Petőfi és a koltói cigánylány II.

Megakad a szeme fotós kollégámnak a panelfalra akasztott lovagi köpönyegen, és rábírja házigazdánkat, János grófot, hogy öltse magára a díszes lebernyeget.

– Büszke vagyok rá, hogy a Zsigmond királyunk által 1408-ban alapított Sárkány Lovagrendet erősíthetem – tesz hűségnyilatkozatot a hit és a haza védelmére létrehozott főúri rend tagja. – Ugyanakkor nem illenék hozzám a kivagyiság, hiszen mi világ életünkben parasztgrófok voltunk, családias viszonyban álltunk a közelünkben lévő emberekkel. Ellenkező esetben nem járhatott volna be a koltói kastélyunkba Petőfi cigánylány szeretője sem.

Van néhány alakja a családnak, akit lehetetlen megkerülni – egyezünk meg a házigazdával. Sámuel földrajzi felfedező volt, vulkánt nevezett el magáról Afrikában. Blanka grófnőt, a nemzeti szellemű nőnevelés úttörőjét Habsburg-ellenes tevékenységéért tíz év börtönre ítélték, fogolyként megismerte belülről a rettegett kufsteini várat. Na és itt van Pál gróf, a miniszterelnök, aki 1941-ben máig vitatott körülmények között távozott az árnyékvilágból…

– Istenfélő volt, nem olyan, aki önkezével vet véget életének – szögezi le dr. Teleki. – Sosem mutatott volna rossz példát a magyar ifjúságnak. Nyitva volt a Bibliája, a másnap reggeli cserkészmisére készült; eközben golyót repített volna a fejébe? Az lett a veszte, hogy kérlelhetetlenül szolgálta a nemzet érdekét, ezért a németek útjában állt.

Az ügyvéd úr kedvence és példaképe Sándor gróf, a dédapa, aki előzékeny vendéglátásával elősegítette, hogy Petőfi megírja a koltói mézeshetek alatt a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét, a Szeptember végént. A jó barátok a gyászos kimenetelű segesvári csatában is találkoztak 1849. július 31-én.

– Bem tábornok honvéd ezredes dédapámra bízta az utóvéd sorainak rendezését – magyarázza János gróf. – Ősöm a parancs szerinti helyre vágtatva megpillantotta a költőt; szétszórt papírosok között ihletett állapotban ült a földön, mintha versen dolgozott volna. A nagy zűrzavarban háromszor is odakiáltott neki, hogy menjen hátra, de a költő nem zökkent ki állapotból. Dédapámat is elsodorták a harci események. Haláláig meggyőződése volt: ha Petőfi ülve marad, a kozákok nem szúrják le, mert eszelősnek nézik.

A világosi fegyverletétel után minden esélye megvolt Sándor grófnak, hogy valamelyik frissen ácsolt bitófán himbálja a szél, mégpedig soron kívül, sürgősségi alapon, hiszen éppen annak az orosz herceg-tábornoknak lett a foglya, akinek a feleségét hat évvel korábban sikeresen megszöktette Liszt Ferenc számára. Várni a kivégzést – nem volt ismeretlen érzés a grófnak.

– Még, mint bohó ifjú, Nyugaton tanuló diák, egyszer átruccant Spanyolországba, hogy kivegye részét a karlista felkelésből. Ha a francia nagykövet váratlanul ki nem menti, felkötötték volna már Barcelonában – közli az utód.

Ám az orosz fogságban is kiszámíthatatlan fordulat történt. A felszarvazott herceg meghívta ebédre a magyar tiszteket, ahol is – a legenda szerint – Sándor grófra ürítette poharát, egyszersmind kifejezte háláját, amiért megszabadította a feleségétől, akit nem szeretett, és csak azért vezette oltárhoz, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. Rebesgették, hogy az orosz főnemes generális abban is segédkezet nyújtott, hogy az asszonyszöktető megszökhessen Aradról.

Ha Teleki nem lépett volna meg a vértanúk városából, Victor Hugo, a francia költő, író sosem tudta volna meg, milyen a magyar cifraszűr. A vad gróf ugyanis Franciaországban kötött ki, de III. Napóleon államcsínye után jobbnak látta, ha Jersey szigetére menekül. Ott ismerkedett meg aztán Victor Hugóval, száműzött a száműzöttel. Olyan jóban lettek, hogy Teleki, a híres arisztokrata kardforgató, lovaglóleckéket adott a kor egyik legnagyobb tollforgatójának. A francia még a gróf kolozsvári cifraszűrét is elkunyerálta, annyira megtetszett neki a viseleten megjelenő díszítések jelképrendszere.

Sándor gróf harmincegynehány évesen már minden volt, még akasztott ember is, hiszen távollétében itthon elítélték és jelképesen fellógatták. De bokréta még nem volt Garibaldi csárdás kiskalapján. Lett az is. Kiérdemelte, olyan kitűnően harcolt az olasz szabadsághős oldalán Szicíliában és Kalabriában.

Firtatom, maradt-e valami a virtusból az utódokban, vagy Sándor gróf előre is felhasználta a család teljes vérmességkészletét?

– Édesapámnak sem szilvalé folyt az ereiben – mondja a házigazda. – 1936-ban, amikor a román hatóságok a katonakötelezettségre hivatkozva nem akarták Magyarországra engedni édesanyámhoz, egyszerűen lelőtt két román határőrt, és átjött. Egyébként a háborúban alezredes volt, egy csatában az oroszok kilőtték a tankját; hősi halált halt.

– Mit örökölt dédapjától?