Peches műszak egymillióért

A műszak végéhez közeledve már épp pakolásszák a rekeszeket a Nagyréde melletti gyümölcsösben, amikor begördülnek az autók. A fák legtöbbjét már megszabadították a terméstől, a ládákba kissé jégverte sárgabarack került. Legfeljebb a konzervgyárba, lének lesz jó.
Az egri munkaügyi felügyelők és a balassagyarmati határőrök szemügyre veszik a területet, s úgy helyezkednek, hogy senki se oldhasson kereket. Az óvatosság nem hiábavaló. Nemrég, valahol másutt, egy hasonlóan rajtaütésszerű ellenőrzés olyannyira megrémítette a napszámosokat, hogy a fejvesztett menekülés hevében átlökték a kerítésen a velük dolgozgató hetvenéves nénikét. Az idős asszonynak lába tört a nagy igyekezet miatt.
Most azonban senki sem szökik el. A barackszedők csendben letelepednek a fák alá. Kezdődik a névsorolvasás. Amíg nem hallgatják meg őket, senki sem hagyhatja el a helyszínt. Előkerülnek az alkalmi munkavállalói, vagyis az AM-könyvek. Ha e kék könyvecskékben nem naprakész a bejegyzés, máris világos, hogy szabálytalanul szorgoskodott az idénymunkás.
- A fiam, a menyem, a feleségem, a sógor meg az após - mutatja be a kényszerű pihenőidő alatt az árnyékban kuporgó rokonokat a szovátai férfi. Tucatnyian kapkodták a gyümölcsöt reggel öt óta, mindannyian román állampolgárok. A bérük 2399 forint a napi hét órára.
- Minálunk otthon legfeljebb hét-nyolcszáz forintnak megfelelő lej a napszám. Három hete jöttünk, egy rész már megyen haza vasárnap. Aztán az őszi munkákra megint visszatérünk - mondja Pivolda Sándor, aki a harmadik idényt tölti itt. Az erdélyi fürdővárosból érkezett 39 éves férfi az iskolakezdésre gyűjt, két gyereke elnyűtte a cipőjét, ruháját.
Nagyrédén - a munkaügyi központ adatai szerint - nagyjából kétszáz romániai vendégmunkás segédkezik a málna- és barackszedésben, majd a szőlőszüretelésben. Busszal érkeznek, ahogy mondják, egy jövet nyolcezer forint. Gyöngyösön vesznek ki szerény albérleti szobát, s hajlandóak akár heti hét napot is gürcölni. Ha összehúzzák magukat, egy szezon végén ötven-hatvanezer forintot vihetnek haza, ami nekik kész vagyon.
- Nem hordjuk, hogy ne mocskolódjon - így magyarázzák néhányan, hogy miért nincs náluk a munkavállalási engedély. Ez persze nem kifogás, a határőrök autóba teszik a román állampolgárokat, s viszik őket a szállásukra a dokumentumokért. Amúgy a határ őrei csak erősítés gyanánt jöttek, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség velük is megállapodást kötött, akárcsak a rendőrökkel. Néha elkel a fegyveresek segítsége: nemrég például az illegális meggyszüretelők közt egy körözött bűnözőre leltek.
Közben a barackosban kiderül, hogy jó néhány AM-könyv bejegyzése nem stimmel. Akad, amelyik teljesen "szűz", azaz soha egyetlen műszakot sem írtak be rovataiba. Némelyikben pedig csak a 2007-es évszám szerepel, s persze hiányzik a négyszáz forintos bélyeg is, amelylyel a közterheket válthatja meg a munkáltató. Ezt egyébként elég a munkaidő végéig beragasztani, de a dátumot már a munka megkezdésekor be kell jegyezni.
- Önt csak tanúként hallgatjuk meg - közlik a munkaügyi felügyelők, amikor egyenként félrevonják a szabálytalanul szorgoskodó barackszedőket, s felveszik a jegyzőkönyvet.
- Épp most akartam beragasztani a bélyeget - magyarázza a bizonyítványát az ültetvény tulajdonosa. A szőkített hajú, rózsaszín melegítős nő amúgy rezzenéstelen arccal fogadja a derült égből villámcsapásként érkező akciót, igyekszik leplezni az idegességét. Nem felesel, nyilván tudja, hogy hiába is tenné. Legfeljebb magában morgolódik: a barack egy részét elvitte a fagy, a másikat a jég, a maradékot meg viszik az ellenőrök…
Nyolc kék könyvből hiányzott a napra pontos bejegyzés. Ez a termelőnek aznap 3200 forint megtakarítás hozott - volna. Így viszont nyolc feketemunkással egyenlő. Emiatt - mivel külföldi állampolgárok - minden személy után a havi minimálbér kétszeresének megfelelő bírságot szabhatja ki a hatóság. A lebukott termelőnek tehát egymillió forintjába is kerülhet a peches műszak.

