megvásárolható, az újságírónő pedig új munkába kezdett: ezúttal a rendszerváltás után az alvilág, a rendőrség és a politika kapcsolatait feszegető speciális nyomozócsoport munkáját kezdte górcső alá venni egy fikciós film számára. Ebben legfőbb segítője Labancz István, a Polip című filmsorozat felügyelője után Cattani-csoportnak nevezett nyomozócsoport egyik régi tagja volt. A társaságot nyolc hónap munka után szüntették meg, 1991-ben.
A bűncselekmény körül annyi kérdőjeles szál van, hogy az elérhető információk alapján lehetetlen közöttük rendet tenni. A hír kipattanása után a közvélemény, a média, sőt maga a sértett is úgy vélekedett, hogy a már huzamosabb ideje napvilágra került olajügyi munka miatt szerezte életveszélyes sérüléseit. A közfelháborodás élére maga a miniszterelnök, illetve Szili Katalin házelnök állt, aki azonmód kijelentette, hogy az olajügyben nyolcvanöt évre titkosított akták - a parlamenti olajbizottság jelentésének bizonyos részei, illetve az utóbb felmentett Sándor István perének anyaga - közül azokat, amelyeknek nyilvánosságra hozatala nemzetbiztonsági érdeket nem sért, mindenki megismerheti. A megfelelő dossziékat kormánybizottság válogatná ki.
A sajtó azonban napi szinten állt elő újabb fordulatokkal. Fény derült arra, hogy Kármán Irén és volt informátora, Sándor István között fél évre visszamenő konfliktus van: a volt rendőr mondta el a Népszabadságnak, hogy Kármán Irént "gyengéd szálak" fűzték az olajügyekben sokáig eredménytelenül körözött Portik Tamáshoz, mire az újságírónő is manipulációval vádolta egykori munkatársát. A közelmúltban folyó munkával kapcsolatban is felszínre kerültek zavaró részletek: a Cattani-nyomozócsoport történetéről az újságírónőt tájékoztató Labancz Istvánról nyilvánosságra került, hogy neve felvetődött Tasnádi Péter vagyonvédelmi vállalkozó régóta húzódó perében, az erőszakos cselekmények sorával vádolt Tasnádi cégének alkalmazottjaként.
Időközben a Nemzeti Nyomozó Iroda indított vizsgálatot a megvert újságírónő ügyében, ötmillió forintot ajánlva a nyomravezetőnek. Közben az áldozat tizenhat éves fiát kihallgató rendőrökkel szemben kényszervallatás címén rendeltek el nyomozást - annak gyanújába keveredtek, hogy minden áron olyan vallomást próbáltak kicsikarni belőle: maga verte el édesanyját baseball-ütővel.
A hirtelen napvilágra kerülő információk rettenetes káosza lázas háttértevékenységre utal. A sajtóértesülések egy része a kezdetben hősként ünnepelt újságírónő szerepét igyekszik árnyalni. Nem könnyítette a helyzetet, hogy Kármán Irén honlapján kikérte magának a jobboldali pártok támogató nyilatkozatait, mondván, részesei voltak az olajügyeknek és megakadályozták az azokat feltáró, s az Orbán-kormány idején tíz hónapig működő Pallag-bizottság munkáját - ám a legtöbben úgy vélik, hogy az olajügyekben valamennyi politikai erő érdekelt volt. Amiben továbbra is sokan sorakoznak fel Kármán Irén mögött, az az olajügyben titkosított dossziék nyilvánosságra hozatala - a szkeptikusok viszont azt állítják, hogy az olajbizottság eleve nem rendelkezett érdemi információkkal, mert azokat az érintett hatóságoktól meg sem kapták. Így az akták kormányzati megrostálás után való részleges felfedése csak a káoszt fokozhatja, illetve bűnbakok kinevezéséhez vezethet.

Óriási volt az üzlet
A rendszerváltás után elvált egymástól az államilag támogatott háztartási tüzelőolaj, illetve az ezzel gyakorlatilag megegyező összetételű dízelolaj ára. Az állam - úgymond a szociális feszültségek megakadályozása érdekében - nem akarta felemelni a tüzelőolaj árát, viszont szüksége volt a dízelből, mint üzemanyagból származó bevételekre. Így könnyű volt jelentős haszonhoz jutni, ha az ember tüzelőolajat vett és azt dízelnek adta el. Ezért 1991-ben a kormányzat elrendelte, hogy a tüzelőolajat fessék pirosra egy olyan anyaggal, ami károsítja a gépjárművek motorját. Az országba behozott tüzelőolajat vámkezeléskor kellett megfesteni, ami alkalmat adott a korrupcióra - ugyanakkor a piros festéket kénsavval semlegesíteni lehetett, aminek köszönhetően az olaj visszanyerte eredeti színét. Ez a jogszabályi háttér, illetve későbbiekben a halasztott vámfizetés lehetősége temérdek visszaélésre adott alkalmat. E szervezett bűnözői tevékenység egészen 1995-ig tartott, amikor is a kettős árrendszer megszűnt, majd 1998-ban, a jövedéki adóra vonatkozó törvénnyel a kiskapu végleg bezárult.
Az 1999-ben felállított, Pallag László kisgazda képviselő által vezetett parlamenti bizottság munkáját idő előtt berekesztették. A koronatanú, Nógrádi Zsolt a politikai elit számos tagját azzal vádolta, hogy együttműködtek az olajmaffiával. A bizottság az állami szervektől sem kapta meg a bekért információkat, végül az "olajtanú" és Pallag László kártérítési perek sorát vesztette el a megvádolt politikusokkal szemben.
Az eseményekben a közvélemény a politika, a bűnüldözés és az alvilág összefonódását látta és látja mind a mai napig.

