Öt lélegzetvétel

Délután a fülledt melegben lelohol a hegyen át, kivesz százezer forintot. Ingben, rövidnadrágban, szandálban. Két zivatar közt, remélve, a záporlyukban vissza is ér. A Mélyúton, a vízmosásban nyakig ér a sár, a köveken sártakony, moha, háromszor annyi idő, mintha körbe indul. A dühtől, a párától nem kap levegőt. Visszafelé kapja el emlékezete legveszettebb zivatara, felhőszakadása. Jéggel, száz kilométeres szélrohamokkal. Az olajfák, akácok, az óriásmogyorók az út fölé hajolnak. A szél és az égzengés, mintha vonat dübörögne fölötte. Bátorításul végigkáromkodja az utat. Gyerekkori tapasztalat, az iskolától hazáig, a szőlőtől hazáig, az Ipoly-horgászattól hazáig rendszeresen elverte a vihar, akkor sem volt hová bújni. Unokabátyja szerint a káromkodó emberbe nem vág a villám, mert Isten más büntetést választ számára. Isten gondolkodik, és addig fedél alá jutsz. Ő volt közülük a legmagasabb, őt találta volna meg a villám, ha választ az Úr. Emiatt félt jobban.
Az esőben sincs levegő, ugyanolyan fülledt, nem hűti a környezetet. Forró eső. A trópusokon lehet hasonló. A pénz az ingzsebben ronggyá ázik. A férfi ronggyá verve. A jég pattog a köveken, tépi a lombokat. Nem diónyi, csak borsószemnyi, nem is érzi, amikor eltalálja, mert az esőcseppek diónyiak, egyformán ütnek.
Nem indul, ha a nő nem rágja a fülét, nem mondja el százszor, nem kezdene rá százegyedszer is, és nyilván százkettedszer is. Meg száztizedszer is. Meg kétszázadszor is. „Ha jön a kocsi holnap reggel, nem lesz kint pénz, nem érted?”
De érti. Nem olyan bonyolult. Csakhogy a harmincöt fokban, a kilencven százalékos párában nem érdekli, lesz-e pénz kivéve a bankból. A nő tudja, a férfi nem mozdul másként, csak ha folyamatosan gyilkolja. Viszont az sem bonyolult tétel, amit viszont a nő nem ért meg, hogy még nincs kocsi holnapra, hogy az automata nonstop nyitva. Kényelmesen kivehető a pénz.
– Nyilván agyon akartál csapatni a villámmal – morogja a férfi hazaérve.
– Vicces vagy – mosolyog, leülteti a férfit a hokedli lábához, vizsgálja a fejét, okozott-e a jég maradandó károsodást. Kommentálja bogarászás közben:
– Orrod ép. Hajadból látszólag nem hiányzik. Egyik füled ép, sérülésmentes. Másik is.
Akkor ezt is megbeszéltük. Viszont a pénz, húsz darab ötezres, összetapadt csomóban. Előbb hajszárítóval áll neki, aztán szétszálazva besimítgatja a most nyomatéknak használt Világirodalmi lexikon ötödik kötetébe. Kocsi pedig még mindig nincs holnapra.
Ma nem dolgoznak a burkolók. A héten is alig. Már nem is érinti olyan súlyosan. Tegnap elhűlve figyelte, ez nem hagyományos maszektempó. Kilenckor reggeli szünetet tartanak. Délben félórás ebédidőt. Szigorúan. Ötkor leteszik a szerszámot. Nem isznak, nem dohányoznak. Fiatalok. Harminc alatt. Hajtanak, de nemigen haladnak, nagyobb a zaj, mint a tempó. A régi csempe nem akar megválni a faltól.
A nő öt után ledönget a fuvaroshoz, akit nem ért el egész nap. A férfi kikapcsol minden zajkeltő eszközt, nehogy meglepetés érje, a nő képes meglepni. Ami neki egy óra lelki felkészülés, két óra út, aztán fél óra vissza, a nőnek tizenöt perc mindennel együtt.
Két hete tart a káosz, a hontalanság, az idegenek tombolása a lakásban. Elnyúlik a sarokban a kislaticelen. Szemét behunyva vizionálja, vége a lakásfelújításnak, vagy azt, el se kezdték.
Reggel Pest, konyhabútor. Ül a rakodó helyén, összeállítja fejben a lakásfelújító tízparancsot. Az alap: állapodj meg életed párjával, hogy a munka végeztéig nem kaptok össze semmin. Mindketten öt lélegzetvételig vártok a kimondással. A megállapodás annál fontosabb, minél régebben éltek együtt. Minél régebben éltek együtt, annál inkább tudjátok, hogyan legegyszerűbb megbántani a másikat. Tehát: öt lélegzetvétel.