·- Most felderítjük az alföldi tanyavilág rejtelmeit - mutat a távolba az egyik felügyelő, miután megpillant egy bálázót meg néhány istállót a látóhatár szélén. Lekanyarodunk a főútról, s hamarosan már a legyeket hessegetjük a cefreszagú udvaron, kerülgetjük a kapirgáló tyúkok piszkát. Emitt egy szamár legel, amott a farukat mutatják az istállóban ácsorgó tehenek.
- A haverommal, Ferkóval lakom itt vagy öt éve - vezet a düledező melléképület-félébe egy kistermetű, sovány férfi, s rábök egy koszlott ruhahalomra a sezlon tetején. A másik fekhelyen kölyökkutya heverészik, lépésnyire tőle kiszáradt ételmaradékkal meg rovarokkal tele tányér várja a kútgyűrűben hűsölő, néha besomfordáló házőrzőket. Az állatgondozók szállását a négylábúak sem irigyelnék meg, a takarításra láthatóan nem pocsékolják az időt a közeli Hortról származó legényemberek.
Ferkó és társa havonta tizenötezer forint fizetséget kap. Ehhez járul persze a szállás meg az ellátás. Már tudjuk, szálláson mit értsünk, s a kosztról is fogalmunk lesz, mikor bekukkantunk a hűtőszekrénybe. Több tucat májkrém, néhány szál kolbász és egy jókora darab disznósajt, ez volna az ellátmány. A tehenek mellől nemigen mozdulnak el a fiúk - az élelmet a gazda hordja nekik -, ezért költeni sincs mire. A bérüket így jobbára egy összegben, az év végén veszik fel. Ferkó a horti lakását toldozgatja-foldozgatja belőle, barátjának nincs ilyen gondja, merthogy az ő háza már összedőlt.
Előkerül a fejőnő is, egykedvűen, leszegett fejjel válaszolgat a munkaügyi felügyelők kérdéseire. Tíz éve jár ki a tanyára, reggel hatra érkezik, este fél kilenc, mire hazaindul. A hét minden napján várják a tehenek, szabadságon sosem volt. Se szerződése, se kiskönyve nincs. Akárcsak a fiúkkal, vele is csak szóban állapodott meg a gazda. A fejőnő jobban keres, mint Ferkóék: az ő havi járandósága - csak úgy, zsebbe - húszezer forint.