Rejtelmek, ha zengenek
Most majd jól nyilvánosságra hozzák az olajügyet. Persze annak is vannak olyan részei, amelyeket nem lehet - ezeket majd nem hozzák nyilvánosságra. Elvégre a magyar állam nem hozhatja nyilvánosságra, hogy kik is az ő titkos szolgái. Akkor már nem lennének titkosak. Így viszont van egy kényelmetlen érzésünk: hogy a folyamatos ordítás, ami itt olajügyben folyik, ködfüst, tűzijáték, gumicsont nekünk, újságíróknak, illetve Önöknek, olvasóknak.
Vannak titkok, amelyek már el vannak szúrva. Aki ebben az ügyben megszólal, gyanús; aki lapít, hallgat, az még gyanúsabb. Kármán Irén munkáját egy hét alatt annyian kérdőjelezték meg, annyian mondták, hogy nem is derített ki semmit, hogy volt olajmaffiózóval van bizalmas, magánéleti kapcsolata, meg hogy igazából meg se verték - hogy az már tényleg elindítja az emberben az összeesküvés-elmélkedőt. Ezért is teszi félre fejben az olajügyet, amiről nem tud eleget. Akkor inkább nézzünk olyan dolgok után, amelyeknek titoktalanítása még nem veszett fejsze nyele.
Az Index internetes újság kéri a Gazdasági Minisztériumtól a Hankook gumigyárral kötött szerződés nyilvánosságra hozatalát. Nem kaphatja meg, mert üzleti titok. A HVG gazdasági hetilap egy szocialista EU-képviselő tanulmányaira vonatkozó adatot vár a pécsi egyetemtől. Nem kaphatják meg, mert személyes adat. És akkor nem beszéltünk ügynökügyekről, amelyek a könyökén jönnek ki mindenkinek, és amelyeket már nem is akar piszkálni senki, annyira foghíjasak az akták. Az egészre csúcsnak ott van a pártfinanszírozási rendszer, ami abból a fikcióból indul ki, hogy egy párt választási kampányához háromszáznyolcvanhat millió forint elég, holott csak a kiragasztott plakátok tízszer többet érnek. Na ez például nem titok.
Az viszont rejtély, hogyan gondolja bárki is, hogy fals, keresztbe-kasul csepegtetett információk alapján érdemben lehet a sorsunkról dönteni. Vagyis működtetni egy rendes demokráciát.

Kinyílnak a dossziék
Már júliusban és augusztusban nyilvánosságra hozzák az olajügyekben titkosított iratok egy részét - jelentette be Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő, tárca nélküli miniszter. Véleménye szerint a dokumentumok nyolcvan százalékának fel lehetne oldani a titkosítását.
Állítólag 60 ezer oldalnyi iratról van szó, s rengeteg kérdés merül fel a titkosítás feloldását illetően. Egy kérdést talán mindenki feltesz magában: milyen információ az, mely egyszer 85 évre titkosítható, azután pedig néhány hét alatt feloldható? Mindenesetre a titkok gazdái, vagyis a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Pénzügyminisztérium, a Vám- és Pénzügyőrség, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata és a honvédelmi tárca egy hetet kapott arra, hogy mérjék fel, milyen lépéseket kell tenniük az ügyben.

Ki kicsoda
Sándor István
Más néven "Papa", nyugalmazott rendőr alezredes, az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságának volt felderítő tisztje. Munkája során került kapcsolatba az olajmaffiával, az olajbizottság előtt is megjelent, perbe fogták okirat-hamisítás és hivatali visszaélés vádjával. A vád alól végül jogerősen felmentették, a per iratait nyolcvan évre titkosították, jelenleg huszonnégy millió forint kártérítésre perli a magyar államot az előzetesben eltöltött hat hónap miatt.
Cattani-csoport
Az 1991-ben működő elit rendőrségi csoport célja az volt, hogy felderítse a politika és az alvilág összefüggéseit. Munkájuk eredményessége vitatott, bár sok idejük nem is volt a munkára, miután nyolc hónap után a szervezett bűnözés elleni küzdelmet területi csoportokra osztották, ezzel a Cattanit feloszlatták. Munkájuk eredményét titkosították.
Energol-csoport
Az olajüzlet második szakaszában, amikor a halasztott vámfizetés lehetősége miatt már sokkal szervezettebben, nagyobb méretekben lehetett csalni az üzemanyaggal, ez az üzleti csoport állítólag a Conti-Car csoporttal karöltve üzletelt az olajjal. Perük jelenleg is folyik. Volt marketingigazgatójuk, P. Tamás a vádak elévüléséig nem került kézre, jelenleg üzletemberként tevékenykedik. Kármán Irén a megtámadása után elismerte, hogy gyengéd szálak fűzik a férfihez.
Nógrádi Zsolt, az olajtanú
Az ő állításaira alapozták a Pallag-féle olajbizottság munkáját. Személyét titokban kívánták tartani, de kiszivárgott a sajtóba. Azt mondta, hogy tagja volt az olajmaffiának, és hogy a szálak az akkori belügyminiszterig, Pintér Sándorig vezetnek. Állításait az olajbizottság nem tudta ellenőrizni, a vizsgálatot hamarosan megszüntették, a jelentést titkosították.
Karancsi Tibor
A szeghalmi kapitányság volt főnyomozója, aki a kilencvenes években botrányt robbantott ki azt állítva, hogy a Békés megyei rendőrség együttműködik az olajmaffiával. Legnagyobb port az az eset vert fel, amikor Karancsi és társai tetten érték az olajszőkítőket, majd feletteseik eltávolították őket a helyszínről. A volt szeghalmi rendőr azt is állította, hogy legalább öt kollégáját gyilkolták meg az olajügyekkel összefüggésben, majd a halálukat öngyilkosságnak minősítették.