Illemvita könyvek közt

A nyugdíjas tagkönyvtárvezető végül elkeseredésében maga mondott fel. Pálfalvi Mária hatvanéves, harmincöt éve könyvtáros. „Elbocsátója”, Ábrahámné Molnár Ilona, a székesfehérvári városi könyvtár igazgatója fele annyi idős sincs, márciusban nevezték ki, annak ellenére, hogy – a tagkönyvtár távozó vezetője szerint – nem volt meg az állás betöltéséhez előírt szakmai gyakorlata.
Pálfalvi Máriát villámcsapásként érték az igazgatónő szavai, hiszen sem vele, sem pedig az előző vezetővel semmiféle nézeteltérése nem volt. „El akarsz küldeni? De miért” – forszírozta, amikor felocsúdott döbbenetéből. „Tudom, hogy jó könyvtáros vagy, de a kollégák panaszkodtak rád, hogy nem köszönsz nekik” – hangzott Mária szerint a válasz.
Ábrahámné Molnár Ilona nem volt hajlandó megnevezni a panaszkodókat, ám kiderült, hogy a városi könyvtár gazdasági igazgatója volt az egyik, akit a tagkönyvtárvezető állítólag levegőnek nézett.
– Mindenkinek köszönök, így neveltek… – kérte ki magának Pálfalvi Mária, akinek a július közepén elhangzott utolsó figyelmeztetés után három napja maradt, hogy eldöntse, megváltozik-e. – Ennyire még nem aláztak meg. Már akkor eldöntöttem, hogy elmegyek – magyarázza.
Tíz napra rá a gazdasági vezetőnél szóban felmondott. – Közölte,  legjobb, ha közös megegyezéssel távozom, de nem mentem bele. Jól tettem, mert így lemondtam volna a nyolc hónapos felmentési időről és az arra járó munkabérről. Magam fogalmaztam meg a levelet, hogy szeptember 1-jével mentsenek fel.
– Nem értem Marikát. Július 18­án, a régi igazgatónő társaságában, hármasban beszéltük át a dolgokat. Úgy éreztem, hogy akkor tisztáztuk a félreértéseket. Puszilkodva váltunk el – jelenti ki a székesfehérvári városi könyvtár igazgatónője. – Elfogadtam a felmondását, 8 hónapig teljes fizetést kap, és felmentettem a munkavégzés alól.
Ábrahámné Molnár Ilona hangsúlyozza, ő nem akarta, hogy a tagkönyvtárvezető felmondjon, mindazonáltal az együttműködésre csak akkor látott volna lehetőséget, ha kolléganője változtat a viselkedésén. – Személyeskedett velem, a magánéletembe is be akart avatkozni. Kijelentette, ilyen vezetéssel nem tud együtt dolgozni.  Nekem kéne alkalmazkodnom az ő elvárásaihoz?
– Nem találok szavakat erre a cinizmusra – kommentálja elkeseredve az igazgató szavait  Pálfalvi Mária, aki szerint mindez szemenszedett hazugság.
Kolléganőit hiába kérdeztem, azt mondták, nem akarnak fejükre bajt.