A feketegazdaság értéke hazánkban megfelel a nemzeti össztermék, a GDP ötödének, összege megközelíti a 4 ezer milliárd forintot. A hatóság legfőbb teendője, hogy fülön csípje a feketemunkások foglalkoztatóit - tudom meg Bakos Józseftől, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) három megyét átfogó, egri központú Észak-magyarországi Munkaügyi Felügyelőségének vezetőjétől.
A Hevesben, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Nógrádban portyázó negyven felügyelő csaknem minden második ellenőrzése valamilyen füles, azaz bejelentés nyomán indul. Akadnak, akik a nevüket és címüket is megadják, ugyanis nem látták a saját szerződésüket, s amiatt aggódnak, hogy fizet-e utánuk járulékot a munkaadójuk. Többnyire azonban névtelenül telefonálók súgják meg, hogy például melyik építkezésen vagy szőlőültetvényen szorgoskodnak szabálytalanul. Megesik persze, hogy elvált feleségek terelik a figyelmet a gyerektartással késlekedő volt párjukra, sőt előfordult, hogy egy anya a saját lányát panaszolta be, de a bejelentések többsége helytálló.
Tíz ellenőrzött munkahelyből hét-nyolcban rendszerint találnak valamilyen szabálytalanságot. A kiszabható munkaügyi bírság harmincezertől húszmillió forintig terjed, a visszaesők egyre magasabb összegre számíthatnak. A szabályszegések csaknem kétharmadára az építőiparban bukkannak, a nyári idényben azonban a mezőgazdaság is feketéllik, s a kereskedelemben meg a szállásadásban is gyakori a zugfoglalkoztatás.
Az OMMF országos statisztikái szerint 2004-ben tízezer, 2005-ben huszonkilencezer, tavaly pedig negyvenkétezer illegálisan foglalkoztatott személyt értek tetten. Idén június 21-éig már a harmincezret is meghaladta ez a számadat. A leggyakoribb stikli, hogy külföldit dolgoztatnak engedély nélkül, nem töltik ki az AM-könyvet, sőt már az is előfordult, hogy radírozható tintával rótták be a szükséges bejegyzést.
Tavaly országosan ötmilliárd forint munkaügyi bírságot szabott ki a hatóság, idén júniusig már 3,4 milliárd forintnál tartanak. Akit jogerősen megbüntetnek, mondjuk amiatt, mert illegálisan foglalkoztatta a dolgozóit, a kiszabott összegnél is többet veszíthet. Kizárják ugyanis a közbeszerzési eljárásból öt évre, ezért eleshet a nagy megrendelésektől, ráadásul két évig nem részesülhet állami támogatásban, s az uniós pénzek reménye is kútba eshet.
Hogyan lehetséges mégis, hogy a fővárosi 4-es metró építésén munkálkodók egynegyede is bejelentés nélkül, szabálytalanul dolgozott? A nagy cégek, azaz a fővállalkozók arra játszanak, hogy az általuk elnyert munkát az alvállalkozókkal végeztetik el, így a kis cégek buknak le egy-egy ellenőrzésen. Korábban jókat bújócskáztak a munkaadók a felügyelők elől: az építkezésen maltert hordó segédmunkások sokszor csak annyit tudtak, hogy: "a Józsi hozott ide minket, a fekete mercedeses" - Józsinak viszont bottal üthették a nyomát. Idén április 1­jétől azonban abban az esetben, ha az alvállalkozót nem találja meg a hatóság, a szabályszegésért a fővállalkozó viseli a felelősséget.

A szolgálati autó ablakából Hatvan környéki építkezéseket vizslatunk. Az út mentén némi mozgolódásra leszünk figyelmesek, egy férfi ráérősen simogatja a készülő üzemcsarnok vakolatát. A kocsink fékez, majd a felügyelők kipattannak, hogy felderítsék a terepet.
- Csak ma kezdtem - vallja rutinosan a vékonydongájú, középkorú kőműves. Igaz, az AM-könyvében a mai dátum sem szerepel, legutóbb egy hete töltöttek ki egy rubrikát. A mester 3500 forintért egyengeti a lábazati vakolatot reggel héttől délután fél négyig, s az egyhangúságot néha egy-egy sörrel oldja. A fándli az övé, a betonkeverőt a főnök, azaz a felújítás alatt álló épület gazdája adja - vallja készségesen a felügyelők kérdéseire, miután tudomásul vette, hogy hamis tanúzással egy évig terjedő szabadságvesztést kockáztatna.
- Én nem dolgozom, csak a barátomra, a tulajra várok - állítja a másik férfi, letelepszik egy cementeszsákra, és ráérősen rágyújt. Jól tudja: ha csak cimbora, nem melós, akkor nincs mit tenni…
Közben befut a gazda is - épp hagyatéki tárgyalásról érkezett, meséli lesújtva, azért nem jutott ideje rá, hogy a kőműves kiskönyvével bíbelődjön. Hiába a kifogás, persze megindítják ellene az eljárást, nagyjából százezer forintos bírságot bánhat a feledékenység miatt.
Ha már itt járunk, szétnézünk a téesz egykori szarvasmarhatelepén - ma nagyvonalúan üzleti parknak hirdeti a tábla -, kis üzemre lelünk a szomszédban. Az asszonyok a szelektív gyűjtőkbe dobott műanyag palackokat válogatják, külön kupacba dobják a fehéreket, külön a színeseket. Minden rendben, állapítják meg a felügyelők. Ketten szerződéssel, ketten szabályos kiskönyvvel szortírozzák a hulladékot. Szigorúan minimálbérért.
Mikor búcsúzóul jó munkát kívánunk, csak annyit felelnek: "Részünk legyen benne…"

Németh András Péter felvételei