Előbújnak a bunkerek

Mai szemmel a hadtörténészek őrületnek nevezik a tervet, azt a hatalmas, fölösleges költséget, amelyet Rákosiék áldoztak szovjet akaratból Európa egyik leghosszabb, 630 kilométeres erődrendszerének létrehozására. A kutatók 6-7 milliárd forintra becsülik ennek nagyságrendjét, amely az akkori jövedelmi és árviszonyokat tekintve horribilis összegnek számított. A nevezetes Maginot-vonal hossza 350 kilométer volt, s haszontalannak bizonyult. 1955 őszétől aztán megindult a rendszer lebontása, de maradványai azóta is fellelhetők. Páka határában 19-et számláltak össze a Páka Értékeiért Egyesület tagjai. Nekik jutott eszükbe három éve, hogy kezdeni kellene valamit a rókatanyákká vált bunkerekkel.
A kezdeményezésben az egyesület partnerekre talált helyben és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereiben. Holló József altábornagy, főigazgató kötődik ehhez a vidékhez, hosszú ideig Lenti mellett, a zajdai laktanyában szolgált. A védelmi rendszer feltárása a nyugati végeken indult, s az iratok, dokumentumok, térképek felhasználásával igen sok anyag összegyűlt. E dokumentumokból állandó kiállítást ajándékozott Pákának a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, amelyet konferencia keretében nyitottak meg a falu művelődési házában. Molnár László polgármester örömét fejezte ki, hogy a történelemnek e szeletét a faluban tanulmányozhatják az érdeklődők, s a falu határában lévő bunkereket is meg lehet nézni.
A kutatómunka jeles szakértői: Holló József altábornagy, Srágli Lajos történész, Jakus János alezredes, dr. Suba János alezredes foglalták össze előadásaikban az ’50-es évek védrendszerének történetét, s ez alkalomra készült el Srágli Lajos Erődország című, részletes térképmellékleteket tartalmazó könyve is.
A konferencia résztvevői együtt indultak bunkernézőbe a csokmai erdőbe. A csömödéri hidat jól belátható helyen zászlóalj-parancsnoki figyelő, géppuskabeálló, tüzelőállás és fedezék, tüzérségi tüzelő, majd lövegtüzelő tárult szemünk elé. Gyertya fénye világította meg a mintegy hatvan centiméteres falú, föld alatti, szűk, alacsony fülkéket – jó volt arra gondolni, hogy valójában soha nem használták semmire. A szakértők szerint az erődök jelentős része nem is felelt meg a követelményeknek. Sem tervezésük, sem megépítésük során nem jártak el körültekintően – olvasható a történész könyvében.
A kanyargós lövészárok nyomvonala jól látszik. Míg visszaértünk az útra, Holló tábornok, címzetes egyetemi tanár lelkesen újságolta, hogy a térképek alapján előző nap egy újabb objektumra találtak. Gyorsan kitisztították, így azt is meg lehet tekinteni.
Bécs József, a Páka Értékeiért Egyesület elnöke elmondta, eddig a falu határában lévő 19 bunkerből 14-et ismertek – most itt van az újabb. Feltárják, kitisztítják a betonépítményeket, és történelmi tanösvényt alakítanak ki, hadd ismerjék meg a fiatalok környezetük múltját. Turistákat is szívesen fogadnak, a bejelentkező csoportok vezetését megszervezik. A Zalaerdő Rt.-vel pedig arról tárgyalnak, hogy beültetik az útvonalat a tájra jellemző növényekkel, így történelmi-botanikai tanösvény szolgálhatja az oktatási-turisztikai célokat. Holló József tábornoktól azt is megtudtuk, hogy a hadtörténeti osztály az öt megyén áthúzódó védelmi vonal kutatásának negyedénél tart, s az egykori jugoszláviai túloldallal is felvették a kapcsolatokat, hiszen ott is maradhattak nyomai a hidegháborúnak.